Tanulj tinó!
Látogatók száma: 81
Belőlem sosem lesz ökör. Énbelőlem ugyan nem. De tanulok mégis. Azt kell. Nem jópofizásból. Abból nem lehet megélni. Küldenek. Rajta van a nevem azon az istenverte papíron. Ott van, közvetlenül Ancsika neve fölött: P-O-S-T-Á-S-K-A.
Ez csak valami tévedés lehet. Ez futott át az agyamon, amikor tegnap a kezembe nyomták. Hogy én? Iskolába? Azt se tudom hova kell menni! Segítenek rögvest: megtudom az utcát. S hogy ne bolyongjak feleslegesen, a házszámot is. Ó de jó nekem!
Hát akkor induljunk neki, mert ha menni kell, hát menni kell. Felszállok a villamosra. Döcögünk, de most az egyszer túl sebesnek ítélem a tempót. Nem akarok elsőnek odaérni. Akkor meg minek indultam el.... Ne kérdezz semmit.
Táskám súlyát elviselhetetlennek érzem. Hoztam egy csomó fontos dolgot. Enni, inni, papírt, tollakat, rejtvényt ( hátha unatkoznék) és persze az éppen aktuális könyvemet. Nem könnyű olvasmány....Meg a E-könyvünket is. Be kéne köttetni.....
Megérkezem. Most már csak meg kell kerülnöm azt a bazinagy épületet. De merről? Felesleges lépéseket nem teszek. Kivéve a gyaloglógépen, de az egy másik szitu. Mekkorát röhögnél!
Na mindegy..
Szóval megkerülöm a háááázat. Kerítés van, ezt mondták. Sárga. Az is stimmel. Meg hogy laposak a tetők. Van szám. Használom: Jó napot kívánok. Az oktatásra jöttem.
A "többfülemintfoga" kék szemű biztonsági őr kedvesen mosolyog. És közli: na, megint egy csapat hülye.
- Tessééééék? - és elszakad a cérna azonnal:
-Ha azért ül itt, hogy bunkóskodjon, akkor ez a maga élethivatása! Mi a fene baja van? Rajzolják le,vagy tegyenek ki egy gigászi papírt, vagy mit tudom én, hogy hé te marha, az oktatóterem a harmadik emeleten van, mennyé' föl a lépcsőn, oszt fordulj balra.
Rázúdítottam volna minden haragom, ha közben nem jelenik meg két kollegina. Ők is ugyanazt keresik. Nahát....
Nekik is előadja a diplomást. A csaj nem kispályás. Odalép az őrhöz. Egészen közel. A pasi nem mozdul. Lehajol hozzá. Egészen közel. És pár centiről suttogja az arcába:
Ha én nem jönnék ide, rád nem lenne szükség. Úgyhogy ne játszd az iskolázottat. Mondd meg hol van az oktatóterem, vagy húzz innen a büdös francba.
De ééééédes. Hát nem? De.
Én meg milyen udvariatlan vagyok. Még be sem mutatkoztam. Szeretem a sulit. Mindig vannak jó arcok. Nyújtom a kezem: Szia, Postáska vagyok.
Erre ő: Szia, olvaslak a Feleségeken.
Hoppá:)
- És hogy tetszik? - szuggerálom: "jó, jó, nagyon jó", ültetem el az agyában a gondolatot.
- Hát az oldal jó, meg minden. Mondjuk van aki szereti kavarni a kakát. De olyan mindenhol van.
- Aham, azt tudom. Észrevettem. És az írások milyenek?
- Húúú van egy-két író akiket rendszeresen olvasok. De nem akarok regelni, még mielőtt megkérdeznéd.
- Miért nem?- kérdezem meglepetten. Annyira nem vagyunk kannibálok....
- Mert én regényeket írok.
Puff.
Nem baj, azért faggatózom tovább. Perceken belül megtudom, ki tetszik neki és ki nem. És hogy milyen néven szokott írni. Meg a regények címét. Boltban még nem lehet kapni. De azt ígéri, ha jó kislány leszek, kapok belőlük.
- Köszi, de van saját.
Kissé megbántva érzem magam. Magunkat. Mert aki nem regényt ír? Hanem verset? Vagy novellát? Az már nem is lehet olyan jó? Miért? Mert nem ötszáz oldal?
Na jó. Elnézem neki, mert tényleg szimpatikus. És jókat nevetünk, ha valaki olyat említ az oldalról, akit én is "ismerek". Nehezünkre esik abbahagyni a csevegést, de megkezdődik a tréning. Cseppet sem érdekel.
Eképp fordulhat elő, hogy az oktató hangja csak néha-néha jut el az agyamig. Feladom. Előveszem a rejtvényemet. Aztán a könyvemet. Éhes is vagyok.....
Komolyan kellene venni ezeket az oskolás napokat, mert ki tudja, hátha én leszek az év postása, és megkapom az "önzetlen munkáért" kijáró érdemrendet. Vagy a lelógó vándordíjat. Az mondjuk esélyesebb.
Cigi-pisi-szünet. A nap egyik legkellemesebb pillanata. Tényleg csak egy pillanat.
Elkéstem. Gondoltam cigizek is, meg minden. Nem fért bele az öt percbe. Az oktatónak az a mániája, hogy aki elkésik, annak énekelni kell, vagy viccet mesélnie.
Énekeltem:)
Visszatapsoltak.
A nap végén szabad-csacsogás volt. Jó sok. Olyan postásos.
És a lány, akivel reggel beszélgettem javasolta, hogy mindenki mondjon magáról valami személyeset. Mikor elmondtam a sablon szöveget hozzátette: és novellákat ír.
És olvasni kellett egyet, mert hallani akarták. Olyan helyesek voltak. Fel is ütöttem a könyvet egy Postáska-történetnél. Mindenkinek tetszett. Mondjuk. És kértek hogy olvassak még. Ma is megyek. És holnap is menni fogok.
Mi van, ha nem lesz elég olvasni-való?
Jó sokat beszélgettünk még. Akkor már mindenféléről.
Az egyik kollegina megkérdezte: nem írnék e mesét a kislányának. A csillagokról és a tündérekről kellene szólnia.
Mindig így kezdődik.
Tegnap éjszaka megírtam. Lehet, hogy átnyúlt a ma hajnalba is.
Nem baj.
Viszont most fáradt vagyok, álmos, kialvatlan.
Semmi sem jó, nem süt a nap, jó lenne egy kávé, és a vámpíros könyvemmel vissza akarok mászni az ágybaaaaaaa!
Talpig nyűgben. Öltözöm. Indulni kellene. Ha elkésem megint dalolni fogok. Csak még egy (két) mondat:
Megcsináltuk, híresek vagyunk :):):)
És kérek engedélyt, hogy ha úgy alakul, ne csak a sajátomat olvashassam fel. Anubis, Pinokkió, NemTom, Zsötem, Nurse, Ada, Orsolya, BlackIce: megengeditek?
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Eeeeeeeez nagyon tetszett!
Ilyen suliba én is szívesen járnék..! :-)))
Pussz
Csilla
Aranyos kis írás volt!
pusz
Juli :))
Be is vontam rögtön egy naplóm.
Puszi,
J.
Bia: azt nem tudom, hogy a naplókba ki olvashat bele.....
Pussz:
P.
Engedély megadva :-) A jó bornak is kell a cégér, hát még a rossznak :-)
Pussz
Nurse
Mindenkinek köszi :)
Bia: azt nem tudom, hogy a naplókba ki olvashat bele.....
Pussz:
P.
Kevés kedvenced van...:)
Szia Postáska!
Kevés kedvenced van...:)
Ezer köszi nekik, nagy sikerük volt :)
P.
Pussz, Tündér
Köszönjük Postáska!
Pussz, Tündér
Mindent megteszek azért, hogy soha senki ne vegyen komolyan.
Néha sikerül.
Boldog voltam, hogy velem nevetett a csapat. Vagy könnybe lábadt a szemük egy -egy novella hallatán.
De ma nem vagyok jó passzban, Tündérem.
Ezért most megyek, és jól kisírom magam a zuhany alatt. Az segít.
Postáska