Pénteki hangulat
Látogatók száma: 70
Esik az eső, napok óta. Az emberek, mintha megannyi mesebeli színes gomba alatt vonulnának az utcán.
Divat lett a gumicsizma, de nem olyan egyszínű fekete már, mint régen. A nővéremnek is volt gumicsizmája, sárga, abban szedte és taposta a szőlőt az őrssel szüretkor. Tavasszal, mikor kiáradt a Szinva, kerestem a szekrényben, de hiába, valamikor, valamelyik lomtalanítás alatt kidobta valaki.
A mai csizmák élénk színűek, csíkosak, pöttyösek, kockásak, a lényeg, hogy minél feltűnőbb legyen a színe és a mintája.
A város sétálóutcáját átszelő villamossínek helyén mély árok, mustárszínű, sáros víz hömpölyög benne. Állnak a gépek, állnak a munkások. A sétálóutcán lévő üzletek forgalma megcsappant, sokan be is zártak közülük, a többiek nagy táblákon hirdetik az árleszállítást.
Jó néhány hónapja már, hogy megkezdődtek az első munkálatok. A síneket felszedték, a betont nagy darabokban tépték fel. Általános a kosz, a por, a levegőben hétköznap a kátrány és a munkásoknak felállított mobil wc-kből áradó szag keveréke érződik.
Az utak lezárva a forgalom iránya, menete, és menetrendje hetente változik, attól függően, hol, mikor készül el egy-egy szakasz.
Most állnak a gépek, csend van. Az eső langyosan permetez, elmossa az utca szennyét. A járókelők vidámak, színesek, talán a levegő teszi (most tiszta), talán a csend (csak az eső halk neszezése hallatszik), talán az, hogy péntek van, vége a hétnek, lehet pihenni.
Csupa derűs arcot látok, a koldulók is elhagyták megszokott helyüket, fedél alá húzódhattak.
A Hősök terén két fiatal szorgalmasan dolgozik egy graffitivel amúgy is telefirkált falon, nincs azon már egy négyzetcentiméternyi hely sem, nem értem, hová tudnak még írni rá. Két utcaseprő egykedvűen nézi, karjuk a seprőre támaszkodik, mellettük a keréken guruló szemetes, amivel az utcákat járják. A lépcsőn két hajléktalan, körülöttük a rengeteg szatyor, egy élet tárgyaival, szükségleteivel. Ez az övék, az utca, és ami a vastag, spárgafülű szatyrokba belefér. A szökőkút vize hangosan csobog, a vízsugár kupolája hol felemelkedik, hol visszazuhan, a felette lévő hangszóróból Vivaldi szól. A cipőm lassan átázik, (velúr) az esernyőmet, amit a hetek, hónapok óta tartó esőzéseket kísérő erős szél már jó néhányszor kifordított, egyik merevítőjét el is törte valamikor, összezárom. Az eső sűrűn, egyenletesen szitál, de olyan jó most sétálni, hagyom, hadd mosdasson meg engem is a térrel együtt. Élvezem a kézbesítést, jó érzés végre kiszabadulni az irodából, a neonvilágítás alól, ki az igazi fénybe. A Közoktatási Osztályon már senkit sem találok, elmúlt már dél, elfelejtettem, hogy pénteken csak délig vannak. A takarítónő kedves, felajánlja, hogy előkeresi nekem Ibolya nénit, ő talán még épp ebédel. Ibolya néni már hetven éves is elmúlt, mégis itt van még mindig, mint egy régi bútordarab, vaskos, meggörbült alakja újra és újra feltűnik a félhomályos, szűk folyosón, ha erre járok. Most rám néz, apró szemével fürkészőn figyel, bubifrizurája a '60-as éveket idézi.
- Mit hozott? – reccsen rám a hangja, és én készségesen átnyújtom neki a javított számlákat.
Csatos cipője táncot jár a kopott, járókővel fedett folyosón, vidáman, kecsesen lépdel az öreg hölgy, a mappát szorosan magához szorítja, mintha kincset kapott volna.
Az előtérben a száradó esernyők kusza, színes vidámsága fogad, muszáj lefotóznom.
Az utcán megéhezem, betérek egy nemrég nyílt pékségbe. A berendezést több, az '50-es, '60-as évek fa borítású, nagy, dobozszerű rádiója alkotja, a pékség neve is erősíti a dizájnt: Retro Flamand Pékség.
Csokival vastagon borított kakaós tekercset választok, az eladó lány hangosan jó étvágyat kíván, mielőtt kilépnék. Az eső még mindig esik, egy kapualj alá húzódom, kezem maszatos lesz a tömény csokirétegtől. Egy új esernyőt kellene venni, - jár a fejemben, a sütit a táskámba teszem, és egy közeli háztartási boltba lépek.
A buszmegállóban a maradék csokis tekercset majszolom, azután kezem sietve megmártom egy pocsolyában, itt a busz. A bérletért nyúlok, közben látom, a kezemre idegen hajszál tapadt, undorodva rázom le, majd elgondolkodom azon, miért undorodunk annyira az idegen hajszáltól. Néhány megálló, pár perc séta, és újra az irodában leszek, de ez sem tudja elrontani a kedvem.
Péntek van, a hét utolsó munkanapja, délután 2 óra.
2010.09.
A cikket írta: Bianka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Imádom a pénteket! Egy nagyon hangulatos városképet mutattál, az összes mocskával és momentumával együtt is gyönyörűt! Jó volt olvasni.
Üdv.
Zsomwin
Üdv.
Zsomwin
Pinokkió
Nekem semmilyen:)
Egyszer láttam egész jó áron, de utána arra gondoltam, Zé meghal, ha megveszem, így a polcon hagytam. Meg biztos kellett venni fontosabb dolgot helyette:)
Amúgy nem is tudom, milyet szeretnék...virágosat, rózsaszínűt...
Hannah Montanas is van, most komoly?:)
:)
Puszi:)
pusz
Juli :))
Szia Bia!
Tetszett a helyzetjelentésed. ..
Én is akarok egy gumicsizmát venni, csak még nem döntöttem el, hogy amerikai zászlósat, vagy Hannamontana-sat vegyek :-) Neked milyen van?
Tudod, hogy holnap megint péntek lesz? :-))
Pusz
Juli :))
Egyszer láttam egész jó áron, de utána arra gondoltam, Zé meghal, ha megveszem, így a polcon hagytam. Meg biztos kellett venni fontosabb dolgot helyette:)
Amúgy nem is tudom, milyet szeretnék...virágosat, rózsaszínűt...
Hannah Montanas is van, most komoly?:)
:)
Puszi:)
Tetszett a helyzetjelentésed. ..
Én is akarok egy gumicsizmát venni, csak még nem döntöttem el, hogy amerikai zászlósat, vagy Hannamontana-sat vegyek :-) Neked milyen van?
Tudod, hogy holnap megint péntek lesz? :-))
Pusz
Juli :))
Esőszagú írás és nagyon jó! Pontoztalak!
Pussz, Tündér
:)
Szia Bius! A péntek az egyik kedvenc napom:) meghoztad a hangulatot, hogy már a holnapra gondoljak, igaz eső nincs, de teccet:)))))
Puszik Orsolya
Pussz, Tündér
Puszik Orsolya
Köszi. Itt sem esett már nem is tudom mióta...
Melyik péntek???:)
Tetszett, ahogy leírtad, olyan esőnap érzésem lett tőle, mert jól beleéltem magam. Pedig itt most szép idő van. :)
Az a péntek nekem is emlékezetes. :)
Melyik péntek???:)
Az a péntek nekem is emlékezetes. :)