újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Szösszenetek 2.

Látogatók száma: 55

Egyik barátom azt mondta, ha minden ismerősömről írok egy oldalt, lenne egy kötetre való. Ennek már legalább egy éve, és most jutott el a tudatomig. Ezek csak ujjgyakorlatok. Íme, a második történet.

Történt pedig, hogy harmincnégy évvel ezelőtt és ugyanennyi kilóval könnyebben, életemben először és egyben utoljára, állást változtattam. A minisztériumi intézettől elmentem egy országos hatáskörű nagyvállalathoz előadónak, azzal, hogy tulajdonképpen szervezési osztályvezető helyettesnek keresnek valakit, aki az egy év múlva nyugdíjba menő kolléganő helyére léphet, ha beválik.

Munka- és üzemszervezés, hálózatfejlesztés tartozott a munkakörömbe, és ifjú diplomásként tetszett a gondolat, hogy a cég egyes területeinek átszervezésével foglalkozhatom.

Természetesen Sárikával kerültem egy irodába, aki azonnal zokon is vette, hogy egy lánya korabelivel kell megosztania a nem túl kicsi, ám annál lakájosabb fészkét, melyben jól el volt, mint befőtt a spájzban. Fő tevékenységét a szakszervezeti titkár helyettes című társadalmi megbízatása jelentette, hozzá fordult az ezerháromszáz dolgozó közül mindenki, akinek valami baja volt a céggel. A gazdasági munkában nem tett sok kárt Sárika, és az első hét után megijedtem, hogy nekem kell a helyébe lépnem?

Megnyugtatott a főnöknőm, amit később a főosztályvezető is megerősített, hogy nekik munkát végző kollégára van szükségük, nem díszpintyre, és azért vettek fel új kollégát már egy évvel korábban, hogy Sárika nyugdíjazáskor már ne legyen szabad státuszuk.

Miket hallhattak azok a falak?

Szóval, megismerkedésünk nem volt felhőtlen.

Vidéki lévén albérletben laktam az egyik külső kerületben, összes holmim belefért egy nagyobb utazó táskába. Munkám mellett sportszervezéssel is foglalkoztam, s meglehetősen lezserül, sportosan öltözködtem.

Bezzeg Sárika elegáns volt, kosztümökben járt, minden reggel hétkor a sarki fodrásznál kezdett, mire fél nyolcra beért, úgy nézett ki, mint akit a skatulyából húztak elő. A karikagyűrűjén kívül rendszerint csak egy gyűrű volt az ujján, a fülében az ahhoz illő fülbevalóval, s ezeket mindig a ruhájához igazította. A korához illő halvány smink sem maradhatott el, ahogyan a drága, márkás parfümök illata is hozzá tartozott a megjelenéséhez, és rendszerint megcsodáltam manikűrözött kezét, melyen soha nem látszott, hogy házimunkát is végez.

Talán azért nem, mert a bejárónője mindent megcsinált helyette, olyannyira, hogy még a velem egykorú és nálam négy évvel idősebb lányait is tulajdonképpen Mariska nevelte fel.

Magabiztos volt és állandóan mosolygott, és úgy beszélt Ricsiről, a férjéről, mint egy istenről.
Ricsi, - akit, mint később kiderült, András névre kereszteltek, az illegalitásban kapta ezt a fedőnevet és Sárika az óta is így hívta, - egy, a miénkhez hasonló nagy állami cég vezérigazgatója volt. Sokat járt hivatalos útként külföldre, és amint megérkezett Ferihegyre, felhívta Sárikát, hogy fél órán belül otthon lesz. Nem szerette a meglepetéseket, és ahogyan elnéztem, bájos neje is partner volt ebben.

Két hónap alatt megszeretett Sárika, mert látta, hogy teszem a dolgom, nem érdekelnek a telefonjai, s ha nem volt a helyén, akkor sem vettem fel az övét, és természetesen a nem reám tartozó személyes szakszervezetis megbeszélései idején fontos ügyintézéseim támadtak a társosztályokon, és eltűntem egy órácskára.

Egy borús, esős reggel Sárika rám nézett:

- Most mondd, hogy zuhog az eső, nekem pedig fél kilencre mennem kellene tárgyalni az ötödik kerületi rendőrkapitányhoz egy helyiségcsere ügyben. Nincs is ernyőm! Ha lenne, akkor sem mennék, mert tönkre menne a frizurám. Öt perc múlva felhívom, hogy beszéljünk meg másik időpontot.

Úgy is tett. Negédes csacsogással felhívta a rendőrkapitányt, azonnal kapcsolták, és búgó hangon előadta, hogy az eső miatt halasszák el a tárgyalást, mert tönkre megy a frizurája. Még én is hallottam, mint üvöltött a rendőrkapitány elvtárs a telefon másik végén. Sárika nem zavartatta magát, hangnemet váltott:

- Csak barátságos akartam lenni magával, igazság szerint kilenc órára a pártbizottságra kell mennem egy rendkívüli megbeszélésre. Beláthatja, hogy annak semmi értelme, hogy odamenjek magához, és öt perc múlva meg eljöjjek. De szóljon, ha ezt akarja, ugyanaz lesz a vége, hogy egy másik időpontot kell kitűznünk.

