Rutinvizsgálat
Látogatók száma: 74
Szokásos rutinvizsgálatra, mammográfiára volt beutalóm, ami bizonyos kor után minden nő számára javasolt.
Főleg az én esetemben, mivel mostanában eléggé érzékeny pontokat tapogattam ki az egyik mellemben. Ráadásul nehezítette a helyzetemet még az is, hogy nem beszélem túl jól az angolt, így görccsel a gyomomban jelentem meg a megadott időpontban. Szokás szerint először bizonyos információegyeztetés előzte meg a vizsgálatot. Természetesen a bevált gyakorlatom szerint előrebocsájtottam a kérdező hölgynek, hogy sajnálom, de az angoltudásom nem valami jó. Ekkor spanyolul próbálkozott, ugyanis ahol én lakom, ott második nyelv a spanyol. Érdekes módon használják, mert erősen keverik az angollal, igy egy nagyon egyedi nyelvet hoztak létre, amit "spanglish"-nek neveznek. Szóval adategyeztetés. Essünk túl rajta!
- Neve?
- Mondom a nevem! Hoppá! Már itt az első hiba, mert az utolsó vizsgálat óta megváltoztattam a nevem, ugyanis az eredeti szép, magyar nevem az itt élő emberek számára kimondhatatlannak számított, így a könnyebbítés kedvéért a második keresztnevem lett az első. Persze a computer nem is dobta ki ezt az új nevet. Magyarázkodhattam, bizonygathattam, hogy én vagyok én. Mindenféle igazolvánnyal próbáltam ezt elhitetni, míg végre több tucat nyomtatvány kitöltése és mindenféle adat egyeztetése után ez sikerült. Ekkor aztán jött a következő kérdés.
- Lakhelye?
- Persze az is megváltozott, így bemondtam az új lakcímemet is. Ekkor megint egy halom nyomtatvány kitöltése következett a lakcímváltozás miatt. Ezután megint egy kérdés.
- Telefonszáma?
- Mondom a telefonszámot, de ez nem volt elég, mivel csak mobilszámom van.
- Házitelefonszáma?
- Mondom nincs.
- Hogyhogy nincs? kérdezi a hölgy.
- Mert csak mobilunk van - válaszoltam.
- Az nem elég - mondta és közben csóválta a fejét, ebbe a nyomtatványba be kell írnom a házitelefonja számát.
Ekkor már nagyon kiakadtam, de még udvarias formában próbáltam őt győzködni, hogy írja be a mobilszámomat a házitelefon rublikájába, ami nagy nehezen sikerült is. Ezután már csak várakoznom kellett a vizsgálatra. Nem voltak sokan, talán csak egyvalaki várt még rajtam kívül. Amikor szólították a nevem, bementem egy öltöző szobába, ahol derékig kellett szabaddá tennem a felső testemet. Kaptam egy papírfelsőt, hogy mégse meztelenül kelljen járkálnom az öltözőtől a röntgenig. Ott aztán bele kellett tennem először az egyik mellemet a gépbe, ami úgy összelapította, hogy szó szerint egy palacsintát csinált belőle és iszonyú fájdalommal járt. Pont az volt az érzékeny, fájdalmas oldalon. Azt hittem, ennél már nem jöhet rosszabb. Persze tévedtem. Jött a másik oldal. Ha lehet, még laposabbra préselte össze a gép ezt a mellemet is. Csillagokat láttam a fájdalomtól. Lehervadt az arcomról a mosoly, alig vártam, hogy vége legyen ennek az inkvizíciónak. Öltözködés közben jutott eszembe, hogy azt mondják, ha egy férfit a legnemesebb részén találják megrúgni, vagyis magyarul tökönrúgják, akkor az őrült fájdalmakkal jár. Mit mondjunk akkor erre mi szegény nők? Ha palacsintát csinálnak a mellünkből, az sem jobb a tökönrúgásnál.
A cikket írta: heleenke
Hozzászólások
időrendi sorrend
A fájdalmadat is humorosan veszed fel! Ez tetszik.
Sokszor magunknak tesszük könnyebbé a szenvedést, ha másképp próbáljuk felfogni a miértjét. A humor pedig minden bánatra és fájdalomra enyhülést hoz.
Puszillak
heleenke
Kedves Heleenke !
Irigyellek az altatásos vizsgálatért, mert nekem is megvolt mind a kettő is, de ébren, így viszont roppant kellemetlen a dolog. Sajnos most a vastagbél megint aktuálissá vált. Ez van. Kibírni ki lehet, csak kellemetlen, és rossz érzés rögtön utána még mászkálni is. Ez van. Magam is azt tartom, hogy saját érdekünk ezt a kis életünket óvni, és félteni. Megyek minden vizsgálatra és igyekszem azt nézni, hogy az én érdekem, hogy ne legyek betegebb, mint ami vagyok. Üdv Éva
Nagyon sajnálom, hogy meg kell szenvedni az amúgy is kellemetlen rutinvizsgálatokkal. Nem csodálom, hogy az emberek félnek tőle, így nem merik magukat rászánni. Nálunk a biztositó társaság hívja fel a figyelmet arra, hogy ha valamelyik vizsgálat aktuálissá válik. Igaz, horribilis összeget kell fizetnünk az egészségbiztosításért, de ezért magas szinvonalú ellátást kapunk cserébe. Itt nagyon ritkán hallani orosi műhibáról is, a kártérítési perek miatt.
Nagyon egyetértek veled, hogy vállalod a kellemetlenségeket is és nem folytatsz struccpolitikát, hogy ha nem tudsz a bajról, akkor nem is létezik.
Jó egészséget Kívánok Neked!
heleenke
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastad a kis történetem és még véleményezted is! Bizony nagyon igazat adok Neked, hogy mindenkinek saját érdeke, hogy évente megcsináltassa ezt a nem túl kellemes vizsgálatot. Sajnos még ezután is bekövetkezhet a baj, de akkor legalább időben lehet tenni ellene. Ugyanilyen kellemetlen vizsgálat a gyomor és végbéltükrözés is, amit 5 évente javasolnak megismételni. Én ezeken is túlestem már, de mivel altatásban történt, így nem éreztem semmit, nincsenek rossz emlékeim róla.
Üdv.
heleenke
Irigyellek az altatásos vizsgálatért, mert nekem is megvolt mind a kettő is, de ébren, így viszont roppant kellemetlen a dolog. Sajnos most a vastagbél megint aktuálissá vált. Ez van. Kibírni ki lehet, csak kellemetlen, és rossz érzés rögtön utána még mászkálni is. Ez van. Magam is azt tartom, hogy saját érdekünk ezt a kis életünket óvni, és félteni. Megyek minden vizsgálatra és igyekszem azt nézni, hogy az én érdekem, hogy ne legyek betegebb, mint ami vagyok. Üdv Éva
Ez tetszett nekem is. Nagyon jó. Itthon ugyan egy mellből kétszer csinálnak palacsintát, hogy körbe lássák a mirigyeket. Valóban kellemetlen érzés, s vetekszik a fent említett akcióval. A hab a tortán, hogy ezen évente át kell esnünk a biztonságunk érdekében. Sokan nem mennek el, pedig érdemes, mert sok olyan betegségünk van, amit először nem érzünk, vagy nem érzékelünk, s egy-egy ilyen szűrő vizsgálat rávilágíthat a gondra, melyet korán könnyebb kezelni, mint kialakult eset korában, amikor nehezebb és problémásabb, vagy nagyobb beavatkozást igényel. Üdv Éva.
Köszönöm, hogy olvastad a kis történetem és még véleményezted is! Bizony nagyon igazat adok Neked, hogy mindenkinek saját érdeke, hogy évente megcsináltassa ezt a nem túl kellemes vizsgálatot. Sajnos még ezután is bekövetkezhet a baj, de akkor legalább időben lehet tenni ellene. Ugyanilyen kellemetlen vizsgálat a gyomor és végbéltükrözés is, amit 5 évente javasolnak megismételni. Én ezeken is túlestem már, de mivel altatásban történt, így nem éreztem semmit, nincsenek rossz emlékeim róla.
Üdv.
heleenke
Szia Heleenke!
Nekem nincs olyan jó humorom, mint az Évának, így csak a tökön rúgás járt a fejemben, és sajnáltalak. De a sztorid az megint jól megírtad. Gratulálok!
Üdv,
Pinokkió
Köszönöm Neked az együttérzést! Utólag már inkább viccesnek tünik nekem is a történet, így remélem, hogy majd a teszt eredményeinek kiértékelése után is jót derülhetünk.
Üdv.
heleenke
Sajnálom Helenke, de nagyon jókedvre derített szomorú történeted. :-)
Most is csak röhögök, bocsának. A számból vetted ki a szót, már a palacsintánál tartok, de nem tudtam végig olvasni a röhögéstő..
Bocsi mégegyszer, hogy ezt a számodra oly kellemetlen procedúrát egy ilyen reakció kíséri. Hát tehetek én arról, hogy van humorom? Másnak meg nincs.
Hát, szóval csak annyi. Én ilyen kellemetlenségnek eleve nem teszem ki magam, éppen azért, mert a palacsintát magam szeretem elkészíteni. :-)
Tudod az a gondolat is elindult bennem, ha mondjuk egy férfi nemiszervét tennék a gép alá! :-) Mi lenne belőle?
Örülök, ha jókedvre tudtalak deríteni a kis történetemmel. Ez volt a szándékom vele! Annyi rossz dolog van körülöttünk, hogy jobban járunk ha a saját nyomorúságunkat is viccesen fogjuk fel. Kellemesebb dolog nevetni, mint sírni, meg bosszankodni.
A palacsintát meg én is más formában tudnám elképzelni, főleg azt, amit a férjem elé teszek az asztalra.
Puszillak
heleenke
Szia Heleenke!
Nekem nincs olyan jó humorom, mint az Évának, így csak a tökön rúgás járt a fejemben, és sajnáltalak. De a sztorid az megint jól megírtad. Gratulálok!
Üdv,
Pinokkió
Nekem nincs olyan jó humorom, mint az Évának, így csak a tökön rúgás járt a fejemben, és sajnáltalak. De a sztorid az megint jól megírtad. Gratulálok!
Üdv,
Pinokkió
Most is csak röhögök, bocsának. A számból vetted ki a szót, már a palacsintánál tartok, de nem tudtam végig olvasni a röhögéstő..
Bocsi mégegyszer, hogy ezt a számodra oly kellemetlen procedúrát egy ilyen reakció kíséri. Hát tehetek én arról, hogy van humorom? Másnak meg nincs.
Hát, szóval csak annyi. Én ilyen kellemetlenségnek eleve nem teszem ki magam, éppen azért, mert a palacsintát magam szeretem elkészíteni. :-)
Tudod az a gondolat is elindult bennem, ha mondjuk egy férfi nemiszervét tennék a gép alá! :-) Mi lenne belőle?