Rosszcsontok... (2)
Látogatók száma: 55
Minden, mindennel összefügg...
Meséltem régmúlt időkről, a gyermekkoromról, az ifjúságomról, a jelen egyhangúságáról, a jövő kilátástalanságáról..., hogy jobban megértsd, mert minden, mindennel összefügg. Az emberek..., állatokhoz való viszonyomról, az irányukba tanúsított érdeklődésemről, elfogultságomról, elfordulásomról, nyilvánvaló okairól annak, ami a magányhoz, egyedülléthez vezethetett.
Gyermekkorom álmai, vágyai, melyek a felnőtté válás buktatói folytán beteljesületlenek maradtak... egy cél kivételével, amikor kiröppentem a való világba a családi fészekből a nagybetűs életbe, ahol nem kevés megpróbáltatások vártak rám. Igyekeztem helytállni. Nem minden területen, de sikerült.
Semmi nem utalt arra, hogy különösebb érdeklődést tanúsítottam volna az állatok irányába. Nem volt egy cicám, egy kutyám. Ennek nyilván az volt az oka, hogy mindig ott voltak körülöttem, elérhető közelségben, amíg el nem kerültem otthonról.
A későbbiekben, amikor férjhez mentem, és gyermekem született, az "állatokhoz" való viszonyom is megváltozott. A lányomnak köszönhetően, akinek mindig kellett egy cica, vagy egy kutya, madarak, melyet idővel megunt, vagy elpusztultak, én meg azt vettem észre, hogy szép lassan megszerettem őket. Mindenféle "állattal" vettük magunkat körül. Régebben a tartásuk sem jelentett különösebb gondot.
Nem mondom, hogy soha egyetlen "állattól" sem szabadultam meg szándékosan, és mindig természetes módon távoztak. Volt azért egy-két kivétel.
Az írásaim különösen egyről szólnak és az utódairól. A cicás cikkeim. Nem kis kálváriát teremtve ezzel a való világomban, és a virtuális világban, amit magamnak kerestem, a körülötte zajló eseményekbe csöppenve, tudatlanul.
A számomra addig ismeretlen virtuális világ tette ki szinte a mindennapjaimat, amikor felkészületlenül, előkészítetlen, hirtelen rám szakadt a "szabadság". Nyugdíjas lettem.
Mit kezdjek magammal állapotomban azt a hiányt próbáltam pótolni, ami akkoriban jellemezte a napjaimat, írásaimban visszaemlékezéseket, a jelent és a jövőről való elképzeléseimet jelenítettem meg.
Elvesztettem ugyanis a közösséget, ahová tartoztam annyi éven keresztül. Baráti kapcsolatokat nem ápoltam, ezért megragadtam minden eszközt, ami valamilyen irányba elmozdíthatott.
Család és barátok híján rátaláltam erre a virtuális közösségre, ahová regisztráltam.
A valahová tartozáshoz nem volt elegendő a saját akaratom. Bármennyire is késztetést éreztem magamban arra, hogy megismerjenek, elfogadjanak olyannak, amilyen vagyok. Arra gondoltam, hogy tapasztalatból nem lesz hiány. Nem kevés időt, és energiát szánva, ontottam magamból a mondanivalót.
Aztán észrevettem, egy évvel ez előtt minden megváltozott.
Rájöttem, mindaz amit magamból adok, nemhogy kevés lenne, inkább sok, egyes közösségi tagoknak, akik minden eszközzel igyekeztek megfékezni, hangot adva ennek...
Kerestem az okát. Tudtam, éreztem, hogy valamiből több van bennem, amit nem tudok másként kiadni magamból, mint az írásaimmal.. A sorozataim verték ki a biztosítékot náluk. A hangulatváltozásaim, amit én magam észre sem vettem akkor. Aztán, amikor a személyiségemet kezdték el boncolgatni és nevet adtak annak, ami bennem csak egy késztetés volt arra, hogy írjak, legelsősorban magam felé, hogy megmutassam nem hiábavaló volt az eddigi életem, bármennyire is egyedül vagyunk, emlékeimben mindig őrizve a múltat, képes vagyok átadni, maradandót alkotni. Kerestem a kiutat, és felvettem velük a harcot, ami felülkerekedett a belátáson, a józan észen. Az egyetlen, amibe belekapaszkodtam az íráson keresztül megértetni, ami volt. Ki akartam írni magamból minden addigi elnyomást, fájdalmat, elűzni minden rossz emléket. Belekapaszkodtam ebbe a lehetőségbe. Nem keresve sokáig újat, többet... A célom, hogy megkönnyebbüljek rossz irányt vett fel...
Folyt.köv.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ez olyan önvallomás-féleség, Éva? Vagy valami kritikája a látogatótáborodnak? Vagy újabb elégedetlenség valami arctalansággal, amit még mindig keresni kell?
Én, kerestem a címnek megfelelő rosszcsontokat, de azt hiszem, az olvasóidra gondolsz... :)
Köszönöm, hogy olvastál!
Én, kerestem a címnek megfelelő rosszcsontokat, de azt hiszem, az olvasóidra gondolsz... :)