Pillangó
Látogatók száma: 61
Átkokat szórt aznap éjszaka a telihold. Furcsán,szaggatottan vonaglott az elvonulni vágyó rigó éneke, s a parti kövek is fáradtabban vonták magukra a hullámok sodrott ölelését.
Őszes szakállán még fellelte a reggeli kannás bor poshadó szagát. Testén enyhébben játszottak vakargató körmei mint máskor, mintha a piszok is elfáradt volna az izzadt bőrön. Fura hogy már régen nem gondolt elhagyott családjára de ma valahogy visszatértek az emlékek. Ezen a napon kevesebb élelemmel ajándékozta meg őt a kukák beletörődött bűze. Nem bánta. Nem volt éhes csak fáradt. Nagyon fáradt. Nehéz volt a zsák, de mindennap húzni kellett. Cipelni. Ez volt a vagyona. Semmi más. Már nagyon régen nem volt semmi más, csak az emlékek, és a zsák. Az emlékek könnyűek voltak mint a fehér madarak amikről gyakorta álmodott, a zsák viszont nehéz.
Emlékek.
Távoli utazások a lányokkal és a fiatal feleségével. Tengerpartok puha ölelései, párja vadító csókjai. Amikor erre gondolt mindig mosolygott.
A mai napon minden más volt mint az elmúlt négy évben , ahol nem volt sem nappal sem éjszaka.
Túlélni.
Ez járt általában a fejében, de ma valahogyan beletörődött a sorsába.
A megszokottan komor délelőtt úgy telt el hogy emlékezett. Kicsi fekete hajú tündért ringatott a karjaiban. Az ő kicsi madara, Julcsika. Eszter már nagyobb volt akkor, és együtt dajkálták a babát. A felesége nem volt boldog. Rászakadt a család. Jó volt otthon, de valami hiányzott.
Ma sem érti hogy miért kellett elmennie a kocsmába.
Nagy volt a lakásuk és annál nagyobb a kiadás. Nem bírták el.
A párás levegő osztotta meg vele fekhelyét a Duna part elhagyott kövei között.
Érdekes, fullasztó nyomást érzett a mellében. Kitakarta a zsákjában megbúvó kenyérszeletet de nem harapott belé. Lassan letette maga mellé és arra gondolt hogy mindenét megosztaná a családjával ha még egyszer újra kezdhetné. Lehajtotta fejét a száraz lombokra amelyet mindennap újra felbolygatott hogy puhább legyen és gondolatban megsimogatta felesége bársony bőrét.
Szemei már nem a parti út száraz földdel borított gödreit látták hanem a csillagokat. Apró fényes gömböket,amelyek pazar fényükkel mutatták meg neki az új utat.
A hajnal ugyanúgy ébresztette fel a tájat mint máskor, de a vizek fölött, egy pazar színekben pompázó aranyos pillangó tartott az ég felé, mosolyogva, büszkén,magába fogadva a mindenséget.
A cikket írta: Pumukli56
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szóval megint lopsz. -((
átkot szórt a telihold, a kukák bűze áradt
maradék jókedve áldozata lett
a fáradtság-apálynak
fehér galambbal álmodni
csak még egyszer
engedj
száraz lombokon
régelment páromnak
bársonyos bőrén
átkot szórt a telihold, a kukák bűze áradt
maradék jókedve áldozata lett
a fáradtság-apálynak
fehér galambbal álmodni
csak még egyszer
engedj
száraz lombokon
régelment páromnak
bársonyos bőrén
maradék jókedve áldozata lett
a fáradtság-apálynak
fehér galambbal álmodni
csak még egyszer
engedj
száraz lombokon
régelment páromnak
bársonyos bőrén
Nagyon szomorú írás, de mégis szép! Ügyes vagy!
Pussz,
Tündér
Ezt nagyon szépen megírtad... A legrosszabb megoldást választotta a főszereplőd és talán túlságosan későn eszmélt erre rá.
Pussz,
Éva