Szeretet morzsák
Látogatók száma: 100
Mostanában ritka pillanatok egyike, amikor jól érzem magam.
Próbálok erőt meríteni belőle, amennyit csak lehet. Ebben a rohanó világban, amikor az emberek nap mint nap küzdenek a megélhetésért, rengeteg időt töltenek a munkahelyükön, a kellemes, boldog pillanatoknak szerintem különösen nagy jelentősége van.
Nem hiszem, hogy egyedi a helyzetem. Nem sok időm és lehetőségem van, hogy azokkal legyek akikkel szeretnék, vagy hogy azt csináljam, amihez kedvem van. De amikor végre sikerül, próbálok nem gondolni a problémákra, gondokra.
Igaz, mostanában nagyon a mélyben vagyok, legalább is lelkileg. Egyfajta változáson megyek keresztül és nem tudok mit kezdeni vele. Nem tudom irányítani és sokszor nem is értem. Olyan. mintha megint mindent elölről kéne kezdenem, de már nem20 éves vagyok, hanem sokkal több.
Kicsit olyan skizofrén állapotnak élem meg.
Újra meg kell ismernem önmagam, pedig azt hittem, már tudok mindent.
De kiderült, hogy egyáltalán nem.
Ez nem gond egyébként, csak számomra új és meglepő :)
Viszont arra mindenképp jó, hogy meg tudtam kik az igazi barátaim :)
Tükröt tartanak elém és amit látok az egyáltalán nem tetszik.
Kiderült ,hogy saját magával szembesülni az embernek a világon a legnehezebb dolog.
A barátnőm kulcsmondata: Azt a legnehezebb elfogadni, hogy már soha többé nem leszünk olyanok amilyenek voltunk.
És emellett a rengeteg változással is meg kell barátkozni. Én (és szerintem szinte mindenki) azt gondoltam, hogy az ember mire eléri a 40-50 éves kort, addigra keresztül megy dolgokon és átél olyan helyzeteket stb. hogy mire oda jut, addigra egy kész kiforrott személyiség és élet van a tarsolyában.
De most kiderült, hogy a fenét, még csak most kezdődik a "tánc" :)
Fel kell magam vértezni optimizmussal,vidámsággal és meg kell végre értenem, tanulnom, hogy a dolgok úgy vannak jól, ahogy vannak és akkor is megtörténik aminek meg kell, ha a fejem tetejére állok is, így hát jobb, ha elfogadom és megpróbálom mindenben a pozitívumot keresni!!!!
Nem lesz könnyű, de állok elébe!!!
Szóval egyértelműen kiderült most, hogy van pár ember, akik szeretnek és próbálnak segíteni nekem a "küzdelemben", mindenféle módon.
Ezekre a "szeretet morzsákra" támaszkodhatunk és ezeket a kis morzsákat nekünk magunknak kell össze gyűjtenünk és jól megőriznünk, értékelnünk és hálásnak lenni értük nap mint nap.
Számomra hihetetlenül fontos dolgok ezek, egy mosoly vagy kedves szó, esetleg egy ölelés.
Megfigyeltem, hogy sokkal jobban tudok "működni" ha többet kapok belőle és én is többet adhatok. Szeretek szeretni és szeretem ha szeretnek :)
Engem ez tart életben.
A cikket írta: Pillangó
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
L.
Örülök hogy újra itt üdvözölhetlek! Ez egy igazán pozitív írás! Köszönjük, hogy megosztottad velünk a gondolataidat!
Pussz, Tündér
Na végre egy mosoly és itt kapod érte az enyémet! :))) Már léptél egyet, de annyi minden van még előtted, ahogy mindenki előtt is! :))
"Szeretek szeretni és szeretem ha szeretnek :)" Ez tetszik a legjobban tőled! Erre próbálj emlékezni mindig. :))
Puszi:A
Mindannyiunkat a mosoly, az öröm, a szeretet tart életben. Az életünk a mindennapok sora a megpróbáltatások és a teendők is olyan dolgok, melyekhez meg kell tanulnunk humorral, öniróniával hozzá állni, hogy könnyebb vagy gördülékenyebb legyen. Sokat tapasztaltam és szenvedem a napok monoton, vagy számomra túl pezsgő életét, de a humor amibe kapaszkodom nagy segítség, és szinte vonzza a morzsákat a szívemhez és lelkemhez. Nem könnyű, de azt senki nem mondta, hogy egyszerű lesz. Az utunkat végig kell járni, de meg kell tanulni mosolyogni és semmit nem tragikusan felfogni, még a legrosszabb és legkomolyabb dolgokat sem, máskülönben valóban bajaink lesznek. Elfogadni magunkat, beismerni a hibáinkat a legnehezebb dolog, sőt önmagunkkal szembe nézni és magunkat kívülről szemlélni és meghallani a legnehezebb, de ha sikerül az komoly előrelépés, és siker. Üdvözlettel átölelve Éva.
A rossz ellen küzdünk, a jót keressük mindenben, legyen az humor, sziporka, egy mosolyt fakasztó jelenet... néha nem árt az önirónia, szembenézni saját magunkkal, a valóval... és ez egy életen át tartó hosszú folyamat... :-)
Puszi,
Éva
Szerintem az nem baj, hogy nem leszünk olyanok amilyenek voltunk. Az pedig, hogy ebben a korban képes vagy változtatni nagy csoda és legyél nagyon büszke magadra! Amit leírtál, az így igaz. A dolgok történnek, csak a döntéseiddel tudod befolyásolni az irányukat. De úgy látom, hogy jó az irány!! :-))
Köszönöm a kedvességed.
Még csak az út elején tartok ami a változáshoz vezet.
A fel és beismerésnél :)
De hiszek benne hogy sikerülni fog,főleg ha mint most ,máskor is kapok szeretet morzsákat és én is adni tudok :)