újabb események régebbi események további események
07:31
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Remegés

2015. január 31. - Látogatók száma: 51

Szerelmes vagyok. Nem tudom, mióta tart, és azt sem tudom, hol rejtegettem idáig ezt az érzést, pedig eddig is itt volt bennem, barátságnak álcázva. Sőt, még csak azt sem tudom, hogy mi hozta ezt elő belőlem, és miért pont ma. Csak egy valamit tudok...

Nem bírom nélküle!

Délután teljesen lestrapált állapotban voltam, mint minden pénteken, az egész hetes hajtás után. Segélykiáltás akart lenni, amikor azt írtam neki, hogy hétfőn felmondok. És ő azonnal jött hozzám, beszélgetni. Mert mindig jön, ha szükségem van rá. Jött akkor is, amikor lerobbant az autóm, nem is egyszer. Én pedig azt hittem, pusztán a segítségére van szükségem. Arra, hogy munkába vigyen, vagy hogy meghallgasson. Pedig semmi egyébre nem vágytam, csakis a közelségére. Jó ideje.

Ott ültünk az autóban, egyetlen méterre egymástól, a munkáról beszélgettünk, és ahogy a tekintetét fürkésztem, elfogott valami addig ismeretlen remegés. Nem akartam elhinni, hogy miért nem vettem eddig észre, ami annyira nyilvánvaló: hogy amikor mellette vagyok, sehol máshol nem lennék szívesebben. A furgon egy négyzetméteres utasterében ott volt az egész világ. Hozzám sem ért, nem beszélgettünk személyes témáról, csak kollegiális panaszestet tartottunk, és mégis, mintha egy egész élet megváltozott volna abban a két órában. És mikor kiszálltam, és beindította a motort, gondolkodás nélkül pattantam be az autómba, és követni kezdtem. Nem tudtam, miért megyek utána, hiszen nyilvánvalóan nem kísérhettem hazáig, de vonzott a mágnese, és nem akartam elengedni. Úgy éreztem, soha többé egy pillanatot sem akarok nélküle tölteni. Most is ezt érzem. És remegek. Mikor tudatosult bennem, hogy nem mehetek haza vele, gyorsan jobbra kanyarodtam, és beugrottam az éjjel-nappaliba venni egy üveg sört. Hazaérve alig bontottam fel, már rám is írt, és további három órán keresztül, éjjel egyig cseteltünk. Nem bírtam magamban tartani, és színt vallottam. Na nem szerelmet, csak színt. Hogy remegek tőle. Egészen pontosan azt írtam neki, hogy a sörtől remegek, de vágta, mert ezt válaszolta: “elolvadt perceken serceg a lelked?”. Szóval ő is érzi, amit én. De ő vajon mióta?

“Miért nem maradtam ott?” – ezt kérdezte. Majd hozzátette: “Költői. Meg ne válaszold!”

“Miért nem mondtam, hogy maradj?” – reagáltam le ennyivel.

És most mi lesz? Innentől soha semmi nem lesz olyan, mint régen. Még nem tudom, hogy a hegycsúcs felé, vagy a lejtőn indultam meg, de az biztos, hogy amint DD iránt érzek, ahhoz foghatót még soha, de soha nem éreztem.

A cikket írta: Bigyóka

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2015. február 8. 17:14
Szép és őszinte érzések ezek, de ettől kezdve fájdalmas is lehet. Még nem tudni mi lesz ennek a vége, a kimenetele. De egyszer valami elkezdődött és egyelőre úgy tűnik ez az érzés kölcsönös... Színt vallottál, és jó volt a fogadtatás is, csak a hogyan tovább kérdése vetődik fel - gondolom - nem csak bennem... No majd megtudom, de nem szeretnék elébe menni...

... No, de mit látok? Nincs folytatás... Ne már?! :-(
2015. február 4. 13:53
Csatlakozom Éva véleményéhez. Várjuk a folytatást! :)

Pussz,

Tündér
2015. február 1. 06:46
Szia Bigyóka!

Tetszik ahogy fogalmazol. A laza, könnyed stílus... Nem bonyolítod túl, egyszerűen fejezed ki a mondanivalód,... majdhogynem hibátlanul. Egyre szeretném csak felhívni a figyelmed, mert "amit" DD iránt érzel az számodra egyelőre felfoghatatlan..

:-)

Egy kérdés. A másik cikkednél miért nem lehet hozzászólni, nincs abban semmi különös... Csak szerettem volna azt is megdicsérni.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: