újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Példaképek nyomában (2. rész)

Látogatók száma: 64

Van példaképed? Kire nézel fel? Édesanyádra, édesapádra, testvéredre, egy közeli hozzátartozódra? Szerelmedre, legjobb barátodra? Esetleg egy tanárodra, egy híres emberre, egy gurura, vagy egy hétköznapinak tűnő, ámde bölcs ismerősödre?

A szülők után, amikor cseperedünk felnézünk a hivatástudattal megáldott tanárainkra, akik nemcsak tudásukat adják át, példát mutatnak emberségből, a kiforratlan, képlékeny személyiségeket igyekeznek megfelelő irányba terelgetni.
Respektálhatjuk egy művész, vagy egy munkájában sikeres ember tevékenységét, tehetségét. Számomra lényeges, hogy közvetlen viszonyban álljak az általam nagyra becsült személlyel. Közvetett módon is lehet valakit méltányolni, de az nem biztos, hogy kielégítő, az embert így csak felületesen tudjuk megismerni.

Aki nyitott szemmel jár, élete során számos emberrel találkozik, akiktől tanulni lehet. Fontos viszont, hogy el tudjuk különíteni az "ocsút a tiszta búzától". Talán ezért is keresem az értékeket a hozzám legközelebb állókban.

Mélységesen tisztelem a szüleim munkabírását, és a munka iránti alázatukat. Sohasem leszek fizikailag olyan erős, mint ők. (Sajnos, az én gyerekeim sem lesznek olyan erősek, mint én…) Bár anyukám már hatvanöt éves, olyan „edzett”, hogy néha tréfálkozva mondom neki: - Te még egy hegyet is képes lennél megmozgatni!
Szüleink is azt adják tovább, amit ők kaptak, kiegészítve azzal, amit a saját bőrükön megtapasztaltak. Sokféleképpen tépázta és tanította őket az élet iskolája, de ne felejtsük el, hurcolják azt is, amit a gének adtak.
Talán a felsorolt okok miatt van az, hogy szüleim lelki életével, és számos rossz beidegződésével nem tudok azonosulni.
Folyton figyelem magamat, és a számomra fontos embereket, látom az erényeiket, hibáikat, jó és rossz döntésüket, cselekedeteiket. Ezek tükrében formálom a gondolkodásomat és irányítom a tetteimet, ami nem egyszerű. Rengeteg örökölt tulajdonságunk van, jók és rosszak egyaránt. A negatív jellemvonásoktól rettenetesen nagy munka árán képes az ember megszabadulni, de a fránya gének miatt néha az is nehézségekbe ütközik, hogy átvegyük a jót.
Nem örököltem anyukám nagylelkűségét, figyelmességét és gondoskodó szeretetét. Mindig rácsodálkozom, hogy lehet egy ember ennyire jó… bárcsak belém is „szorult” volna negyedannyi jóság és önzetlenség! Ilyenkor magamba szállok, és megfogadom, hogy mindent megteszek én is, hogy jó legyek. Csodálom a barátnőjét, aki egy „energiabomba”. Lót-fut, jön-megy, mindenkinek a kedvében jár, ad, ad és csak ad önzetlenül… A párommal is szerencsés vagyok, ő is önzetlen, odaadó, naivan emberszerető.

Talán nem véletlen, hogy kivel hoz bennünket össze a sors, és kik a szüleink. Több dolgunk van az életben, köztük az is, hogy megfelelően kezeljük emberi kapcsolatainkat, nyitottak legyünk, és fogadjuk be azt, ami építi a jellemünket. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert!

A cikket írta: Lizelotte

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Szia Lizi!

Ez valami negatív evolúció lehet, hogy egyre gyatrábbak vagyunk?
Puszi
"...ők a példaképeim, mert egy bennem is meglévő tulajdonságot megélnek, és ezzel tükröt tartanak elém, mert én is szeretném ezt olyan tisztán kifejezni, amint azt ők teszik."
/Barnabás/

Pussz, Tündér
Kedves Líz!

Ezt nagyon szépen leírtad! :-)

Puszi,
Éva
Tetszett, sokban hasonlóan gondolkodom, cselekszem én is.

megtekintés Válasz erre: Virág

Szia Lizi!

Ez valami negatív evolúció lehet, hogy egyre gyatrábbak vagyunk?
Puszi

Minden generáció egyre gyengébb. Életmód, környezeti változások miatt, sztem.
Nekem ez a gondolat a kedvencem: egy mai gyereket már "megölne" egy amalgámtömés. Mi, és a szüleink még vígan elvoltunk több adag higannyal a szánkban.:)
Heló Liz, akinek nincs anyja meg apja, kiről vegyen példát?
Csaók:Róz

megtekintés Válasz erre: Róz

Heló Liz, akinek nincs anyja meg apja, kiről vegyen példát?
Csaók:Róz

Akinek van se biztos, h. szülőkről kell h. vegyen, szal nincs hátrányban az, akinek nincs:P
Szia Lizi!

