Replikátor

Látogatók száma: 58

Elmélkedés a jövő lehetőségeiről.

Megéheztem, megszomjaztam a nagy munkában. Irány a hűtőszekrény!
Kinyitom… és… hát! Üresnek éppen nem mondanám, de jóllakni sem fogok a tartalmával. Két deci tej lötyög a dobozban, pár szelet olasz a kistányéron, némi száradó félben levő sajt, a margarinos doboz alján is van egy kenyérre való… Á, konzerv!
Boldogan veszem ki, aztán csalódottan teszem vissza. Csak macskaeledel… Felnézek az órára, délután négy, még elmehetek a boltba, de mégse, ma vasárnap; egyedül a Tesco van nyitva, de az meg messze van, legalábbis némi uzsonnáért.
Ehetek üres kenyeret! Mert kenyér az van két kiló, meg kelkáposztafőzelék egy lábassal, de hát az a vacsora… azt mégsem ehetem meg.
Mielőtt bárki azt hinné trehány vagyok, ki kérem magamnak! Csupán kihasználtam az alkalmat, hogy a férjem a hétvégén vidékre utazott, és nekiálltam a nagytakarításnak. Tudják, hogy van ez. Ő nem szereti, ha felfordulást csinálok, én pedig nem szeretem, ha néznek… és ha bárki is láb alatt van.
Szóval annyira belefeledkeztem, hogy elfelejtettem vásárolni. Sajnos, nem először.
Ilyenkor szoktam szépen csendben irigykedni a Star Trek hősökre. Csak odamennek a replikátorhoz, megmondják mit akarnak, a készülék felzúg, a kiadó résznél felragyog a transzportersugár, és máris ott van a rendelt étel és/vagy ital. Vagy egyéb…
Mert egy jól beállított replikátor bármit meg tud csinálni. Ez persze nem csoda - vagyis az, de csak nekünk, XXI. századiaknak - hiszen ez a szerkezet is mintatárolókkal dolgozik, mint a transzporter, egy különbséggel: élő anyagot nem tud létrehozni.
Most jut eszembe! Akkor osztrigát sem tud! Na, nem mintha én szeretném, de például Picard kapitány francia, és ők ugye szeretik… na mindegy!
Persze, ne higgye senki, hogy olyan egyszerű új ételeket létre hozni ezzel a molekuláris szintű lebontáson, ill. felépítésen alapuló technológiával. Nem elég a gépnek felolvasni a receptet, be kell állítani a hőfokot, a készítési időt, az ízesítést - ami utóbbi külön művészet! A szakács igazi dicsérete, ha a kedves vendég nem mondja meg, hogy replikált ételt fogyaszt!
És ha már a beállításoknál tartunk! Ez már az üzembe helyezéskor nagyon fontos. Ha valami gond adódik és replikátorunk elállítódik, akkor az a legkisebb baj, hogy mondjuk gulyás helyett véres pitét (klingon édesség) kapunk. Sokkal nagyobb a gubanc, ha megjön ugyan a leves, de a tányér vagy később, vagy soha…
Aztán nézzünk egy másik példát az egyéb használati tárgyak köréből. Fázós révén szükségem lenne egy üvegszálas, fűthető, kék takaróra, de a rendszer félreért, és kapok egy üveg taqariai kék festéket… melegen… A kulcsszavak megvannak, de a technika…! A technika sehol sem tökéletes.
Bár, az az igazság, hogy meg sem lepődöm rajta, hiszen működési alapelvei, épp úgy, mint a transzporternek, a kvantummechanikára épülnek, annak pedig egyik főtétele a Heisenberg-féle határozatlansági elv.
Most jut eszembe! Nekem is van egy, a modern fizikát használó eszközöm! Elő is veszem, megnyomkodom a megfelelő gombokat, és már hallom is a férjem hangját:
- Szia! Mi újság?
- Szia! Merre jársz?
- Most ért be a busz. Miért? Mit kéne venni?
Ó, a drága! Már ismer jól! És már sorolom is:
- Egy kis felvágott, sajt, margarin, lekvár, talán tojás…
- Jól van. Hazafelé beugrom a Tescóba.
- Köszi! Szia, várlak!
Megnyugodva kapcsolom ki a készüléket. Legkésőbb egy óra múlva itt lesz.
Kicsit lassúbb, mint egy replikátor, de kit érdekel? És egyáltalán, replikátor? Ugyan minek? Kinek? Hiszen van mobil…