Megállapodtak az új időpontban és letette a telefont.

- Ha nem jó neki az igazság, nem tehetek mást!

Elővesz két dobozt, melyekben szikkadt szendvicsek lapulnak.

- Tegnap vendégség volt nálunk, sok szendvics maradt. Viszek a nénikénknek és neked is hoztam. Te szegény, albérletben laksz, kevés jut kajára. Vedd csak el. Tudod, a nénikénk egy idegen, akiket nekünk kell segítenünk. Ma csütörtök van, ez az én napom, megyek az öregasszonyhoz.

Látta, hogy kikerekedik a szemem, ezért elmesélte, hogy náluk a családi élet heti öt napra korlátozódott, ugyanis Ricsi évekkel ezelőtt bevezette, hogy csütörtökönként Sárika munka után oda megy, ahová akar, akkor ér haza, amikor neki tetszik, sőt, ki is maradhat, ha olyan programja akad, ellenben a férje keddenként kap kimenőt, amikor nem kérdezheti meg, hol volt, kikkel és mit csinált.

- Kislányom, csak győzzem a rúzsfoltokat kitisztítani az ingéből. Tudod, onnan tudom, ha új barátnője van, hogy soron kívül kapok tőle egy értékes ajándékot. Mégiscsak harmincöt éve én vagyok felesége – mondta mosolyogva, majd elővette a púder kompaktját, meg a rúzsát és kiigazította a sminkjét.

Közben beszólt értem Feri kollégám, hogy menjünk le a földszinti büfébe, megvenni a reggelit, amely szinte minden alkalommal fejenként négy zsemle és húsz deka párizsi volt, amelyből kitelt az ebéd is.

- Köszönöm, Sárika, vidd csak el a néninek azokat a szendvicseket is, amelyeket nekem hoztál. Jobban szeretem a párizsit.

Forrt bennem a düh, hogy mer lesajnálni, és a szikkadt maradék szendvicseit rám tukmálni. Otthon ezeket már kutyáknak adtuk. Csillapítgatott Feri, nem ér annyit, hogy mérgelődjek miatta, és tökéletesen igaza volt.

Néhány napig duzzogtunk, szót is alig váltottunk Sárikával, majd konszolidálódott a helyzet közöttünk, mert új kollégát ültettek hozzánk, Géza bácsit, a nyugdíjas öregurat, aki nagyon büszke volt arra, hogy ötvenkét évesen kapta meg a diplomáját és csak azért dolgozik napi négy órát, mert kettesben maradtak a feleségével és nehezen viselik egy egymást.

Az öregúr és Sárika egy húron pendültek, annyira megértették egymást, hogy nekem módomban állt végre rendesen dolgozni, ha kikapcsoltam a környezetemet. Évődtek egymással, mintha fiatal szerelmesek lennének.

Géza bácsi statisztikákat készített, pontosabban azt kellett volna készíteni, de az öreg soha nem készült el időre velük, és úgy döntött, hogy a legjobb határidő módosítás az, ha beteget jelent.

Ismét kettesben maradtunk Sárikával, csakhogy nekem nem volt már időm elvonulni, ha jöttek a kollégák trécselni vele, egyszerűen kikapcsoltam a környezetemet és egymás után készítettem az előterjesztéseket.

Sárika azonban éppen azon mesterkedett, hogy az idősebb lányát, aki orvos volt és követte a sebész gyakornok férjét egy vidéki kórházba, felcsalogassa az unokájával együtt Pestre, mert hogyan is néz ki az, hogy egy vidéki fiatalember felesége lett, pláne az, hogy vidékre költözött. Ám a lány szerelmes volt és a családját választotta, egészen addig kitartott, mígnem vett neki Sárika a fővárosban egy öröklakást és kapott egy állást a Kútvölgyi belgyógyászatán, magas fizetéssel. Azt hogyan intézte el, arra nem emlékszem pontosan, ám kétségtelen, hogy nagy társadalmi életet éltek a férjével, hiszen nem telt el úgy egy hét, hogy ne mennének vendégségbe, vagy náluk ne lenne egy kis baráti összejövetel.

Egyébként kizárólag az idősebb lányát emlegette, mert az oly jól hangzott, hogy az orvos lányom azt mondta, stb., míg a fiatalabb lányáról igen keveset beszélt, előttem is csak úgy emlegette, hogy az a hülye Juli lányom, holott éppen nem az volt, hanem egy igazi talpraesett nő. Főiskolás korunkban férjhez ment, elkerült otthonról és két szép gyermeket szült, és boldogan élt családjával.

Igazság szerint Sárika elsősorban Ricsinek akart megfelelni, a lehető legjobban, és ennek szentelte az egész életét, a gyerekei csak a házassága melléktermékei voltak.

Már közeledett a nyugdíjazásának ideje, talán éppen két hónap volt hátra, amikor arra mentem be, hogy nagyon sugdolóznak Géza bácsival, izgatottak, és Sárika majdnem topis öltözetben pompázik, haja fodrász után kiált.

