Sor
Látogatók száma: 49
Vegyült a pénztár előtt a nép. Kosarakban zacskók zörögtek , bevásárló kocsik kerekei nyöszörögtek súlyuk alatt. Közeledett a hétvége, nagybevásárlás. Előttem őszes hajú ötvenes, kicsit bohémnek tűnő férfi, nyakában fonott falánc, rajta nagy fehér cápafog. Ismerősnek tűnt nekem a fickó, de nem firtattam magamban a dolgot. Nem volt fontos. Sohasem sietek kifelé az áruházból. Jól érzem ott magam, kedvelt szórakozásom hogy nézem az arcokat. Az arcokat és főként a szemeket. A szem a lélek tükre. Tudom, és nagyon régóta elhiszem hogy ez így is van. Figyelem a mozdulatokat és a reakciókat. Mogorva, sietős férfi arc. Nem vár. Már menne, és átgázolna mindenkin. Nem érti hogy neki miért kell itt várakoznia. Dolgozik, fizeti az adót és mégis. Várnia kell. Nézek tovább. Roma csaj. Egyedül van, félliteres vodka a kezében. Pillantása homályos, kifürkészhetetlen. Kövér asszony a másik kasszánál. Pogácsát majszol, megpróbálja lenyelni a morzsákat is, akkor nem kell kifizetnie . Megmosolygom aztán megakad a szemem valakin...Egy nő...A cápafogas pasi előtt áll a sorban. Most rakja fel a kosarát a szalagra. Mellette hat év körüli szőke fiúcska, kicsi arcán nem látok boldogságot. Egészséges de nagyon nehéz a tekintete. Megborzongok. Amióta figyelem az embereket azóta gyakran érzek szomorúságot vagy tragédiát a szemekben. .....A cápafogas segít feltenni a karton kristályvizet a szalagra. A nő hátrafordul, megköszöni és akkor meglátom a szemét. Mélyen ülő gesztenye barna igazi keleti szemek. Aztán nem nézett ránk többé. A cápafogas pasi is észrevehette hogy a tündérszemű nem minden árut tett fel a szalagra és megkérdezte. -Maradt itt még egy nagy MILKA csoki asszonyom. -Feltegyem?
A mandulaszemű a pénztárosra pillantott, aztán a monitorra ami a végösszeget mutatja. --Nem. Köszi. -Ezt most itt hagyjuk. A szőke kisfiú arcát próbáltam felfedezni de a szemeit nem láttam. Elfordult és elindult a kijárat felé. A nő fizetett és megkérdezte hogy a csokit vissza vigye e a helyére, ahonnan elhozta. A cápafogas pasi erre közbeszólt. - Majd én megveszem. -Hagyja csak........
A csoki nagy volt. Egy egész tábla. Feltűnő, lila borítóján a töltelék képe erőteljesen, szinte mesterien unszolta nassolásra a vásárlót . A cápafogas fizetett aztán ő is elindult kifelé az áruházból. A mandulaszemű megállt a kijáratnál a savanyús bódé előtt, és apró pénz után kutatgatott a tárcájában. A szőke kisfiú őrizte addig a kocsit . A cápafogas elment mellettük, és olyan óvatosan ejtette bele a kosarukba a nagy tábla csokit, hogy azt senki sem vette észre, még a fiú sem. Csak én. Én is csak azért mert figyeltem őket. Figyeltem, mert valami volt a levegőben. Valami izzott körülöttünk. Valami, amit csak nagyon ritkán érez meg az ember.Valami nagyon értékes . Valami különös izzás és sajnáltam hogy nem én álltam a mandulaszemű mögött. No nem baj. Majd legközelebb bepótolom.
A cikket írta: Pumukli56
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nemrégen én is valami hasonlót írtam a "bevásárlásomról", ahol nem is a bevásárlás volt a lényeg, hanem-mint Te is-szeretem nézni az embereket..Sok érdekes dolgot lehet tapasztalni, ha az ember odafigyel.
Nagyon tetszett az írásod és örülök, hogy újra "megszólaltál".:)
Üdv, Ilona
Figyelemfelkeltő a cikked. Tetszett. :-)
Puszi,
Éva
Pussz,
Tündér
Áldás!
J.
a csokoládé egészségtelen, tönkreteszi a fogakat, öl, butít és nyomorba dönt.
Kedves Pamukli!
Nemrégen én is valami hasonlót írtam a "bevásárlásomról", ahol nem is a bevásárlás volt a lényeg, hanem-mint Te is-szeretem nézni az embereket..Sok érdekes dolgot lehet tapasztalni, ha az ember odafigyel.
Nagyon tetszett az írásod és örülök, hogy újra "megszólaltál".:)
Üdv, Ilona
A munka az ami öl , butít és nyomorba dönt. Mert aki dolgozik annak van pénze piára oszt kész a történet. Aki nem dóógozik az egészséges marad. Na. Rejtő Jenő ötlete után.
Nagyon igaz.