újabb események régebbi események további események
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:32
AYHvengBKrtydiP regisztrált a weboldalra
04:50
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:36
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:35
Virág módosította a cikkét
13:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Szakítás csendben -Játék a szavakkal 2. pályázatra

2013. január 7. - Látogatók száma: 58

Egy utolsó találkozót beszéltünk meg, ahol tisztázzuk a miérteket, vagy talán választ kapunk az utolsó kérdésekre. Tudjuk, érezzük, nem fogjuk tudni tartani a kapcsolatot, hiszen még ifjú szívünk kalandra vágyik, s elszakítják egymástól szerető szíveinket

A hab az egészen, hogy édesapádat kinevezték egy cég élére, és elköltöztök, elhagyjátok az országot, így nincs sok értelme fenntartani egymást, hisz több ezer kilométerre egymástól ritka találkozások közepette hogyan tartsuk a szerelmet ébren. 14-15 évesek voltunk, így a szüleink döntöttek rólunk, határozták meg helyünket. Sok mindent megbeszéltünk, de akartunk még egy romantikus estét ketten együtt a végső búcsú előtt. Sok idő nincs, hiszen két nap és mentek a bútorok után. Fáj, de elfogadom így helyes, hogy egymás szívét felszabadítva és esélyt adva egy új szerelemnek szabadon távozunk a csodás és varázsos séták és beszélgetések, szerelmes csókok, ölelések mezejéről.

Akkoriban a város kedvenc találkahelye a "Forint" volt, s mi is ide beszéltük meg. Te pontosan tudtad, hogy utálok várni, és várakoztatni is, így pontosan érkeztél egy szál csodás tűzpiros rózsával a kezedben. Én egy könyvet vettem neked: Somogyi Tóth Sándor : Próféta voltál szívem címűt, és útravalót véstem az elejébe és a végébe is írtam pár sort. Nem voltam biztos benne, hogy elolvasod, mert tudtam nehézkes a cselekménye és nem könnyű olvasmány, de megéri, ha az ember kitartó.

Tudtam neked nehéz a városba bejönni mióta visszamentetek indulás előtt nagyszüleidhez lakni, de becsültem, hogy a közlekedés ellenére pontos voltál. Elegáns, jóképű, mint mindig, és nem kis feltűnést keltettünk hangos egymásba kapaszkodásunkkal, és rikkantásunkkal, hogy akkor irány a a Kilátó ! Ez volt a kedvenc helyünk, hiszen a kilátó alatt terül el az egész város, s mi szerettünk itt a lépcsőkön ülni, beszélgetni, és csókolózni. Soha nem voltunk egyedül, hiszen sokan jártak ide szerelmesek, ez volt a szerelmesek tanyája, kedvenc helye. Sötétes, bokros hely, ahol el lehetett bújni a világ és mások elől. Ezernyi nesz és sóhaj, szerelmes hang foszlányok mindenhonnan.
Mikor felértünk a kaptatós lépcsősoron, valahonnan találtál két fatuskót, és a kilátó tövéhez hoztad és leültünk egymást karolva, összebújva beszélgetni.

Mióta tudtuk, hogy el kell válnunk sok időt töltöttünk együtt. Megbeszéltük, hogy ugyan felszabadítjuk egymás szívét, de amíg lehet tartjuk a kapcsolatot, és levelezünk.
Bár amennyiben valamelyikünk szíve újabb szikrát kapna ezt napsütéses hasonlattal jelezzük a másik felé, mely után a levelek inkább baráti szálakon folytatódnak. Ez által nem szakad meg a barátság, és amennyiben valamelyikünk társa olvasná a levelet, csak egy régi meghitt barátságról értesülne, és nem lenne kellemetlen.

