Süti - főzi
Látogatók száma: 53
Kisebb- nagyobb családi események miatt március óta sosem vagyok itthon hétvégén. Bámulatos, hogy milyen gyorsan meg lehet szokni mindent. Másik felem nehezebben ugyan, de beleszokott az új módiba: főzz magadnak, vagy egyél zsíros-kenyeret.
Próbálkozik a szentem, minden vasárnap meglepi vár itthon, sőt: néha a sivár hétköznapokban is megajándékoz egy- egy fenséges "apa főz"- fogással.
Ezen a hétvégén változott a felállás: ő utazik, én maradok. És főzök.
Meg sütök is. Ha már egyszer.....
És "ha már egyszer" , azt rendesen kell véghezvinni.
Postáska rettenetesen szeret főzni. Meg kapkodni, meg összekavirnyászni mindent. És egyszerre legalább három dolgot csinálni. Különben nem élet az élet. És nem főzés a főzés.
Tehát.
Odatettem főni a zöldbabot a levesnek. Belevadásztam a kaprot is, mert ebből a csomagból kimaradt. ( Nem én zacskóztam, hanem atyám, a nagyvezír)
Közben megcsináltam gyorsba a piros- rántást néki, mert az úgy finom. Nálunk.
És eszembe jutott, az éjszaka kivettem a csirke-combikat a fagyasztóból.
Nosza, megtekintettem. Szépen kiolvadtak, és guszta szutymóban úsztak.
Telefonos segítség. "Anyám! Ezt a húst még meg lehet csinálni?"
Eredmény pozitív.
Fűszerezzünk...
Jól lecsutakoltam az összes végtagot, majd nekiálltam a kutatásnak. Szekrénykém tartalmából a következőket találtam érdemesnek az eledel ízesítésére: só, bors, kurkuma. Slussz.
Ennyit kapnak a lábak, oszt jóvan.
Saccra bekevertem mindenből egy parányit az olajba, belecucmákoltam a combokat.
Tepsi, fólia ( szigorúan csak EGY réteg) és gyerünk a sütőbe. Én kint maradtam. Biztos ami biztos.
Közben kifutott a babom. Hova a fenébe siet?
Főzés közben nem lehet lesúrolni a kerámialapot. Elhiheted. Megpróbáltam. Kissé meleg.
Na! Sül a husi, fő a leves ( pótoltam a vizet, meg a sót, miegymást) , kéne valami köret a húshoz. Meg süti. Csak úgy.
Rizs. Nekem sose olyan pörgős, mint az éttermekben. Bezzeg az anyué...
Telefonos segítség. "Anyám! A rizst te hogy szoktad, hogy olyan legyen amilyen szokott lenni?"
Pontos utasításokat követve végrehajtottam a feladatot. Majdnem olyan.
Ezzel párhuzamosan készült a süti, mert sok volt a kezem.
Főztem tejbegrízt. Nem cukorral, hanem mézzel. Jujj de finom. Csak kicsit égettem meg a nyelvem. Legalább csend lesz. Bár magamban ritkán beszélek.
Tészta: sima bögrés, jó sok kakaóporral. Meg egy kevés mézeskalács fűszerkeverékkel.
Hmmm.....
Amíg sült, egybehegesztettem a levest a rántással. Nem is lett csomós. Majd felforraltam még egy kis tejjel. Sokkal finomabb így. És hidegen is jó. Nálunk.
Süti kész. Amíg kihűlt, kiteregettem, mert minek ülnék le....
Azután félbevágtam a tésztát. Jó nagy tepsibe sütöttem, hogy ne lapjára kelljen vágnom. Így egy keskeny téglalap alakú sütim lesz. Ha megtöltöm.
De meg ám! Megkentem a langyosra hűlt tejbegrízzel, megcsorgattam még egy kis mézzel, belenyomkodtam pár szem fahéjas- cukros szilvát. Rátettem a másik felét. Azt is megkentem a tejbegrízzel, és megszórtam pirított mandulával. Olyan szép.
( Nem lehet enni belőle. Semmiképp. Még meleg. Majd este. Apával. )
Jaj a hús!
Rávetődtem a sütőre. Semmi baj. Éppen jó. Még grillfokozaton kicsit megszoliztatom a tetejét. Hogy ropogós legyen.
Kéééész.
Ez nem felkiáltás. Szusszantás csupán.
Mire mindezt leírtam, már ki is pihentem magam. És kimosott a gép. Van még. Megtömöm újra. Megyek és felmosom a konyhát. Vagy mosogatok.
Mit csinál az ember- lánya vasárnap délután???
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mos a gép, és mosogatok "apa" pákász életmódot él az erdőben.És hazafelé lő nekem agyagot a fazekastól. 15 kg-ot. Remélem. (Jaj, most h. leírtam, félek, h. vmi nem fog klappolni, és nem lesz agyagom:S.)
Én majdnem ezt:)
Mos a gép, és mosogatok "apa" pákász életmódot él az erdőben.És hazafelé lő nekem agyagot a fazekastól. 15 kg-ot. Remélem. (Jaj, most h. leírtam, félek, h. vmi nem fog klappolni, és nem lesz agyagom:S.)
a pákászokat néha SMS-ben kell emlékeztetni, hogy mi a teendőjük.
(A jelen korban pedig Matula írna egyet Nancsi néninek, hogy csinálja a fürdőt meg a téját, mert a gyerekek "megáztak".... )
15??? Jó munkát vele!
:):):):)
P.
Pörgős kis cikk, életteli, mint te magad is lehetsz!
Puszik Orsolya
Emlékeztetsz fiatalkori önmagamra. Én is mindig telefonáltam anyámnak, vagy öreganyámnak. Most a gyerekek kapnak oktatást.
Pörgős kis cikk, életteli, mint te magad is lehetsz!
Köszönöm, hogy olvastál.
P.