Régi emlék-mondatos játék
Látogatók száma: 46
...mert egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást.
Néha elég egy szó,egy illat és valahonnan lelkünk legeslegmélyebb bugyrából előjön egy emlék.
Lehet szép,lehet fájdalmas.Nos az emlékeim tárházából most így bukkant fel egy történet a mondattal kapcsolatban.
Nem tudom hány éves lehettem,úgy 10 körül talán.Volt egy telkünk,ahová kijártunk,néha-néha.Nem sok vetemény volt ott,hisz nem volt a közelünkben,hogy kapáljuk,gondozzuk.Inkább a gyümölcsfák miatt szerettem/szerettünk kijárni.Volt pár meggyfa ,birs,körte és sok ribizli bokor.Egy alkalommal,amikor érett a meggy,apámmal felkerekedtünk.Erős munkáskeze volt és én gyerekként nagyon büszke voltam az én erős apukámra,örömmel mentem vele bárhová kézenfogva.Jól elfáradtunk mire felértünk a domboldalban levő telekhez.Ott derült ki,hogy a kapukulcs bizony otthon maradt.Mitévők legyünk?Csak nem fordulunk vissza!Más megoldás hirtelenjében nem volt,át kellett mászni a kerítésen.Apám fürgén átlendült és már bent is volt.Nekem nem ment ez olyan könnyen.Felkapaszkodtam a kerítés tetejére és kész,fennakadtam.Vártam,vártam,de vékonyka hangomat apám nem hallotta meg,mert ő már a kert mélyén járt.Nem maradhattam ott,egyszer el kell kezdeni a fizikai elszakadást ettől a fránya kerítéstől,gondoltam és merészen meglöktem magam és zsupsz,lehuppantam a túloldalon.Igen ám! Csakhogy a nadrágom is megkezdte a fizikai elszakadást,amibe egy kiálló szög is besegített.Mi lesz most?Magam előtt láttam szegény anyám sopánkodását
.Az előttem csüngő érett gyümölcsök elfeledtették aggodalmaimat és fiú módjára kúsztam fel a fára.Nem csak kosarunkat,de a hasunkat is megpakoltuk az érett meggyel és apám zsebéből ha tű és cérna nem is,de egy biztostű került,ami ideiglenes megoldást adott hazáig a kiszakadt nadrágom számára.Visszafelé óvatosabbak voltunk,apám átemelt a kerítésen,nehogy megint fennakadjak,ő pedig utánam ugrott..Otthon pedig ő volt aki kimentett,elmagyarázta a kényszerhelyzetet,ami miatt a baleset történt.Anyám pedig megbékélt,örült,hogy nekem nem esett bajom.
A cikket írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az volt a drága.Nagyon nyugodt ember volt,nehezen lehetett kihozni a sodrából.Egyszer szólt rám fenyegetően,hogy ha nem hagyom abba(viháncolást),leveszi a nadrágszíjat,mire én mosolyogva közöltem vele,hogy akkor leesik a nadrágja.Mit lehet erre mondani?Hát elszállt a mérge,elnevette magát.
De ő is utólag mindig megbánta...
Az apák imádják a lányukat, ez itt is érezhető.
Anyu, nekem tetszett. 5*
Ilyen egy rendes apuka... :-)
Kedves Anyu! Örömmel olvastam történetedet!
Puszi
Puszi