Míg ezeket szépen megbeszéltük az alattunk elterülő város lassan a naplemente színes rózsaszínes, piroskás felhőfodros színeit öltötte magára.
Aztán eszünkbe jutott, hogy gyorsan ki kell érni a pályaudvarra, hogy elérd a vonatodat a rövid ideig otthonként szolgáló nagyszülői házhoz.
leintettünk egy taxit, és kikísértelek a vonathoz. Míg rohantunk a peronra szorosan fogtad a kezem, mint talán mint még soha.

Azt kérdezted :
-Így véget ér a szerelmünk, még ha lehet nem teljesen, de nem bántad meg,hogy azon a sulibálon engem választottál? - kérdezted a vonat ablakán kihajolva.
-Nem bántam meg a csodát, hogy ismerhettelek - üvöltöttem vagy legalább is megpróbáltam túl kiabálni a felsivító vonatfüttyöt.

Aztán a vonat elindult, feljebb húztad az ablakot, de a kezed még integetett! Még láttam mert sokáig ott álltam a taxisunk nagy bánatára, aki várt, és megígérte kikapcsolja az órát, hogy kiteljen az én hazaszállításom is a pénzből, mit Neki fizettél.

Aznap sírva aludtam el, mert elengedtem a szívem egy darabját, de belül éreztem nem lenne jogunk feltartani egymást, hisz a holnap mindig kiszámíthatatlan, és senki nem tud előre semmit.

A levelek jöttek, mentek, és tudtunk mindent, vagy majdnem mindent egymásról.

Most, 32 év után kaptam egy levelet, hogy hazalátogatnál, helyesebben megkeresnél, ha nem bánnám.
Hogyan is bánhatnám, ha láthatom azt a fiúból lett férfit, akiért egykoron a szívem dobogott. Lányos izgalommal vártam ezt a találkozót. Megírtam a telefonszámomat és egyeztettünk egy időt az egykori találkahelyre, bár a város változott, de mondtad el találsz és ott leszel a megadott időpontban.

Amennyire izgatottságomtól tellett kiszépítkezve, elegánsan érkeztem és pontosan, bár a villamosról remegő lábakkal szálltam le. Az első amit megláttam egy szál vörös rózsát tartó nagyon elegáns férfi. Mikor megfordultál és észre vettél gyors és nagy léptekkel indultál felém, és hirtelen felkaptál, megforgattál és megcsókoltál, valami régi belső érzés mélyen újraéledt bennem. Átnyújtottad a virágot, és elindultunk a parkoló felé, ahol egy férfi állt egy csodás meseautó mellett és annyit mondott:
-Úgy látom megtaláltad a hercegnődet, akkor rám már barátom nincs szükséged, gondolom Ő ismeri a várost, hol merre tudtok autóval menni. Aztán beszállt egy másik autóba, amely kevésbé volt szép, mondhatnám olyan itthoni szokványos mi autónk amelyet követtél, hogy megtalálj.

Úgy éreztem amikor kinyitottad az autó ajtaját, az egész város engem bámul, pedig biztosan nem, csak a bennem dúló érzések zakatoltak hangosan.
-El tudunk röpülni a találkahelyünkre?- kérdezted csendesen.
-Igen, és felnavigáltalak a Kilátóhoz.
Érdekes volt újra együtt. Ugyanaz a város, ugyan az a két ember, és mégis valahogyan minden más, pedig fogod a kezem, öleled a vállam, érzem parfümöd kellemes ambróziás illatát, a vállamnál érzem a szíved zakatolását is, és mégis valami egészen más.

-Milyen hosszú idő telt el, s mennyi minden megváltozott, csak a szépséged és kedves arcod nem változott, s a mosolyod.

Aztán sokat beszélgettünk a velünk történt dolgokról. Szerelmekről, csalódásokról.
Azt mondtad elolvastad a könyvet, mit búcsúzóul adtam és megsirattad.
Elmondtad mikorra van foglalásod és melyik szállodába. Elnavigáltalak a szállodához, ahol bejelentkeztél, majd mielőtt felvitted a bőröndjeidet a szobádba, odajöttél és egy mély bordó tépőzáras bársonyos tasakot nyomtál a kezembe, hogy ezt nekem vetted.
Kinyitottam és egy könyv volt benne: Aki legdrágább, aki legszebb ... Százhúsz vers a szerelemről címmel.
Kinyitottam és ez állt benne:

"Annak a nőnek, aki mindig a szívemben lesz, mert megtanított egy szerelmet szépen elengedni, s bízom benne megtanítja az érzést mosolyával szeretetével visszahozni."

Egy lepréselt virág volt a 134. oldalnál, a kedvenc versemnél jelként: William Shakespeare: LXXV. Szonett.

Aztán visszajöttél és ugyanazzal a csibészes régi mosollyal az arcodon megfogtad a kezem, és elindultunk a városba sétálni.

Én túl voltam egy váláson, szabadon és magányosan éltem gyermekeimmel. Te épp szakítottál a menyasszonyoddal és honvágyad lévén hazalátogattál.

Elmentünk hozzám, és megismerted a gyerekeimet és kérted beszélgessünk. Azon az éjen a szavak voltak az urak, az emlékek, a megélt események.
Másnap vonatoztunk a Bükkbe a gyerekekkel. te is élvezted, mint ők a sétát, s tetszett a parkban a faháncsból rózsát faragó ember munkája, akitől 10 szál favirágot vásároltál.
Másnap én töltöttem Nálad a szállodában egy csodás éjszakát, a rózsaszirmokkal telerakott szobában. Csodás volt, minden ami ott történt, s elhangzott.

Életem talán egyetlen olyan éjszakája volt melyben a múlt meg nem történt dolgai újjáéledve megsokszorozódva új csodás élményt és varázst adtak a jövőre.

Pár nappal később telefonod jött, hogy sürgősen vissza kell utaznod, így ismét búcsúztunk. Most csendesen, nem volt vonat. Nagyon szorosan átöleltél és annyit suttogtál:
- Mindig Te maradsz szívem egyetlen igaz Hercegnője.
- Örülök, hogy láttalak és itt voltál, s visszavárlak - válaszoltam.
Majd beültél az autóba , s még a gyerekekkel tettél egy kört, majd halk motorzúgással eltávoztál. Integettél, míg ki nem kanyarodtál az utcából.

Én akkor sírtam szerelemért utoljára, mert éreztem sokáig nem látlak ismét.

Most karácsonyra kaptam tőled egy kis csomagot,benne egy titkos naplót, mely a kettőnk történetét eleveníti fel. A kísérőlevélben értesítesz, elváltál, és idén nyáron ismét hazalátogatsz, és találkozni szeretnél velem.
Most gondolkodom mit is válaszoljak, hogyan legyen. Látni látni akarlak, de mi legyen?Mit írjak? Van egy szakadó félben lévő kapcsolatom és nem tudom most mennyi ideig maradsz, vagy mi legyen?

A cikket írta: Divi Éva

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. január 10. 21:29

megtekintés Válasz erre: - 2013. január 10. 20:01

Szia Évi!

Úgy szeretném, ha boldog lennél és igent mondanál és aztán boldogok lennétek együtt! :)

Puszi, DJ

Szia DJ.!

Igent mondok, és várom, hogy elintézze és lezárja kint az ügyeit, és végre hazatudjon jönni. Várok és remélek !
Köszi, hogy olvastál.

Puszi Éva.
 
2013. január 10. 20:01
Szia Évi!

Úgy szeretném, ha boldog lennél és igent mondanál és aztán boldogok lennétek együtt! :)

Puszi, DJ
2013. január 10. 00:01

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2013. január 9. 19:48

Kedves Éva!

Gyönyörű történet, köszönöm, hogy olvashattam!

Pussz,

Tündér

Kedves Tündér !

