újabb események régebbi események további események
20:07
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
20:05
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:10
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:32
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:10
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
21:42
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését

Sóska...

2010. november 10. - Látogatók száma: 56

Anyukám írása(dr.L.M.1947)

Tél volt. Napok óta szakadt a hó. Minden fehér volt, a hókotrók nem győzték a sok munkát.
A közlekedés is akadozott. Álltam az ablaknál és néztem az utcát. Autót szinte nem is láttam, emberek bukdácsoltak, nem látszott hol a járda, hol kezdődik az úttest.
Nekem nem kellett dolgozni menni, a 4 hónapos Ildikóval voltam otthon.
Már 4 hónapos! Aranyos kisbaba, már mosolyos, megismer ha fölé hajolok.
Nem túl nehéz szegénynek arcokat megjegyezni, mi ketten vagyunk..
Ketten a nappalokon, ketten az éjszakákon, ketten egészségben, ketten betegségben és persze egy fizetésből.
Nemcsak tél volt, nemcsak hó, hanem hónap vége is és ilyenkor már meg kellett gondolni mit veszek és mennyit.
Szépen beosztottam a pénzt, de dőzsölni nem tudtunk..
Csak álltam az ablaknál, még mindig havazott. Le kell menni vásárolni, egy kis friss főzeléknek valót vennék Ildikónak, a sóskát nagyon szereti.
Tíz tizenöt deka elég lesz, erre talán még futja..
Közel volt volt a zöldséges, Rozi nagydarab, ehhez képest nagyon barátságtalan asszonyság volt, de gyönyörű árút kínált.
Minden vevőjéről tudott mindent, bennünket is ismert. Jaj,csak legyen egy kis sóskája, ebben az időben, ki tudja ... gondoltam már az utcán.
Rozi nyitva volt, ez már jó jel. A bolt előtt nylonnal letakart alma,
répa, banán, nehogy elázzanak a hótól.
Egy lépcső vezetett az üzletbe, könnyen be tudtam menni a babakocsival, főleg ezért szerettem ide járni.
Jaj de édes ez a baba! - próbált Rozi kedves lenni hozzám, mert azért fontos neki, hogy a vevői legyenek, és milyen szépen fejlődik - tette hozzá.
Mit kér aranyom? - fordult hozzám. Már ettől a megszólítástól libabőrös lettem, de nyeltem egy nagyon és elengedtem a fülem mellett.
- Sóskát szeretnék - mondtam félénken.
-Van aranyom, nálam ilyen időben is van primőr áru - majd kis szünetet tartott, kihúzta magát, ott tornyosult előttem, még nagyobbnak láttam, - legalább 150 kg - gondoltam... és akkor megszólalt.
-Hát aranyom - mért végig - nagyon drága .
Ott álltam megsemmisülten, az öt éves télikabátomban, hajam a kendő alól csapzottan hullt az arcomba, csak markoltam a babakocsi rúdját. Te jó ég, ez a nő nem néz ki belőlem még tíz deka sóskát sem... És akkor megszólalt bennem a kisördög. Volt nálam 200 Forint, az összes vagyonunk még egy hétig. Nem baj, gondoltam, engem senki se sajnáljon, és kihúztam magam.
-Adjon édes Rozikám egy kilogrammot!
-Mennyit? - szörnyülködött Rozi.
-Egy kilogrammot - nyomtam meg a szavakat.
Rozi lassan kezdte mérni a sóskát, végül megtelt a zacskó, én elvettem, kiszámoltam neki utolsó forintjaimat, és úgy vonultam ki az üzletből üres zsebbel mint egy győztes hadvezér. Nem tudom mit eszünk még egy hétig, nem tudom miből fizetjük ki a lakbért, de én győztem, legyőztem Rozit, és az egész nyomorult életemet.
Mentem a hóesésben, toltam a babakocsit, vittem a temérdek sóskát és hosszú idő óta először boldog voltam!

A cikket írta: ildiko1974

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 13. 10:39
Ez tényleg szép cikk és megható történet.
Puszilak : Lili.
2010. november 10. 13:18
Szép, és tanulságos történet, gratulálok.
Akkor is, ha én utálom a sóskát:-)

Üdv: Judit
2010. november 10. 12:28

megtekintés Válasz erre: Nurse - 2010. november 10. 11:55

Húúú, Te!
Holnap is szeretném javítani! :-) Ez nagyon szép :-)

Szívesen :-))
2010. november 10. 11:55

megtekintés Válasz erre: ildiko1974 - 2010. november 10. 11:36

Köszönöm.Egy linkkel hálálom meg:
http://www.youtube.com/watch?v=XiUVT4RvWuw

Húúú, Te!
Holnap is szeretném javítani! :-) Ez nagyon szép :-)
2010. november 10. 11:49
Szia Ildikó!
Teljes mértékben azonosulni tudok az írással. Ismerem az érem ezen oldalát. Tudom mit jelent a nélkülözés. Nemegyeszer éltem át hasonló érzéseket. Ezért csak azt tudom mondani. Le a kalappal azok előtt az emberek előtt, akik az ilyen nehéz időket le tudják kűzdeni, a maguk módján, úgy, ahogy az édesanyád is tette. Büszkén vállalva a sorscsapást, mert ez az, nem más. De mi, akik ezeket átéltük túl tudjuk magunkat tenni a nehézségeken, valamiért, mindegy miért. Ettől vagyunk többek, jobbak, erősebbek. No persze és szegényebbek. Mert a büszkeség nem mindig válik előnyünkre.
2010. november 10. 11:36

megtekintés Válasz erre: Nurse - 2010. november 10. 11:34

Írtam üzit! :-)

Köszönöm.Egy linkkel hálálom meg:
http://www.youtube.com/watch?v=XiUVT4RvWuw
2010. november 10. 11:34

megtekintés Válasz erre: ildiko1974 - 2010. november 10. 11:13

Remélem már ok.köszi :)

Írtam üzit! :-)
2010. november 10. 11:13

megtekintés Válasz erre: Nurse - 2010. november 10. 10:57

Aranyos történet. Azzal nincs gond, csak javítsd légy szíves az írásjeleknél a szóközöket!
Szép napot: Nurse

Remélem már ok.köszi :)
2010. november 10. 10:57
Aranyos történet. Azzal nincs gond, csak javítsd légy szíves az írásjeleknél a szóközöket!
Szép napot: Nurse
2010. november 10. 10:50
Szia ildikó! Érdekes a sóskát Én is szeretem, de például a spenótot nem! Szép napot Orsolya
2010. november 10. 09:53
Büszke vagyok anyukámra és 35 év után is szeretem a sóskát :)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: