Rosszcsontok... (1)
Látogatók száma: 64
Észrevetted, hogy mennyi minden van, ami befolyásolja a tevékenységedet, a napjaidat? Hogyan kezd el a napot, amikor felébredsz?...
Két évvel ez előtt
Hiába tudtad mit akarsz tenni, eldöntötted előtte este, de mindig valami megakadályozott, látszólag fontosabb események, mint az eltervezett teendőid, a körülményeid határoztak meg mindent. Fáradhatatlan voltál, ha a romok eltakarításáról volt szó. Nem számíthattál senkire, mint magadra. Ezt tudtad, de mindig kísérletet tettél arra, hogy ez valamilyen irányba elmozduljon, megváltozzon. Az akadályok, hogy azt tedd, amit igazán szerettél volna nagyon is ott voltak...
(Körbenézek, látom, mekkora a rombolás, pedig nem sok idő telt el. De érzem, ők az elsők, máris alakul. Fontos vagyok, legalább számukra.)
Ők voltak a kedvenceid, egy nagy család! Akkora cirkuszt tudtak csinálni - ne mondd most így utólag, hogy nem hagytad, hiszen olyan cucik voltak... Először is, ne éhezzenek a kis pondrók - az anya által este behozott lepkét - utálatos volt, de először meg kellett találnod. Elmozdítottál bútorokat, hogy eljuss odáig, mert az anyacica által előtte kicsit megdögönyözött "áldozattal" olyan jóízűen el tudtak játszadozni a kis kannibálok. Miután kiélvezték a vélt ellenséget, kárt tettek benne, és elpusztult a dög. Szóval nekiálltál. Nem hagyhattad tétlenül, hogyan megy tönkre a féltve őrzött bútorzatod, tárgyaid. Hát nagyon jó játék volt számukra a fr.ágyon futkározni, tépni, szaggatni a kárpitot. Ó, a gyenge körmeik!?... Tudtad, hogy eljön az az idő, amikor ezek az édes, eleven kis ördögök, vacakok kimutatják a foguk fehérjét!
(Szóval még csak körbenézek.)
Láttad, hogyan megy minden tönkre, amit keservesen megszereztél. Már nem volt olyan fontos. Eltakarítottad a romokat. Felújítottad a lakást a cicáid számára. Nem számított, hiszen kifizetted. Újabb terv, egy cél, ami foglalkoztatott már, nem volt megállás.
A fotelon most éppen hárman igyekeznek egymást túlpörgetve – a játék hevében – megkapaszkodva mindenben, ami ezt elősegíti, a másikat legyőzni! Hú de jó játék! Élvezem! Kiért, miért? A lányomért! Ő akarta, ő szerette, Ő, Ő, Ő! Persze én is egy kicsit. Élvezik... Látom, ahogy cseperednek, mennyi örömet adnak, mennyi szeretetet, hiszen csodálatos teremtmények.
Kevesen jutnak el odáig, hogy beismerjék, mert bizony-bizony nagyon sok árat kell érte fizetnünk, hogy egyszer ez is csak a múlt egy kicsi darabja lesz, újabb és újabb „élményekkel” gazdagodunk, ami felváltja a régit, de elfelejteni, azt soha sem tudjuk!
Azt hitted, mindent megtettél. A negyedét sem. Hiszen ezeknek a csöppségeknek orvosi ellátásra is szükségük lett volna, mindenre az egészségük érdekében, hogy szépek, gyönyörűek maradjanak és a lehető legjobban érezzék magukat. Te voltál az alárendeltjük és ha éppen olyan kedvük volt, kicsit szeretettel odabújtak hozzád, doromboltak egy keveset. Mennyi jelző illett rájuk, szűzanyám?... Kannibálok, vadorzók, édes kis dögök, pondrók, rosszcsontok…
Ha egyszer ilyenek voltak?!
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az ember már csak ilyen.
"Látom, ahogy cseperednek, mennyi örömet adnak, mennyi szeretetet, hiszen csodálatos teremtmények. "
Ez így igaz!... Tegnap kint voltam a kertben. Egy éve még olyan elevenek voltak az enyémek!...
Viszont van egy fogadatlan szürke cica kint... szólongatom, mint a régieket szoktam. Akkor se jön közelebb. Elfogadja bár a kaját, vizet, de tisztes távolságban marad. Elég rossz bőrben van, ahogy elnéztem. Ez a nyári hőség mindenkit megvisel. Egyelőre úgy tűnik, nem távozik el örökre?
Puszi,
Éva
"Látom, ahogy cseperednek, mennyi örömet adnak, mennyi szeretetet, hiszen csodálatos teremtmények. "
De hát, mi az, hogy hiába? Miért hiába?
Hát nem azt mondják?... ha kiírjuk magunkból, az talán könnyít, meg azt is, hogy nem pótolhatatlanok... Számomra azok...
A születésüktől kezdve velük eltöltött idő - bármennyire is hihetetlen - annyi élményt, szeretetet adott, hogy azt elmondani nem lehet..., de megpróbáltam nem egy cikkben azt feldolgozva, leírni. :-)
Szia Zsomwin!
Ez a hosszú forró nyár többször is eszembe juttatja a cicáimat, különösen az utóbbi hónapok. Ez amolyan nem éppen örömteli évforduló az elvesztésük után.
Hiányoznak!!!
Egy idézet a "Nem ér a nevem!"... cikkemből, neked ajánlom...
"Ő mondta, amikor utoljára panaszkodott. Hallgattam, mit is tehettem volna mást, amikor itt duruzsolt a fülembe. Ilyenkor elmesélte szinte az egész életét. Már kívülről tudom. Hát emberi sors az ilyen? Akkor inkább maradok a fajtámnál. Bár az se sokkal jobb!
Na végre, kicsit megnyugodott a szentem. Tudtam én, hogy előbb-utóbb feladja."...
A "Rekviem a cicáimért..." is értük íródott, de hiába.
Puszi,
Éva
A macskák? Na, azok tényleg olyanok! Nekem elég belőle egy is! :)) Egy nyugodtabb, higgadt és megfontolt fajta.
Ez a hosszú forró nyár többször is eszembe juttatja a cicáimat, különösen az utóbbi hónapok. Ez amolyan nem éppen örömteli évforduló az elvesztésük után.
Hiányoznak!!!
Egy idézet a "Nem ér a nevem!"... cikkemből, neked ajánlom...
"Ő mondta, amikor utoljára panaszkodott. Hallgattam, mit is tehettem volna mást, amikor itt duruzsolt a fülembe. Ilyenkor elmesélte szinte az egész életét. Már kívülről tudom. Hát emberi sors az ilyen? Akkor inkább maradok a fajtámnál. Bár az se sokkal jobb!
Na végre, kicsit megnyugodott a szentem. Tudtam én, hogy előbb-utóbb feladja."...
A "Rekviem a cicáimért..." is értük íródott, de hiába.
Puszi,
Éva