Tudod ahogyan egyre romlik a jelen helyzethez való érzékelésem a régmúlt úgy jön elő folyamatosan, és hát ez a történet most aktualizálódott kicsit.
Vannak gondolataim, és ha szépen összeszedem magam akkor rendbe tudom rakni őket, és hát a történet vége friss esemény.
Köszi, hogy olvastál.
Puszi Éva.
2013. január 9. 19:48
Kedves Éva!

Gyönyörű történet, köszönöm, hogy olvashattam!

Pussz,

Tündér
2013. január 8. 22:47

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. január 8. 21:00

Tudtam, hogy a szívedre hallgatsz először, meg másodszor! Ha valaki te és ez az ember megérdemli a boldogságot! Tart, ameddig tart! :-)
Én nem mertem egy az egyben kimondani úgy ahogyan Ilona, de csatlakozom, mert azzal, ahogy leírta nincs kec-mec. :-)

Igen igazad van. Most az ünnepek után ismét megnéztem egy csodás filmet a címe . Az élet szép ( La vite é bella ) Roberto Benigni film,Ő a főszereplő.
Erről szól :
1938-ban járunk, amikor a szeretetreméltó, álmodozó Guido - a növekvő rasszizmus és szűklátókörűség közepette - beleszeret visszafogott tanárnőjébe, Dorába. A csodaszép lány azonban egy helyi náci tiszt menyasszonya, Guidot pincérként látjuk viszont az eljegyzésen. Mindent elkövet, hogy a lányt bánatos jövőjétől eltérítse ... Meseszerű szerelmi történet kezdődik.

Öt év múlva Guido és Dora házasok és született egy fiuk, Giousé is. A politikai légkör egyre romlik, végül Guidot, aki félzsidó, táborba viszik családjával együtt. Az apa, hogy túlélhesse a borzalmakat, és hogy fiát minél jobban megkímélje, azt találja ki, hogy az egész, ami körülveszi őket tulajdonképpen egy nagy játék, amelyben a rabok a versenyzők és az őrök a játékvezetők. Benigni az önfeláldozás, a szeretet és a védelmezés filmjét készítette el. Komikusi képességei és chaplini stílusa igen élvezetessé teszik az alkotást, amely mindazonáltal megrázóan drámai módon mutatja be a fáradhatatlan emberi lélek küzdelmeit.

Amennyiben teheted nézd meg, csodálatos film.

Köszönöm a támogatásodat.

Puszi Éva.
2013. január 8. 21:00

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2013. január 8. 20:53

Szia Ilona !

Köszi, hogy olvastad, és igazad van. Ha csak egy nap is az élet, de megéri, akkor nincs mit hezitálni. Ez az egy életünk van, ezt tudjuk jól, vagy sem megcsinálni, megélni. Köszönöm kedves szavaidat , megfogadom.


Puszi Éva.

Tudtam, hogy a szívedre hallgatsz először, meg másodszor! Ha valaki te és ez az ember megérdemli a boldogságot! Tart, ameddig tart! :-)
Én nem mertem egy az egyben kimondani úgy ahogyan Ilona, de csatlakozom, mert azzal, ahogy leírta nincs kec-mec. :-)
2013. január 8. 20:53

megtekintés Válasz erre: Ilona - 2013. január 8. 20:21

Kedves Éva!

Ez az igazi szerelmi történet! Nagyon tetszett, mert nagyon keveseknek adatik meg, hogy ilyen-szinte egy életen át tartó szerelem részese legyen.
Én tanácsot csak egyet tudok mondani, tiszta, őszinte szivvel: ne habozz egy percig sem!!
Az embernek csak egy élete van, minden örömteli percet ki kell használni, amit az élettől ajándékba kapunk.A dolgunk az, hogy az utunkat, ami még hátra van,szeretettel kövezzük ki, adjunk és kapjunk.Nem nagy szavakat akarok irni, de Te egy különleges ajándékot kaptál, nagyon sok embernek nincs lehetősége ilyen ajándékot kibontani, mert nem kap! Ne gondolkodjál, bontsd ki, élj vele, ha csak egy napra szól, akkor is..De én biztatónak tartom a történeted befejezését..:))

Puszi:Ilona

Szia Ilona !

Köszi, hogy olvastad, és igazad van. Ha csak egy nap is az élet, de megéri, akkor nincs mit hezitálni. Ez az egy életünk van, ezt tudjuk jól, vagy sem megcsinálni, megélni. Köszönöm kedves szavaidat , megfogadom.


Puszi Éva.
2013. január 8. 20:21
Kedves Éva!

Ez az igazi szerelmi történet! Nagyon tetszett, mert nagyon keveseknek adatik meg, hogy ilyen-szinte egy életen át tartó szerelem részese legyen.
Én tanácsot csak egyet tudok mondani, tiszta, őszinte szivvel: ne habozz egy percig sem!!
Az embernek csak egy élete van, minden örömteli percet ki kell használni, amit az élettől ajándékba kapunk.A dolgunk az, hogy az utunkat, ami még hátra van,szeretettel kövezzük ki, adjunk és kapjunk.Nem nagy szavakat akarok irni, de Te egy különleges ajándékot kaptál, nagyon sok embernek nincs lehetősége ilyen ajándékot kibontani, mert nem kap! Ne gondolkodjál, bontsd ki, élj vele, ha csak egy napra szól, akkor is..De én biztatónak tartom a történeted befejezését..:))

Puszi:Ilona
2013. január 8. 11:53

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2013. január 8. 07:21

Kedves Évi!

Egész életen átívelő igaz, mély szerelmes történeted, sebek nélkül, mégis megrendítő. Képes elengedni, áldozatot hozni, lemondani a szerelméről. Nem lehetett könnyű, de a nehézségeket a hosszan tartó barátság segített leküzdeni. Talán csak azok képesek erre, akiket nem önző, egyéni érdekek vezetnek.
Hogy mit írj?... Ha még nem tudod, a szívedet kérdezd, az tudja. :-)

Pussz,
Éva

Szia Évi !

Köszi, hogy elolvastad. Egy része a saját naplóm a másik az Ő titkos naplójának tartalma, de nem akartam nagyon a lelki mély érzéseket túl ecsetelni. Igen nehéz volt elengedni, s a szívem súgja kérd vissza, de az agyam beleszól vajon megéri-e, s nem hagyna-e talán még nagyobb sebet, mely így is tátong lelkemben. Tudod minden döntésünket e két hadvezér teszi a szív és az agy, s a lélek köztük a mérleg, mely egyszer aztán valamerre billen.Azt eldöntöttem találkozzunk, s talán majd a helyzet segít a lelki inga kibillentésében.
Köszi, hogy voltál, olvastál.
Puszi Éva
2013. január 8. 07:21
Kedves Évi!

Egész életen átívelő igaz, mély szerelmes történeted, sebek nélkül, mégis megrendítő. Képes elengedni, áldozatot hozni, lemondani a szerelméről. Nem lehetett könnyű, de a nehézségeket a hosszan tartó barátság segített leküzdeni. Talán csak azok képesek erre, akiket nem önző, egyéni érdekek vezetnek.
Hogy mit írj?... Ha még nem tudod, a szívedet kérdezd, az tudja. :-)

Pussz,
Éva
2013. január 8. 01:00

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2013. január 8. 00:22

Kedves Évi!

Igazi, mély szerelem története, cukormáz nélkül.
Nagyon tetszik!

Puszi: Yolla

Szia Yolla !

Nem vagyok egy cukormázas alkat. A csokit szeretem, a cukorkákat érdekes módon nem. Köszi, hogy olvastál !

Puszi Éva.
2013. január 8. 00:22
Kedves Évi!

Igazi, mély szerelem története, cukormáz nélkül.
Nagyon tetszik!

Puszi: Yolla
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: