újabb események régebbi események további események
19:25
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:11
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:29
Marthagualf regisztrált a weboldalra
15:20
RaymondUnisa regisztrált a weboldalra

Rakottasok (5)

Látogatók száma: 49

Ebben a cikkemben a teljesség igénye nélkül felhasználtam a sorozat eddigi hozzászólásait, a véleményeket, ha nem is szó szerint, de hogy rá lehessen ismerni...

Születésnapom után sokáig nem találkoztam Mari nénivel. Pedig szépen váltunk el egymástól, még azt is mondtam neki búcsúzóul, hogy bocsásson meg a lányának a saját lelki békéje érdekében, aztán majd eldönti, hogy akar-e még vele kapcsolatot, avagy sem. Évek óta nem látták egymást.
Ezt akkor nem csak azért mondtam, hogy lerázzam, komolyan is gondoltam, de szerintem nem is emlékszik rá. Ezt teszi vele a rendszeres ivás, ami - tudom jól - csak ideig-óráig feledteti a rosszat és fokozottabban jelenik meg éppen ilyen állapotában.
A megbocsátás szerintem sem azt jelenti, hogy attól kezdve törlődik minden rossz, amit csak egymás ellen elkövettek, de ezzel legalább saját magával tisztába kell, hogy kerüljön az ember lánya, egy hajlandóságot mutathat a megbékélés irányába. Hogy ez mennyire könnyű vagy nehéz?... Ez nem rólam szól, hanem a másikról. Vagyis ha megteszi az első lépést, a lelke tisztul általa… De, ha egymásra rakódnak a ki nem mondott szavak, mondatok?... Ki kell alóla húzni azt az egy téglát és összedől a rakás. Én akkor ezt próbáltam megfogalmazni, nem kevés cérna és türelem kellett hozzá.

Igen, igyekeztem megértő, rendes lenni, de vannak helyzetek, amikor ez is kevés.
És ilyen helyzet az alkohol. Egy alkoholbetegről tudni, hogy mire lehet tőle számítani, vagyis, ha lehet, ki kell kerülni a látóköréből. Esetemben ez aligha lenne lehetséges, mert óhatatlanul összefutunk itt-ott a lépcsőházi kanyarban. Egy költözés megoldás lenne, de a közeljövőben ez fel sem merülhet részükről, hiszen ilyen környezetről még csak nem is álmodhattak korábban.

Moldova mondta volna? „Ha meg akarsz tanulni imádkozni, nevelj gyereket (legyél jó egy alkoholistával) egyszer mindenképpen eljön az a pillanat, amikor felnézel az égre...”. Cathy küldte ezt az idézetet. Hát én megpróbáltam türelmesnek lenni, ha már egyszer úgy alakult, hogy - ki tudja mennyi ideig - a társaságát kénytelen-kelletlen, de élveznem muszáj, inkább e miatt, a lehető legtermészetesebb módon hellyel kínáltam őt. A szokásos - úgysem utasítja vissza - mindig így szokta, egyéb híján, úgyis tele volt már a burája és mert nem alkohollal ünnepeltem a szülinapomat, „Ökör iszik magában, ugye?..” kávé, cigaretta, ami volt, amiről a lányom gondoskodott számára…

Kérés nélkül akadozva panaszosan sírta el a bánatát. Hagytam, had beszéljen. Hátha pontosan ebből fog kiderülni, mi a „búbánat” van vele, hogy újfent ilyesmire vetemedett. Majdcsak megnyugszik alapon…Bár azt is tudtam, hogy egy nagy színész! Egyébként sem én, hanem fordítva, kívánta a másik társaságát, így nagyon jó hallgatósága voltam…

Amikor kifogyott a témából, de a szuszból még nem, bennünket kezdett el támadni. Hogyan, hogyan sem, de éppen az ellenkezőjét mondta mindennek, kifordítva még a szavaimat is, amiket korábban a gyerekeiről mondtam. Természetes volt ugyanis, amikor esetenként panaszkodott rájuk egy-egy reakcióm, amiből csak a negatívum maradt meg benne, az, hogy lusták elmenni dolgozni, a könnyebbet választják, hogy élősködnek, kimerítik a családi kasszát, követelőznek és nem tesznek az ég adta világon semmit, hogy egy kicsit is könnyítsenek a család vagy saját maguk anyagi helyzetén. Igen, ha ilyeneket korábban mondtam, azt ebben a formában vállalom ma is. Mert semmi sem változott, minden maradt a régiben.

Nem olyan egyszerű megszabadulni valakitől, talán nem is ez vezet most sem, hogy végképp befejezzük Mari nénivel a kapcsolatot, az ismert okok miatt, aminek a felépítése évekbe telt ugyan, de mégsem válhatott elég erőssé, ellenkezőleg, hamisnak, számítónak bizonyult ahhoz, hogy egy pillanat is ne lenne elég a maradék bizalom elvesztéséhez.
Ezen az úton haladni nem kellemes egyikünknek sem, a békés egymás mellett élés feltételei ehhez még hiányoznak. Itt tartunk most.

A cikket írta: zsoltne.eva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Virág

Talán jönnek még. :)

Hát, ha eddig nem jöttek, annak biztos oka volt, de nem is baj. Ezt úgyis csak befejezni lehet, abbahagyni nem... :-)

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Cathyt és a többieket is hiányolom ennél a befejező résznél, annyira hozzászoktam már a tiéd mellett, az okos kis gondolataikhoz.

Azt hiszem eleget vártam. Ideje nyitnom egy új fejezetet! :-)

Talán jönnek még. :)

megtekintés Válasz erre: Virág

Vannak olyanok, akik nélkül jobb lesz az élet. És elég kemény leckét tanítanak.

Cathyt és a többieket is hiányolom ennél a befejező résznél, annyira hozzászoktam már a tiéd mellett, az okos kis gondolataikhoz.

Azt hiszem eleget vártam. Ideje nyitnom egy új fejezetet! :-)

megtekintés Válasz erre: Virág

Vannak olyanok, akik nélkül jobb lesz az élet. És elég kemény leckét tanítanak.

Szokom, tanulom, ellenállok, mert én is kaptam már nem egyszer kemény leckét az élettől és pofonokat, hajjaj. És abban van neked is igazad, ha engedek minden próbálkozásuknak, sajnálatból akár, azzal csak tetézem nem csak a saját gyengeségüket, de kockáztatom az én létformámat is..., mert így meg sem próbálnak valamilyen irányban változni, változtatni, elindulni...
Vannak olyanok, akik nélkül jobb lesz az élet. És elég kemény leckét tanítanak.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: