újabb események régebbi események további események
19:06
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
15:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:04
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
17:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Rossz tanár - jó tanár

Látogatók száma: 68

A XIX. században az Egyesült Államokban a tanárnők nem mehettek férjhez, sőt, udvarlójuk sem lehetett. Ha eljegyezték őket, azonnal fel kellett adniuk a hivatásukat.

Ezzel szemben a férfiak minden következmény nélkül taníthattak miután megnősültek és gyerekeik születtek.

Középiskolásokat kérdeztem, hogy mi a véleményük erről a törvényről. Meglepő válaszokat kaptam.
Sokan egyáltalán nem botránkoztak meg rajta. Az egyik fiú szerint az a nő, akinek nincsenek saját gyerekei kevésbé engedékeny, és elfogult a diákokkal szemben, mint a családos. Nem babusgatja a gyerekeket, nem anyáskodik, ezért szigorú, de igazságos. Egy másik tanuló arra hivatkozott, hogy jól jártak a diákok, mert nem mentek el a tanárnők szülési szabadságra, így hosszabb ideig tudták a nebulókat oktatni.

Próbáltam pedzegetni, hogy egy tanár nemcsak oktató, pedagógus is, akinek nevelnie is kell az ifjúságot. Hogyan tud egy olyan hölgy nevelni, aki csak a tanulmányaiban találkozott a neveléssel, ő maga sohasem tapasztalta? Az egy dolog, hogy mindenkit nevelnek a szülei így vagy úgy - jól vagy rosszul - de az nem egyenértékű azzal, amikor a saját csemeténk útját próbáljuk egyengetni.

Ekkor egy másik srácnak eszébe jutott az édesanyja esete. Egy vénlány volt az osztályfőnöke középiskolás korában, aki többszörösen „hátrányos” helyzetű volt, mert az édesanyjával és a nővérével élt együtt, az apa réges-régen meghalt. (Talán nem bírta a nőuralmat… :)
A tanárnő sohasem volt empatikus a diákokkal. Ledarálta az új ismeretanyagot, feleléskor a törzsanyagot, az apró betűs részt és az óravázlatot is számon kérte. A gyerekeknél lelki terrort alkalmazott, megalázta őket, bármilyen személyes problémájuk volt, sohasem vette figyelembe. Bezzeg, ha tudomására jutott, hogy panaszkodtak rá, órákig litániázott. Szakmailag nem lehetett a munkájába belekötni, emberileg viszont nem volt a helyzet magaslatán. A diákok folyton egy másik tanárnőnek panaszkodtak, aki tyúkanyó módjára foglakozott velük, lelki támaszuk volt.

Elgondolkoztam ezen, s eszembe jutott, hogy a fiam osztályfőnöke is egy ötven éves vénkisasszony volt. Amikor fogadóórán panaszkodott a gyermekemre, és azt ecsetelte, hogy a kamaszoknak nyesegetni kell a szárnyait, fel voltam háborodva. Látszott, hogy nem volt kamasz gyereke. Megjegyeztem, hogy én ezt ellenzem, inkább hagyom, hogy szárnyaljon, hiszen csak úgy tudja megtapasztalni milyen a világ. Egy lenyesett szárnyú madárka frusztrált lesz és ideges, ami hosszú távon nem vezet jóra.

Summa summárum, a tanár feladata sokrétű, általános és középiskolában meghatározó szerepe van. A tárgyát vagy megutáltatja a személyiségén keresztül, vagy megszeretteti. Sajnos manapság ez is csak egy szakma, nem hivatás. Sok gyerekkel otthon sem foglalkoznak eleget a szülei, ezért nagyobb gondot kellene fordítani a tanárképző intézményeknek arra, hogy milyen szakembereket engednek ki a való életbe, a hús-vér diákok közé…

A cikket írta: Lizelotte

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Szia Lizi!
Vénlány tannénim nekem is volt. Hm, nem hiszem, hogy rosszabb volt vagy jobb, mint a gyerekes tanárnők. Szerintem emberség kérdése a dolog.
Üdv, P.

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Az én óvónőim cukik voltak. Látod Éva, milyen sok ember formálja a személyiségünket!

Majd felsorolom neked, hányan próbálták a személyiségemet formálni... sikertelenül. :-)

megtekintés Válasz erre: Lizelotte

Úgy látom kellemes emlékeid vannak. :)

Én még a dárkos korszakokban is a ragyogásokra emlékszem. Hiszen azt a visszaemlékezési gondolatmenet is alaposabban fényezi.
Ez a tanár téma mivel már nálam itt 1x régen lefutott nem elemzem bővebben.
Én még a másképp gondolkozást nem megszokott időben jártam eme jeles intézményekbe. Mégis a tantestület jelentős része titkoltan támogatva állt ki igazat adva. Például általános iskolában amikor megfosztottak a fehér ruhás piros nyakmerevségtől mert kijelentettem egy csoportba sorolva Sztálint és Hitlert, magyarázatként a hatalmi tömeggyilkolásra csak a számadatok és irányelvek különbségi változatai alapján. Persze amikor mint E.T. a ruszlik is hazatértek a elvettet kocka fordult. Szóval a lényeg úgy is holtáig tanul mindenki ha akar ha nem.
Rossz tanár nincs csak a információhalmaz befogadására nem kellően odafigyelő vagy képtelen deák.
Az iskolákban a tanárok nem azé' vannak hogy a nebuló jeles legyen, hanem átadni a tudást. A nebuló van azé' a oskolában hogy ezt a tanár által adott tudást jelesre szívja magába. Vagy meg szívja csak akkor még nem tudja...
De a szívás az tuti, főleg aki nem aranykanállal a szájában született.
Az meg hogy szimpatikus vagy nem az oktatást végző oly messze mellékes, ha a munkáját becsülettel végzi, és a intézményben mindenki azé' van ott amiért kell. Fújni vagy szívni a TUDÁST.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Ki tudja? Éppen talán valamelyik volt tanárom a bűnös, hogy ilyen érzékeny vagyok a külvilágra? :-) Még jó, hogy nem emlékszem volt-e közöttük hajadon, netán gyermektelen házaspár, így nem tudom beazonosítani, ki is lehet bűnbak?...
Szerintem már az óvodában el kellene kezdeni ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert bizony sok leendő nebuló úgy indul el az iskolába, hogy meg van félemlítve... már ott elveszik a kedvét minden csínytevéstől, ami kihathat az egész életére. :-)... Miért van az, hogy még mindig nem felejtettem el az óvónéni durva büntetését?... Azóta is félek a sötéttől!

Az én óvónőim cukik voltak. Látod Éva, milyen sok ember formálja a személyiségünket!

megtekintés Válasz erre: Black Ice

Húúú az emlékek csak úgy törnek elő...
Óvónéni ahogy adja a csokis kekszet....
És a tanárnéni ahogy adja belém a tudást...
És én ahogy adnám...
Húsvér dárkos deák....
Húúú... :-)

Úgy látom kellemes emlékeid vannak. :)
Ki tudja? Éppen talán valamelyik volt tanárom a bűnös, hogy ilyen érzékeny vagyok a külvilágra? :-) Még jó, hogy nem emlékszem volt-e közöttük hajadon, netán gyermektelen házaspár, így nem tudom beazonosítani, ki is lehet bűnbak?...
Szerintem már az óvodában el kellene kezdeni ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert bizony sok leendő nebuló úgy indul el az iskolába, hogy meg van félemlítve... már ott elveszik a kedvét minden csínytevéstől, ami kihathat az egész életére. :-)... Miért van az, hogy még mindig nem felejtettem el az óvónéni durva büntetését?... Azóta is félek a sötéttől!
Köszönjük Lizi!

Jó kis vitatéma!

Pussz, Tündér
Húúú az emlékek csak úgy törnek elő...
Óvónéni ahogy adja a csokis kekszet....
És a tanárnéni ahogy adja belém a tudást...
És én ahogy adnám...
Húsvér dárkos deák....
Húúú... :-)

megtekintés Válasz erre: MindenHatÓ

Nah, ha ehhez most hozzá szólok, akkor az egy új cikk lesz. Úgyhogy csak annyit, elgondolkodtató...

Várom a cikkedet... :)
Nah, ha ehhez most hozzá szólok, akkor az egy új cikk lesz. Úgyhogy csak annyit, elgondolkodtató...
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: