Rendőrségi eseteim
Látogatók száma: 56
Írótársam rendőrségi esetén felbuzdulva, elmesélem a velem esett három történetet.
Néha bizony elgondolkodom, hogy mennyit érek, mint a tízmillió állampolgár egyike. Hát, bármennyire is sajnálatos, porszem vagyok, aki időnként idegesíti az adóforintjaiból fenntartott állami apparátus képviselőit, a különféle ügyes-bajos dolgaival.
Egyik eset:
Szombat délelőtt utazom haza Édesanyámhoz. Letérek az autópályáról, és ott még tíz kicsi alföldi településen kell áthaladnom, melyekben legfeljebb néhány madár jár, esetleg kóbor biciklisek karikáznak a helyi kocsmáig. Az országúton sem találkozom sok személygépkocsival, mégsem száguldozom, részint a rossz útviszonyok miatt, részint a vadveszély táblák okán, miután egyszer már elém ugrott egy őz, évekkel ezelőtt. Poroszkálok a falun át, már kiérek, de a falu vége tábla jó kétszáz méterre van az utolsó háztól. Beletaposok a gázba, hogy legalább haladjak a következő faluig, melynek a szélét már látni lehet. A falu vége tábla előtt civil rendszámú, fekete kisautó parkol, szemben velem. Nyílik az ajtaja, kipattan belőle egy fiatal rendőr kislány és integet, hogy álljak meg. Egy pillanatra elgondolkodom, elvégre nemrég olvastam, hogy egyenruhás csalók szedik a környéken az autósoktól a büntetést.
Végül lehúzódok és gondosan lezárom az ajtót magam mellett, hogy csupán a lehúzott ablakon át kommunikáljunk.
Az egyenruhás kislány magas C-n kioktat, hogy ötven helyett 76-tal mentem és megbírságol. Mondtam neki, hogy honnan tudjam, hogy rendőr, civil rendszámú autóból száll ki, igazolványát nem mutatja meg. Mert egyenruhában vagyok, nem látom, jön a riposzt. Szó szót követ, a lényeg, valóban megbírságol, két hét múlva kapom a 30 ezres bírságot.
Második eset:
Nyugdíjasként nem járok kocsival, inkább a BKV áldásos szolgáltatásait veszem igénybe, kivéve, ha nagybevásárlásra kerül sor, mert cipekedni nem nagyon tudok. Nem csupán a benzin drága, de az egy órás parkolási díj sem alacsonyabb a BKV jegy áránál.
Postára megyek csekket feladni, s ha már ott vagyok, benézek a piacra. Háziasszonyként azonnal kiszúrom, hogy miket érdemes megvenni, mert éppen jó az áruk, meg kristályvíz is kellene, mert reggel már utolsót bontom fel, lényeg az, hogy négy szatyor, meg a hatpalackos víz nem fér a két kezemben. Villamossal át kell szállnom, üsse kánya, ötszázért hazavisz a taxi.
Mosolyog a taxis, sok a csomag, ugye, igen mondom, de nem megyek messzire. Mire előveszem a pénzt, már a házunk előtt vagyunk, fizetek és beledobom a pénztárcámat az egyik csomagba. Kikászálódom, a kapu előtt leteszem a csomagokat és keresgélem a kulcsot. Rám kiált a taxis, hogy ott maradt a pénztárcám és elém dob egy fekete bőr tárcát, nem az enyém, kiáltok utána, de úgy elhúz, mintha menekülne.
Fél óráig telefonálgatok, a taxis cégnek hiába mondom, hogy ezüst metál színű Opellel jöttem haza, és a pénztárca nem az enyém, vissza akarom adni, mert a tulajdonosa majd náluk keresi. Ha nem tudom a rendszámot, nem tudnak segíteni.
Jobb híján kocsiba ülök és viszem a rendőrségre a tárcát.
Úgy bánnak velem, mintha bűnöző lennék. Az előtérben, a pultnál állva, teljes menetfelszerelésben lévő két nyomozó gondosan felveszi az adataimat, még fénymásolatot is csinálnak a személyimről, a jegyzőkönyvbe kétszer kell elmondanom a történéseket, keresztkérdéseket tesznek fel, miközben mindent kiszednek a talált tárcából, és rögzítik azt is. Kiderül, hogy a tulajdonos egy nálam idősebb férfi, akinek különböző iratai mellett, némi készpénz és a névjegye is ott van. Hívogatják, de nem veszi fel a telefont.
Közben érkezik egy ügyvéd, odajön hozzánk és felajánlja nekem a segítségét, melyet természetesen nem veszek igénybe. Már minden szem engem néz, a kapus, a pult mögötti ügyeletes lányok, az én két nyomozóm, meg az ügyvéd is. Maga tudja, vonja meg a vállát és bemondja a pultosoknak, hogy kihez jött.
Egy óra múlva tudok eljönni, mert azon is alkudozunk, hogy adjanak nekem egy példányt a jegyzőkönyvből. Minek az nekem? Nem bízom bennük? Szúrós szemmel méregetnek. Hogyan tudom bebizonyítani, hogy leadtam a rendőrségen, ha esetleg rajtam keresi a tulajdonosa? Nagy nehezen kapok egy másolatot.
Harmadik eset:
Szülőfalumban, bocsánat, már város lett, a településtől hat kilométerre van a vasútállomás. A buszjárat esetleges, vagy van csatlakozása, vagy legtöbbször nincs, és a hat kilométeres séta igen hosszú tud lenni.
Annyiszor gyalogoltam már fiatal koromban, hogy elhatározom, ha lesz kocsim, mindenkit beviszek.
A húgomat viszem ki a vonathoz és egy házaspárt, meg egy idősebb hölgyet fuvarozok visszafelé a faluba. A házaspár egy csomagot betesz a csomagtartóba. Útközben az idősebb hölgy annyira szóval tart bennünket, hogy mindannyian elfeledkezünk a csomagtartóban lévő szatyorról. Az első buszmegállóban kiszállnak és megyek tovább, a falu központjába, a Coop üzletbe, kenyeret venni.
Megvásárlom, teszem a csomagtartóba, akkor látom az idegen szatyrot. Visszamegyek oda, ahol kiszállnak az utasaim, de nem látok senkit.
Vissza a központba, irány a rendőrség.
Elmondom a történést, leteszem az íróasztalra a csomagot és várok. Gondolom, jegyzőkönyvet vesznek fel.
Nem vesznek fel semmit, azt sem kérdezik, ki vagyok, csak arra kíváncsiak, hogy mire várok. Gondolom, jegyzőkönyvet kellene felvenni.
Miért kellene, kérdeznek vissza, egyébként is, nem látom, hogy éppen kávéznak? Ilyen piti ügyre kár az időt és a papírt pocsékolni. Ha három napon belül nem keresik, úgyis kidobják.
Kedvetlenül elköszönök, és arra gondolok, hogy a rendőrség csak az autósok megbüntetésére szocializálódott.
Vajon miben sántít a szlogenjük? Szolgálunk és védünk!
Csak kérdéseim lennének: kit, kitől, mikor, hol és miért?
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Yolla!
Azért én még bízom benne, hogy vannak köztük is jóravaló emberek.
Pussz,
Tündér
Persze, hogy van közöttük is rendes ember, csak nem biztos, hogy velük találkozunk.
Pussz: Yolla
Azért én még bízom benne, hogy vannak köztük is jóravaló emberek.
Pussz,
Tündér
Na látod ez az amit én is mondtam?! Kit szolgálnak, ezek rosszabbak mint a bűnözök! Az egyik barátom egy neki idegen városban volt, mert oda szólította a kötelesség, és a keresett utcát nem találta. Az egyik benzinkútnál ott állt egy rendőrségi kocsi, odament kérdezősködni. No, és mit gondolsz, hogy mi lett a vége?......Nem lesz nehéz kitalálni!? Jó Isten mentsen meg bennünket a rendőröktől! Undorító egy fajzat.
http://kuruc.info/r/20/98855/
Ezt azért kérlek, hogy olvasd el, mert érdemes?!
Üdv. István
Miből lesz a cserebogár?... :-) Ez csak vicc volt. Jót "szórakoztam", miközben olvastalak, bocsi...
Nem akarom tetézni. Ez van... de az előadásmódod lenyűgözött. :-)
Ugye milyen jó megosztani?... Remélem megkönnyebbültél.
Pussz,
Éva