Agytekervényeimben turkálni igazán nem szép... :D Szóval a szülők... a gyökereink. Erről akár bővebben is olvasnék tőled. Hogyan nézzünk a szüleinkre? Épp aktuális nálam a téma.

Puszi:A

megtekintés Válasz erre: Virág

Szia Lizi!

Ez valami negatív evolúció lehet, hogy egyre gyatrábbak vagyunk?
Puszi

Szia Virág!

Képzeld el, hogy egy elkényeztetett gyereknek születik gyereke. Nos, milyen lesz?

Pusz,
Lizi

megtekintés Válasz erre: Tündér

"...ők a példaképeim, mert egy bennem is meglévő tulajdonságot megélnek, és ezzel tükröt tartanak elém, mert én is szeretném ezt olyan tisztán kifejezni, amint azt ők teszik."
/Barnabás/

Pussz, Tündér

Oh, már Barnabás is írt erről? :)

Puszi,

Lizi

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Líz!

Ezt nagyon szépen leírtad! :-)

Puszi,
Éva

Köszi Éva!

L.

megtekintés Válasz erre: Bianka

Tetszett, sokban hasonlóan gondolkodom, cselekszem én is.

Köszi Bianka! :)

megtekintés Válasz erre: Ailet

Szia Lizi!

Agytekervényeimben turkálni igazán nem szép... :D Szóval a szülők... a gyökereink. Erről akár bővebben is olvasnék tőled. Hogyan nézzünk a szüleinkre? Épp aktuális nálam a téma.

Puszi:A

Szia Ailet!

Írjak még a szülőkről? A saját szüleimről, vagy úgy általában a véleményemről?
Ja, és én is az vagyok. :)

Puszi,

L.
Szép cikket írtál. A példaképeid, a szülők és a többi ember tulajdonságából merítkező tisztelet és nagyra tartás...
Jó ilyet olvasni, még akkor is, ha tőlem ezek a dolgok idegenek és el se tudnám képzelni a szüleimet példakép gyanánt.
Meg aztán a legtöbb embernek nem csak kifejezetten jó tulajdonságai vannak és nagyban meghatározza a környezet is, ki mikor, mit és mennyit tud megmutatni magából. Szóval ez nagyon relatív dolog.
Jobb, ha az ember nem választ magának példaképeket, saját jellemét edzi olyanná, amilyen ő maga szeretne lenni. Ebben se csalódni, se eltévedni nem lehet. Szerintem.
Üdv.
Zs.

megtekintés Válasz erre: Zsomwin

Szép cikket írtál. A példaképeid, a szülők és a többi ember tulajdonságából merítkező tisztelet és nagyra tartás...
Jó ilyet olvasni, még akkor is, ha tőlem ezek a dolgok idegenek és el se tudnám képzelni a szüleimet példakép gyanánt.
Meg aztán a legtöbb embernek nem csak kifejezetten jó tulajdonságai vannak és nagyban meghatározza a környezet is, ki mikor, mit és mennyit tud megmutatni magából. Szóval ez nagyon relatív dolog.
Jobb, ha az ember nem választ magának példaképeket, saját jellemét edzi olyanná, amilyen ő maga szeretne lenni. Ebben se csalódni, se eltévedni nem lehet. Szerintem.
Üdv.
Zs.

Kösz, hogy olvastál Zsomwin!

Azt írtad, hogy a saját jellemedet edzed olyanná, amilyen szeretnél lenni? De honnan tudod milyen szeretnél lenni? Ahhoz, hogy valamilyenné válj, látnod kell a példát. Lehet, hogy észrevétlenül, de formálja a jellemünket a körülöttünk lévő világ - és a benne élő emberek!

Pusz,

Liz

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Kösz, hogy olvastál Zsomwin!

Azt írtad, hogy a saját jellemedet edzed olyanná, amilyen szeretnél lenni? De honnan tudod milyen szeretnél lenni? Ahhoz, hogy valamilyenné válj, látnod kell a példát. Lehet, hogy észrevétlenül, de formálja a jellemünket a körülöttünk lévő világ - és a benne élő emberek!

Pusz,

Liz

Nem igazán. Az őszinteség és becsületesség olyan fogalmak, amikhez nem kell külön példakép. Nem mellesleg nem is látok... Aztán a jellemesség is ide tartozik, az elvhűség, maga a hűség és még sorolhatnám! De az, hogy legyek szorgalmas, amikor alapjáraton nem vagyok az, vagy legyek agilis, vagy mindenki felé nyitott, amikor az ember alaptermészete más, ezt nem lehet példaképekkel stimulálni. :)
Engem mindig lelombozott, ha valaki nagy tudású, vagy gerincesnek vélt emberről derült ki, hogy más vonatkozásban, vagy morálisan egy nagy nulla.
De, hát te tudod, legyen igazad.

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Szia Virág!

Képzeld el, hogy egy elkényeztetett gyereknek születik gyereke. Nos, milyen lesz?

Pusz,
Lizi

Előre sajnálom a kicsit.
Kedves Lizi!
Ne aggódj(!), jól gondolod. A jellemünk nem csupán mi alakítjuk, hanem a környezetünk is. Sőt!!! A jellem alakulása egy folyamat. Ugye "a jó pap is holtig tanult" lehet kicsit elvonatkoztatni, és így a mondás kibővítésével feltételezhetjük, hogy nem csak a pap, de ministráns is a holtáig fejlődik, és ha a példát úgy vesszük, hogy egy már cáfolat, akkor kettőt én bizonyításnak venném. De ahogy kedvenc íróm (M.S) mondja, az ember negyven éves koráig él meg új és újabb helyzeteket, tehát Márai Sanyi bá szerint is legalább a negyvenes éveinkig fejlődünk, formálódunk. De ugye vegyük a klasszikus ikerpár két szülő elhelyezést..., ki ne ismerné a végeredményt?! Vagy ugye a börtönbe is azért csukják az embert, hogy egy kis személyiségfejlődésen menjen át...
Tehát, a példaképek kellenek a személyiség fejlődéséhez. Nem feltétlen lesz az a végeredmény, sokszor az "apaminta/anyaminta" pont az ellenpélda szerepét játssza, de az ellenpéldák is példák. És aki a saját szüleiben nem találta meg a példaképet, az tutkó, hogy egy példakép (egy tanár, vagy egy másik felnőtt, egy sportoló stb..), miatt lesz olyan, aki megbecsült tagja a társadalomnak. Társadalmi minták nélkül nem is értem, hogyan lehetne társadalomba illeszkedően élni?! Honnan tudnám merről van a kanál és a villa...?!
Szóval, jó a cikk!
És nekem is a szüleim a példaképeim (másnak meg nem).
Üdv,
P.

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Szia Ailet!

Írjak még a szülőkről? A saját szüleimről, vagy úgy általában a véleményemről?
Ja, és én is az vagyok. :)

Puszi,

L.

Mindent akarok a szülőkről... légyszíííííííííí :)))

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Kedves Lizi!
Ne aggódj(!), jól gondolod. A jellemünk nem csupán mi alakítjuk, hanem a környezetünk is. Sőt!!! A jellem alakulása egy folyamat. Ugye "a jó pap is holtig tanult" lehet kicsit elvonatkoztatni, és így a mondás kibővítésével feltételezhetjük, hogy nem csak a pap, de ministráns is a holtáig fejlődik, és ha a példát úgy vesszük, hogy egy már cáfolat, akkor kettőt én bizonyításnak venném. De ahogy kedvenc íróm (M.S) mondja, az ember negyven éves koráig él meg új és újabb helyzeteket, tehát Márai Sanyi bá szerint is legalább a negyvenes éveinkig fejlődünk, formálódunk. De ugye vegyük a klasszikus ikerpár két szülő elhelyezést..., ki ne ismerné a végeredményt?! Vagy ugye a börtönbe is azért csukják az embert, hogy egy kis személyiségfejlődésen menjen át...
Tehát, a példaképek kellenek a személyiség fejlődéséhez. Nem feltétlen lesz az a végeredmény, sokszor az "apaminta/anyaminta" pont az ellenpélda szerepét játssza, de az ellenpéldák is példák. És aki a saját szüleiben nem találta meg a példaképet, az tutkó, hogy egy példakép (egy tanár, vagy egy másik felnőtt, egy sportoló stb..), miatt lesz olyan, aki megbecsült tagja a társadalomnak. Társadalmi minták nélkül nem is értem, hogyan lehetne társadalomba illeszkedően élni?! Honnan tudnám merről van a kanál és a villa...?!
Szóval, jó a cikk!
És nekem is a szüleim a példaképeim (másnak meg nem).
Üdv,
P.

Ohó! Ezek szerint kilógok a társadalomból! Jó ezt megtudni, soha nem késő! :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: