Prágában idegenvezetőként

Látogatók száma: 21

Már sokadjára sikerült eljutnom Prágába, de még így sohasem...

Épp, hogy levizsgáztam belföldi idegenvezetésből, úgy döntöttem, hogy a főiskola utolsó szabad nyarát munkával töltöm.
Ahogy kézhez kaptam az igazolványomat, elutaztam Debrecenbe, s ott is felkerestem több utazási irodát, hogy alkalmazzanak, mint nyári "idénymunkást".
Naiv voltam. Akkor még nem tudtam, hogy mindez kapcsolatokon múlik, semmi egyében. S, az nekem nem volt. Senki sem mondta, de legalább figyelmeztethetett volna.
Vártam, vártam, de semmi, mikor az egyik helyi napilapban orosz tanárokat kerestek, akik legalább belföldi idegenvezetői engedéllyel rendelkeznek.

Felkerekedtem, s három nap múlva már a vonaton találtam magam, s az egyik csoport idegenvezetője lettem. Otthon alaposan felkészültem Prága nevezetességeiből, nehogy kudarcot valljak. Ismerősek voltak, hisz már nem egyszer jártam ott.

Egy éjszaka alatt meg is érkeztünk az akkori Csehszlovákia fővárosába. Buszok vártak bennünket, s máris vittek az egyetemi kollégiumok felé.
Mivel idegenvezető voltam, külön "rezidenciát" kaptam, s kulcsaimmal a kezemben elindultam, hogy birtokba vegyem azt.
Opsz, azonban a zárba még be sem tudtam tenni a kulcsot. Rövid felismerés után rájöttem, hogy már valaki belülről bezárta.
Akkor maradt a jó öreg kopogtatás. Egyre erősebben, majd még erősebben. Fáradt voltam, ringott velem a világ, mintha tengeri beteg lettem volna. Amúgy Én buszon utazva is képes vagyok tengeri beteg lenni. Napokig.
Már-már kínos volt, de tudtam, hogy jó helyen járok, azaz kopogok.
S, végre kitárult az ajtó. Egy magas, kreol bőrű férfi kukkantott ki, s mosolyogva azt mondta, hogy Te kislány, biztosan eltévesztetted a házszámot, a diákok a második emeleten lettek elszállásolva.
Ösztönösen magam mögé néztem, hogy kivel is beszélget amolyan lealacsonyítva a másikat, mikor bejelentettem neki, hogy itt lakom, legalább is ezt adták meg a bejelentkezésemkor.
Na ekkor neki esett le az álla, mert később bevallotta, hogy egy nagy darab, vaskos tanárnőt képzelt el magának. Csalódásának igencsak megörült.
Ugyanis ággyal együtt nyomtam vagy ötven kilót, de azon még a csomagjaim is rajta voltak.
Nagyszerű hetet töltöttem el Prágában, ahol a beharangozott orosz nyelven tudó idegenvezetőm nagyon szépen beszélte a magyar nyelvet úgy, hogy semmilyen rokoni viszonyban nem állt a magyarokkal.
Már majdnem felháborodásomnak adtam hangot, hogy akkor mit fogok egész héten csinálni, mikor felajánlotta, hogy előbb én mesélek Prága nevezetességeiről, s ő csak kiegészíti azokat. Minden este egyeztettünk, készültünk a következő napra.

Legalább megdolgoztam a fizetésemért, azonban a történet itt nem ért véget.