Példaképek nyomában (2. rész)

Látogatók száma: 64

Van példaképed? Kire nézel fel? Édesanyádra, édesapádra, testvéredre, egy közeli hozzátartozódra? Szerelmedre, legjobb barátodra? Esetleg egy tanárodra, egy híres emberre, egy gurura, vagy egy hétköznapinak tűnő, ámde bölcs ismerősödre?

A szülők után, amikor cseperedünk felnézünk a hivatástudattal megáldott tanárainkra, akik nemcsak tudásukat adják át, példát mutatnak emberségből, a kiforratlan, képlékeny személyiségeket igyekeznek megfelelő irányba terelgetni.
Respektálhatjuk egy művész, vagy egy munkájában sikeres ember tevékenységét, tehetségét. Számomra lényeges, hogy közvetlen viszonyban álljak az általam nagyra becsült személlyel. Közvetett módon is lehet valakit méltányolni, de az nem biztos, hogy kielégítő, az embert így csak felületesen tudjuk megismerni.

Aki nyitott szemmel jár, élete során számos emberrel találkozik, akiktől tanulni lehet. Fontos viszont, hogy el tudjuk különíteni az "ocsút a tiszta búzától". Talán ezért is keresem az értékeket a hozzám legközelebb állókban.

Mélységesen tisztelem a szüleim munkabírását, és a munka iránti alázatukat. Sohasem leszek fizikailag olyan erős, mint ők. (Sajnos, az én gyerekeim sem lesznek olyan erősek, mint én…) Bár anyukám már hatvanöt éves, olyan „edzett”, hogy néha tréfálkozva mondom neki: - Te még egy hegyet is képes lennél megmozgatni!
Szüleink is azt adják tovább, amit ők kaptak, kiegészítve azzal, amit a saját bőrükön megtapasztaltak. Sokféleképpen tépázta és tanította őket az élet iskolája, de ne felejtsük el, hurcolják azt is, amit a gének adtak.
Talán a felsorolt okok miatt van az, hogy szüleim lelki életével, és számos rossz beidegződésével nem tudok azonosulni.
Folyton figyelem magamat, és a számomra fontos embereket, látom az erényeiket, hibáikat, jó és rossz döntésüket, cselekedeteiket. Ezek tükrében formálom a gondolkodásomat és irányítom a tetteimet, ami nem egyszerű. Rengeteg örökölt tulajdonságunk van, jók és rosszak egyaránt. A negatív jellemvonásoktól rettenetesen nagy munka árán képes az ember megszabadulni, de a fránya gének miatt néha az is nehézségekbe ütközik, hogy átvegyük a jót.
Nem örököltem anyukám nagylelkűségét, figyelmességét és gondoskodó szeretetét. Mindig rácsodálkozom, hogy lehet egy ember ennyire jó… bárcsak belém is „szorult” volna negyedannyi jóság és önzetlenség! Ilyenkor magamba szállok, és megfogadom, hogy mindent megteszek én is, hogy jó legyek. Csodálom a barátnőjét, aki egy „energiabomba”. Lót-fut, jön-megy, mindenkinek a kedvében jár, ad, ad és csak ad önzetlenül… A párommal is szerencsés vagyok, ő is önzetlen, odaadó, naivan emberszerető.

Talán nem véletlen, hogy kivel hoz bennünket össze a sors, és kik a szüleink. Több dolgunk van az életben, köztük az is, hogy megfelelően kezeljük emberi kapcsolatainkat, nyitottak legyünk, és fogadjuk be azt, ami építi a jellemünket. Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert!

A cikket írta: Lizelotte

előző cikk következő cikk

8 szavazat