Revans… 1. rész
Látogatók száma: 85
Azt is mondják jó nő vagyok. Nem csak szép és kívánatos, de okos is. Azt is mondják letagadhatnék tíz évet a koromból. De minek. Úgyis megnézi az adatlapomat akit érdekel, ott a nevem mellett egyéb dolgok is fel vannak tüntetve. Pl. a korom.
Az adatlapomban pár mondat erejéig igyekeztem bemutatkozni, amely így szól:
„Mindig kerestem az utam, néha elveszítettem, néha letértem róla, de mindig igyekeztem visszatalálni. Erről szól az egész életem, amit megosztottam veletek és szerintem már te is tudod, ha olvastad az írásaimat.
*
Eltelt egy kis idő, amióta ide regisztráltam. Nem vagyok már olyan biztos abban, hogy ezt kellett tennem.”
Mostanra elmondhatom 265 cikket írtam ez alatt a nem egész egy év alatt, több naplóbejegyzésem mellett. Általában a valóságot írtam vállalva életem bizonyos részleteinek nyilvánosság elé tárását, a magam őszinte módján.
*
Amikor megírtam a tizenöt részes sorozatomat, valaki azt kérdezte a hsz-elők közül nem érti miért azt a címet adtam a cikknek… A BŰN?
A válaszom ez volt:
„Bűnt követett el, amiért letöltötte a büntetését, egy évet. Megpróbál talpra állni, de segítség nélkül nem megy.
Bűnt követ el a saját testvére, amikor kizárja az otthonából és nincs hová mennie.
Bűnt követ el a társadalom, azok, akik segíthetnének, de annyira el vannak foglalva a saját nyomorult életükkel, hogy sajna nem érdekli mások sorsa, hogy hol él, miből él, egyáltalán miért él. Az emberek is bűnt követnek el, ha nem segítik embertársaikat. Nem elég a szó. Mindenkinek, aki dolgozni szeretne lehetőséget kell adni, hogy új életet kezdhessen. Meddig kell bűnhődnie?
Ezért adtam ezt a címet! A bűn”
Fontosnak tartom veletek megosztani, hogy a sorozat befejezésénél volt egy „hsz”, mely szó szerint, nem a teljes terjedelmét idézve, így szólt:
„…A többség azonban, a kettő között van. Szeretetből írnak, vagy egyszerűen vállalva magukat, megírják a világnak, amit gondolnak a világról. Mindenképpen tiszteletre méltó törekvésük mellett azonban rendelkeznek olyan kritikai érzékkel, amely segítségével különbséget tudnak tenni a jó, és a rossz írás között, mert tisztában vannak azzal a minimum-követelménnyel, amely ahhoz szükséges, hogy a kezük alól ne kerüljön ki silány, igénytelen munka. Ez azt is jelenti, hogy megbecsülik az olvasót, nem csak az írások közzététele fontos számukra, de az is, hogy az olvasónak élményt adjanak, ne bosszúságot. Ettől persze, nem lesznek jó írók, pontosabban, nem ettől lesznek jó írók.
Éva írásai ösztönösen jók. Néhol stiláris hibával, itt-ott mondattani problémákkal, de alapvetően érdekes, jól megfogalmazott, tiszta szívvel, korrekt módon megírt írások ezek. Az sem kizárt, ha lenne türelme, és tanulna stilisztikát, vagy folytatna tanulmányokat e téren, kiváló író lehetne belőle.
Igen, Tündérnek igaza van, hiányt pótol, azokkal együtt, akik vállalják életük bizonyos részleteinek nyilvánosság elé tárását, a maguk őszinte módján, még akkor is, ha tisztában vannak azzal, hogy alkotásaikat nem fogják Nobel-díjra jelölni. Mellesleg, a Sorstalanság egy nagyszerű könyv, még akkor is, ha kellő elfogultsággal (ellenszenvvel?) olvassa valaki. Lehet, vannak nála jobbak is, vagy legalábbis Nobel-díjra még inkább alkalmasak.”
Folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
hm... ezt szerintem kár folytatni...
Pinokkió
Szerintem ez már idejét múlta. Kicsit későn kapcsolódtál be. Már nincs szükség felhívni erre a figyelmet, hiszen a 4. résszel vége van! :-)
Puszi,
Éva
Pinokkió
Igyekszem kiérdemelni. És köszönöm az ötöst, meg a valóságost. :-)
Pussz,
Éva
Ui. A cikk 2. része a Kemény viták helye klubban megtalálható...