Másnap reggel késtem két percet, a két öreg már nagyokat nevetve diskurált.

- Tudod, kislányom, mégsem leszek szochazás. Képzeld, tegnap volt meghallgatásom és a két tanú közül az egyik elfelejtette a tüntetés időpontját, pedig annyiszor a szájába rágtuk.

Látták az arcomon, hogy nem értem a dolgot.

- Ha Sárika két tanúval igazolta volna, hogy egy bizonyos tüntetésen részt vett, és rendszeresen látták abban a Duna parti csónakházban, amely az ellenállás központja volt, akkor megkapja a szocialista hazáért érdemérmet és a fizetésével megegyező nyugdíjat – magyarázta nekem, kis tudatlannak, Géza bácsi.

Sárika megigazította a sminkjét és rám nézett:

- Nézd, legalább megpróbáltuk. Nem sikerült. Van ez így. Én úgyis csak kefélni jártam abba a csónakházba, mert a szüleim ellenezték a Ricsivel való kapcsolatomat.

Azóta tudom, hogy a közelmúlt történelme még nagyon képlékeny.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: emillio

Kedves Yolla!

Hát - ez a Sárika!
Ez egy kikopott kikapós dáma! Tüsténkedik, - szervezkedik, és közben a körmét reszelgeti! Ül a langy melegben és, hogy ne unatkozzon, vájkál a mások ügyeiben. Aztán még ki akarja tüntettetni magát, -csak, hogy több legyen a nyugdíj!
Hát ezért lesz egyre több az állam adósság!
A Géza bácsi meg rástartolt, mert kedvező fogadtatásra talált!Ez meg perverzió!
Javaslom, hogy a Géza bácsi csinálja készre a statisztikát, és utána Ő reszelgesse a körmét!
A nagyss. asszony meg gyakoroljon egy kis házimunkát, - mondjuk mossa ki a férje rúzsos ingét! A Mariska nevű cselédjének adjon több szabadnapot, és vegyen neki színházjegyet, - hagy szórakozzon szegény! (:-))

Pussz: emillio

Szia, Emillio!
Ez egy 1978-as igaz történet, sajnos, azóta már Sárika és Géza bácsi is az örök vadészmezőkre költözött.
Pussz: Yolla

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kösz, javítottam!

Puszi neked! :-)
Kedves Yolla!

Hát - ez a Sárika!
Ez egy kikopott kikapós dáma! Tüsténkedik, - szervezkedik, és közben a körmét reszelgeti! Ül a langy melegben és, hogy ne unatkozzon, vájkál a mások ügyeiben. Aztán még ki akarja tüntettetni magát, -csak, hogy több legyen a nyugdíj!
Hát ezért lesz egyre több az állam adósság!
A Géza bácsi meg rástartolt, mert kedvező fogadtatásra talált!Ez meg perverzió!
Javaslom, hogy a Géza bácsi csinálja készre a statisztikát, és utána Ő reszelgesse a körmét!
A nagyss. asszony meg gyakoroljon egy kis házimunkát, - mondjuk mossa ki a férje rúzsos ingét! A Mariska nevű cselédjének adjon több szabadnapot, és vegyen neki színházjegyet, - hagy szórakozzon szegény! (:-))

Pussz: emillio

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Nem a sztorival, az hiteles, te mondod... a kivitellel. Arról beszéltem. :-)

"Magabizto
s volt és állandóan mosolygott, és úgy beszélt Ricsiről, a férjéről, mint egy istenről..."

Puszi,

Éva

Kösz, javítottam!

megtekintés Válasz erre: Yolla

Évi, kedves,
valóban így volt, akkor mi is a baj vele?
Pussz: Yolla

Nem a sztorival, az hiteles, te mondod... a kivitellel. Arról beszéltem. :-)

"Magabizto
s volt és állandóan mosolygott, és úgy beszélt Ricsiről, a férjéről, mint egy istenről..."

Puszi,

Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Magabizto
s volt és állandóan mosolygott, és úgy beszélt Ricsiről, a férjéről, mint egy istenről...

Nagyon jó a sztori, de ez lerontja. Én ilyen apróságokra is oda szoktam figyelni, meg másra. Ha valaki felhívja a figyelmemet, az kifejezetten jólesik. Elkerülte valamiért a figyelmemet?... de korrigálom. Ezzel is megtisztelve azt, aki jelezte... :-)

Pussz,

Éva

Évi, kedves,
valóban így volt, akkor mi is a baj vele?
Pussz: Yolla
Magabizto
s volt és állandóan mosolygott, és úgy beszélt Ricsiről, a férjéről, mint egy istenről...

Nagyon jó a sztori, de ez lerontja. Én ilyen apróságokra is oda szoktam figyelni, meg másra. Ha valaki felhívja a figyelmemet, az kifejezetten jólesik. Elkerülte valamiért a figyelmemet?... de korrigálom. Ezzel is megtisztelve azt, aki jelezte... :-)

Pussz,

Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: