Számítógépkezelői tanfolyam
Látogatók száma: 30
Mert megígértem valakinek...
Sok éve már..... a nagy fiam vett egy gépet! Én, a múlt század leánya álltam a háta mögött és azt hiszem a szám is tátva maradt egy picikét. :) De jó..!
- Gyere anyu, próbáld ki! - hívott a gyerek.
Pár hét múlva már zavart.
- Anyu! Dolgom van, meddig kapirgálsz ott?
Tudni kell, hogy egyedül szinte semmi nem ment. Kellett az a két mankó a hónom alá, akiket úgy neveztem hogy az utódaim.
- Albert! Nézd meg mi a baja már megint! - a fiam sóhajtva lerakta a könyvet és jött megnézni.
- Ha ezt megnyomod, akkor törli azt amit leírtál. Vissza sem tudod állítani! - szólt, amikor egyszer a kisujjam enyhe nyomásával eltüntettem két oldalt. A gutaütés kerülgetett!
Aztán egyre terhesebb lettem nekik. A kisebbik is rákapott a gépre, így már hárman veszekedtünk.
- Nem fogtok ki rajtam! - füstölögtem magamban. - Anyátok önálló kereső és mint ilyen, maga dönt a fizetéséről!
Kijelentettem, hogy nekem kell egy gép, mert unom, hogy állandóan félrelöknek, elzavarnak, türelmetlenül sóhajtanak, ha a géphez akarok férni!
És lőn!
Hazavittem, beállították nekem. Leültem eléje. Szégyen? Nem szégyen?
- Albert! Hogyan kell bekapcsolni?
A fiam nevetett kínjában, majd pár napot rászánt, hogy megismerkedjek egyáltalán a működtetésével.
Aztán lassan belejöttem. Tudni kell, hogy az akkori munkahelyemen számítógép vezérlésű gépeken állítottam be a nyomatokat. De hát kit érdekelt, hogy a beállításon kívül mit tudott még az a masina. Meg hát mindig bennem volt a félsz, hogy hátha elrontok valamit.
Eltelt pár hónap és én egyre kínosabbnak éreztem a fiúk után visítani.
- Be kellene iratkozni valahova és normálisan megtanulni. - vakaróztam néha.
De hova? És hogyan fogok járni ezzel a munkaidő beosztással?
Városunk nagynevű informatikai iskolája tanfolyamot hirdetett. Mivel volt rá pénzem, volt már gépem, amire mint kiderült jó kis visszatérítést kapok a sulinet programban, és ráadásul a tanfolyam árából is kapok vissza, beiratkoztam! Gondoltam, majd itt megtanítanak profi szinten!
Mondom gondoltam!
Az első nap beléptem egy terembe, ahol a fal mellett ott álltak a monitorok. És ott ült jó sok csitri, meg kamasz, meg egyebek.
- Na, jó helyre kerültél megint öreganyám! - sóhajtottam, és a jogosítványom jutott az eszembe.
Ott is én voltam a korelnök!
Aztán később érkezett még pár hagyományos tisztviselő kinézetű hölgy, akik mint kiderült a városi rendelőintézetből jöttek. ( később, amikor megláttam egyiküket másikukat az orvosok mellett, elkezdtem félni!) A harmadik órán már vidámkodtam, amikor én segítettem nekik valamiben! Mi az, hogy egy maíl címet sem tud megcsinálni??
Teltek a hónapok.
Én, minden Szombati munkanapom előtt közelharcot vívtam az akkori főnökömmel, mert neki valahogy nem volt annyira fontos az én tanfolyamom, inkább a munkahelyi jelenlétemre fektetett hangsúlyt!
Odafigyeltem, engedelmesen követtem a tanár bácsi által a táblára felrajzolt intuíciókat, de mégis volt, hogy én nem oda lyukadtam ki, ahova mások. Akkor jelentkeztem, mint az általánosban és a tanár bácsi odajött elmagyarázni, hogy hol tévedtem el a kanyarban!
Na, ez így nem igaz!
A tanár odajött, egy- két gyors mozdulat, és máris ott voltam, ahol a többiek! Csak éppen nem tudtam, hogy én hogyan keveredtem máshová, és a tanár hogyan állított vissza az eredeti pályára! Megmondom őszintén, néha iszonyú hülyének éreztem magam! :(
De becsületemre legyen mondva, nagyon kevesek voltak azok az alkalmak, amikor oda kellett hívnom magamhoz!
Lassan belejöttem. Lassan megtanultam pár dolgot.
Nem felejtem el, amikor otthon bőgtem a feladatnak kiadott Excel táblázat felett és Apus próbált segíteni, amikor még azon a szinten sem volt mint én! :)))) Most már kedvelem az Excel táblákat. Okos kis dolgokat lehet vele produkálni. Mint pl. levezetni az órai darabszámokat pluszban és mínuszban. Elég ha beütöm a számot és máris tudom, hogy a napihoz képest hol áll a csapat!
És jött a vizsga! Úgy remegtem, mintha az életem múlt volna rajta! Pedig dehogy! Átmentem! Elégedetten mutattam Apusnak a kemény fedelű bizonyítványt.
Ez is megvan!
Nem kezelem most sem profi szinten a gépet, de ami nekem kell, az megy! Az Office programok, a képszerkesztés, stb... (informatikus úgysem lesz belőlem már )
A cikket írta: Babenko
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nem is kell,hogy informatikus legyen belőled.Nekem az is elég,hogy itt írsz cikkeket :).
Mindannyian megküszködtünk ezzel az érzéssel, csak ki így, ki úgy...
Átéltem a kínlódásodat.
Pussz,
Tündér
Hi! Ez nagyon jó cikk:-)
Mindannyian megküszködtünk ezzel az érzéssel, csak ki így, ki úgy...
Átéltem a kínlódásodat.
Pussz,
Tündér
Excell kezdetben=kínpad
no, ez csak vicc, amit először írtam, én is csak annyit tanultam meg a számítógépkezelésből, amire szükségem van
jó írás, grat.
:)
Írni, olvasni tudok a gépen, a többit meghagyom másnak, nekem ez egyelőre bőven elég.
Puszi és gratula a kitartásodhoz:)
Ha meg nem sértelek,tegezhetlek?Minden elismerésem a tiéd!
Édesanyám mai napig bekiabál a konyhából,hogy már megint mit csinált a géppel?! Pedig én sem vagyok "gépzseni". Nekem Bátyám a támasz. Valamivel nem boldogulok,csak kiálltanom kell és jönn Ő,lenyom két gombot és minden rendben. Nem ártana egy két normális tanfolyamot indítani,hogy lássuk,mit is csinálunk valójában.
Még annyit,hogy míg a suliban kellett az excell, addig tudtam használni,ma már hirtelenjében azt sem tudnám ho keressem.
Üdítő volt Téged olvasni!
Köszönettel:Egyedike