Roncsok
Látogatók száma: 72
Megdicséri a főnök asszony, hogy milyen szép rend és tisztaság van a nyugdíjas otthonban, ragyognak a konyhában az edények, és a szociális részek is csillognak, nem beszélve a kellemes tisztítószer illatról, amely belengi az egész épület belvilágát.
- Nem kellett volna a régi vezetőre hallgatnom, szerintem rosszul ítélt meg téged. Vissza akarlak tenni ebédosztónak elsejétől, mert nem mehet így tovább, hogy az étel negyede megmarad.
- Ne haragudj, de nem mennék, ha nem muszáj. Jó nekem a takarítás.
- Hogyan mondhatsz ilyet? Neked van egyedül érettségid a beosztottak közül. Pontos vagy, precíz, nem pletykálsz, teszed a dolgod, azt is látom, hogy kedvelnek az öregek, mert mindenkihez van egy jó szavad.
- Köszönöm, de nem. Évekig én osztattam az ételt, nem is maradt felesleg soha. Minden munkatársam utált miatta. Jó nekem ez a jelenlegi munkám.
- Te tudod. Senkit nem lehet akarata ellenére boldoggá tenni.
Mérges a főnök asszony, arcát pirosra festi a düh, főleg azért, meg leégeti magát nála, a takarítónőnél. Képtelen eldönteni, hogy kire haragudjon, magára vagy a beosztottjára. Az alpolgármester feleségeként ellentmondást nem tűr, és természetes számára, hogy mindent elér, amit csak akar. Bizonyíték erre az is, hogy közepes érettségivel a kétdiplomás és húszéves gyakorlattal rendelkező intézményvezető helyére kerül. Parancsolni tud, másra pedig nincs szükség.
Mi a fenének is könyörög Dórának, az ötvenöt éves elvált asszonynak, hogy hadd tegye vissza a takarítónői státuszból az ebédkiadóéba, még fizetésemelést is adhatna neki. A munkaidő végéig azon töri a fejét, mit tegyen, hogy kellőképpen megleckéztesse a munkatársát. Négy óra alatt megszüli a döntést, felmond neki, legalább nem lesz senki, aki vele egyforma iskolai végzettséggel rendelkezik. A fizetését szétosztja a többiek között, meg a munkáját is, ezért biztosan kap egy jó pontot.
Dóra bokája bucira dagad az egész napos munkától, a derekában meg valaki forró, égető huzalokat húzogat, jobb, ha megy az öltözőbe átöltözni. A munkatársai akár már haza is érhettek.
Komótosan készülődik, nincs az a lassított felvétel, amely ne bizonyulna nála gyorsabbnak. Menni kell a postára, kiváltani a bírósági végzést. Tudja a tartalmát, hiszen a tárgyaláson ketten kedélyesen elbeszélgettek a bírónővel, a férje, azaz a volt férje, mint felperes, nem jelent meg és az ügyvédje is kimentette magát.
Szűk a farmernadrág, alig tudja begombolni. Hízott, vagy a mosásban összement, egyre megy. Nincs pénze újat venni. Minimálbérből élő közalkalmazott.
Élő? Még viccnek is rossz! Talán tengődő! Havi nettó hatvankétezerből kedvére dőzsölhet!
Még jó, hogy a pólója combközépig ér, erre mondják, hogy ápol és eltakar. A sportcipője eredeti Nike, a Papától kapta a rávalót két éve, s ha vigyáz rá, még két évig kitart.
Ha a Papa tudná, hogy amióta a felhők fölé költözött, minden megváltozott. Mama képtelen kijönni a nyugdíjából, Dórának meg semmire sem telik, még a saját rezsijét is alig tudja kifizetni. Arra viszont büszke, hogy ebben a hónapban már bérletre is telik, mert egész télen bliccelt.
Végre nem kell sunnyognia a buszon. Fél óra hazáig, de leszáll korábban, a posta miatt. Hiába mondogatja Dani, ott maradhat a házukban, ameddig csak akar, hét évvel a válásunk után pert indít a közös tulajdon megszüntetése iránt. Az új élettársával vidéken élnek, egyiküknek sincs munkája. Dani a két fővárosi örökölt lakást eladja és azok árát szépen felélik.
- Jó, hogy itt talállak, beszélnem kell veled.
A főnök asszony a legutóbbi divat szerinti kosztümében odaül Dóra mellé a lócára, aki mellette egy jól öltözött hajléktalannak tűnik.
- Elszívunk egy cigit? – kérdezi anélkül, hogy Dóra szemébe nézne.
- Tilos a dohányzás az épületben.
- Gyere, menjünk ki a kertbe.
- Bocs, de most sietek.
- Bocs, de ez nagyon fontos. Oké, nem fontos a cigi. Háromhavi felmondási idővel megszűntetem a munkaviszonyodat, átszervezés miatt. Holnap már be sem kell jönnöd. Majd felhívlak a leszámolás miatt! Na, szia!
- Szervusz, főnök asszony! Mondtam már, hogy egy rendes spiné vagy? Kösz, hogy most mondtad meg.
Ráérősen gurul a busz, itt két sáv van összesen, előzni szinte lehetetlen. Dóra arcán szétterül a fáradtság, szeme fényét ellopja a reménytelenség.
Tizennégy évig struccként homokban a feje. Képtelen szembesülni a valósággal, azzal hogy Dani többé nem jön vissza, s előbb-utóbb muszáj lesz elköltözni a házukból. Hiába hajtogatja évekig a barátnője, hogy szedje össze magát, keressen egy jobban fizető állást, és ne szórja el a nagybátyjától örökölt lakás árából kapott pénzét, mert szüksége lehet rá, hiszen Dani jelentkezik majd a közös ingatlan feléért, de Dóra nem hallgat a szóra.
- Legalább annyit tegyél meg magadért, hogy bejelentkezel állandóra a szüleid önkormányzati lakásába! Végül úgyis ott kötsz ki, a galérián, a gyerekkori kuckódban.
Mintha vizet markolna, úgy folyik ki ujjai közül a pénz, látszata persze nincs. Kölcsönad belőle, nem teszi vissza, sőt, apránként feléli a teljes összeget. Papa halála után egy héttel bejelentkezik a szülei önkormányzati lakásába.
A postán már a zárásra készülődnek, s miután Dóra az egyetlen ügyfél, még kiszolgálják.
Gyalog megy hazáig, három megálló az egész, legalább kiszellőzik a feje. Kiszellőzik?
Az egyszemélyes közért előtt hosszan kotorászik a táskájában, mire megleli az utolsó kétezresét. Ez a havi kosztpénzének a maradéka. Két hétre úgysem elég.
- Szervusz, Dórikám! Már azt hittem, ma be sem nézel. A szokásost kéred?
Fél liter vodka, negyed kiló kenyér, tíz deka párizsi, egy doboz Marlboro.
- Tudod, mit? Ne fizesd ki, majd hozzáírom a többihez!
Befordul az utcájukba. Új építésű családi házak közé ékelődik egy elhanyagolt, aprócska házikó. Kerítése toldott, foldott, belátni rajta az előtte lévő hatalmas orgonabokroktól nem lehet, egyedül a bejárati kapu működik. A kert elején álló három kocsi roncsán csámcsog a rozsda, de egyre nehezebben talál rágcsálni valót rajtuk, hiszen tizenkét éve lakmározik belőlük. A sárga Zsiguli a néhai bátyjáé volt, a szürke Toyota Danié, a piros Citroen pedig Dóráé.
A kert többi részét derékig érő gaz uralja. Közülük a bátrabbak képesek felkúszni a négy gyümölcsfa törzsére, s onnan nyújtózkodnak tovább, a vastagabb ágakra is.
Valahol a gaz között ott lapul a kerek műanyag kerti garnitúra, kerek asztalka három székkel.
A ház bejárati ajtaját alig tudja kinyitni.
A zárt veranda egyben a konyha is. Mosatlan edények, ételmaradékok mindenütt. Az igazi konyha nappaliként funkcionál. A szocreál szekrénysor mellett egy százéves komód szorong. A nagy, kerek étkezőasztal a falhoz tolva, rajta átláthatatlan kuszaságban csekkek, újságok, gyógyszerek, csikkel teli hamutálak és a telefon. A falra erősített polcokon hifi, kazetták, fényképalbumok, varrókészlet, zörgősre száradt sárgarózsa csokor. A szoba közepén dohányzóasztal, két foszlott fotellel, melyekben ruhanemű halmok gubbasztanak.
Az utcai szobában hatalmas franciaágy, rajta gyűrött ágynemű. A barokk íróasztalon fél centis por és két működésképtelen televízió. A nyitott felső ablakokon, szabadon áramlik be a levegő, a valaha piros-kék mintás, földig érő függöny, sötétbarna a kintről beszállingózó több évtizedes portól. A napfény alig tud magának utat törni, hogy napközben villanygyújtás nélkül is legalább félhomály legyen. A barokk szekreter mellett ruhába göngyölt festmények szunnyadnak. A sarokban ruhaszárító, tele göncökkel, hasonlóképpen az előtte álló vasaló állványon is.
Elhanyagolt, kaotikus, piszkos porfészek, olyan, mint az élete.
Egyedül a fürdőszoba ragyog a tisztaságtól.
Gyorsan átöltözik, szakadt szabadidő ruhába bújik és meghúzza a vodkás üveget. Egyhuzamban lecsúszik a torkán másfél deci a negyvenfokos vízszínű italból. Matat az asztalon, nyugtatót keres. Legalább három bogyó kell, hogy háborgó lelke pillanatnyi nyugalmat leljen. Leül a telefon mellé és egyfolytában beszél, azzal, akit éppen elér.
Nem számít a telefon számla, úgysem lesz, aki kifizesse.
Hatni kezd az alkohol, beszéde lelassul, a gondolatai szétesnek, képtelen a száját elhagyni egyetlen egy kerek egész mondat.
A telefon túlsó végén lévők körül senki sem csodálkozik Dóra szakadozott beszédén, hiszen hangján hallják a szokásos vodkahatást.
Telik az idő, fogy a vodka.
Dóra érzékei kiélesednek. Érzi a ház szagát, melyben keveredik a por, a penész, a cigarettacsikk.
Mi lenne, ha beülne valamelyik kocsiba? A középsőbe. Az övé. Roncs, de az övé.
A cigit és az öngyújtót a házban felejtette, visszamegy érte.
Éppen csörög a telefon, Mama hívja.
- Mi van, kislányom? Már nem is hívsz?
- Szervusz, Mama, most értem haza.
- Jó lenne, ha holnap munka után átjönnél, hozni kellene a cicáknak eledelt, meg almot, nekem meg a kenyerem fogyott el. Majd megadom az árát, ha megkapom a nyugdíjat egy hét múlva. Aztán nehogy igyál nekem! Szia!
Kattan a telefon. A Mama már csak ilyen. Százhúszezer a nyugdíja, de Dóra kölcsönözzön neki a hatvankétezréből.
Május közepe van, hétágra süt a nap, pedig hat óra is elmúlt.
Hóna alá csapja a családi fotóalbumot és kimegy az udvarra. A kocsi ajtaja nehezen nyílik. Beül, és azonnal rágyújt, és az első slukk után iszik néhány kortyot.
A roncsautóban is meleg van, pedig nincs már üveg benne, egy szál sem.
Kényelmesen elhelyezkedik.
A fotóalbumban összekeveredtek a fényképek. Nem is érdekes a sorrend.
Az emlékek, igen, azok a fontosak.
Dani a bátyja barátja, iskolatársak az általánosban, a gimnáziumban és az egyetemen is.
Építik a Papa nyaralóját… nevet a két fiú, tiszta malterosok.
A bátyja esküvője. Nagyon rosszul néz ki, két nappal az abortusza után. A jövendőbeli apósa hiába osztályvezető főorvos a nőgyógyászaton, úgy elintézi, hogy soha többé nem esik teherbe.
Fogytán a vodka. Kiissza a maradékot. Rágyújt és az üres üvegbe szórja a hamut.
A saját esküvői fotói kiszóródnak az albumból.
Szép, nagy lakodalom. Dóra fizeti a nászutat, mert havi nyolcezret keres, a Dani kezdő diplomás fizetésének éppen négyszeresét.
Beleejti a vodkásüvegbe a csikket.
Lehunyja a szemét. A nászút élete legboldogabb időszaka.
Séta a tengerparton… az éjszakai nagy szeretkezések…. jéghideg pezsgő a bárban… álmában ma is folytatja a történetet…
A szomszéd hívja ki a tűzoltókat és a mentőt.
Dórán már nem tudnak segíteni.
A rendőrség hivatalból nyomozást rendel el.
Két hónap múlva a főnök asszonyt elküldik, a férje pedig lemond alpolgármesteri megbízatásáról.
Mama bevonul az öregek otthonába.
Dani árulja az ingatlant, de nincs rá jelentkező.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Virág!
Sokáig megpróbáltam visszahúzni a normális életbe, de az alkoholizmusából képtelen vagyok kigyógyítani.
Ha válaszút elé került, soroltam neki a lehetőségeit,kértem, hogy józan ésszel döntsön, de hagyta, hogy az események menjenek maguktól, bedugta a fejét a homokba.
Feladtam. Tizennégy év alatt nem sikerült leszoktatnom az ivásról.
Pussz: Yolla
Szia Yolla!
Szomorú történet, nagyon jól megírva!
Tudod az olvasása után azon gondolkozok, hogy mi lett volna, ha... mi lett volna ha... ha vigyáznak és nem esik teherbe anno... ha nem megy bele az abortuszba... ha az anyja nem ilyen önző, hogy csak magával foglalkozik... gondolom már anno is... ha az apja nem hal meg... ha a férje nem olyan amilyen... ha... ha... ha...
Mennyire megváltoztathatja az életünket egy-egy döntés.
Örömmel olvaslak mindig!
Puszi!
Sokáig megpróbáltam visszahúzni a normális életbe, de az alkoholizmusából képtelen vagyok kigyógyítani.
Ha válaszút elé került, soroltam neki a lehetőségeit,kértem, hogy józan ésszel döntsön, de hagyta, hogy az események menjenek maguktól, bedugta a fejét a homokba.
Feladtam. Tizennégy év alatt nem sikerült leszoktatnom az ivásról.
Pussz: Yolla
Szomorú történet, nagyon jól megírva!
Tudod az olvasása után azon gondolkozok, hogy mi lett volna, ha... mi lett volna ha... ha vigyáznak és nem esik teherbe anno... ha nem megy bele az abortuszba... ha az anyja nem ilyen önző, hogy csak magával foglalkozik... gondolom már anno is... ha az apja nem hal meg... ha a férje nem olyan amilyen... ha... ha... ha...
Mennyire megváltoztathatja az életünket egy-egy döntés.
Örömmel olvaslak mindig!
Puszi!
Kedves Yolla!
Milyen szomorú sorsok...
Nagyon jól megírtad!
Pussz, Tündér
Sajnos, ezt az élet írta. Egészen odáig igaz, hogy valóban el kell adniuk a közös házukat. És ott áll az udvaron három autó roncs.
Remélem, a tragédia elmarad.
Pussz: Yolla
Milyen szomorú sorsok...
Nagyon jól megírtad!
Pussz, Tündér