Telefonálj !!!
Látogatók száma: 48
Mily sok reklám kéri, telefonálj és segíts embereken, gyerekeken. A lényeg a gyerekeken van. A felnőtt ember akárhogyan, de megtanul túlélni, avagy felül emelkedni a rosszon a gonoszon. A sérülékeny a gyermek, aki sebezhető.
Most éppen Szíriába kell segítség, de az, hogy itthon hány gyermek éhezik és hal éhen, az titkos szám. Mily lelket melengető, pedig nem kellene más mint ülni mint mi, és végigmenni az autópálya lezárt településein, hogy lássuk, mennyi éhező gyermek vár arra, hogy legalább egy szelet kenyeret kapjanak, és nem kell semmi extra, csak kenyér, és ha van rá a zsír és vajon kívül más is akkor az már dőzsölés. Bizony mi így jártunk, mert vettünk a fiataloknak kenyeret, vajat és uborkát is, mely dőzsölés szimbóluma lett a paprika, már totál mámor. Szóval megleptük az ifjúságot. Én még nem láttam ily gyorsan és hamar eltüntetni élelmiszert és morzsáit pillanatok alatt. EZ történt, mert a társaság éhes volt. Szóval bármit mondhatunk, ma a legdrágább az élelmiszer, melyet bárhol és bármikor nyom nélkül eltüntetnek az arra hivatottak.
Talán át kéne gondolni az értékrendszert, és egyszer mindenkinek élhetőségi rendszert kidolgozni. Talán az a párt nyerne, ha sikerülne nekik maga mellé állítani asok sok éhezőt. Ne Szíriát segítsük, hanem a saját népünket emeljük fel, hogy képes legyen emelt fővel segíteni másokat!!!!!
Az sokkal eredményesebb lenne !
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Évike!
Neked tökéletesen igazad van. Sok az éhező, segítségre szoruló ember. Az élelmiszer a legdrágább, ezt tudjuk. Nem is dőzsölünk. Ha már zsíroskenyér? Akkor legyen házi... El nem tudnám képzelni avval az "étkezési" zsírral megkenni a kenyeret. Ezért, ha másra nem is telik, de legalább finom legyen. Tudod? Megkívántam a dinnyét és nem akarták elnegyedelni... Sokalltam a kajszi árát, nem tudtam lejjebb alkudni, dáfke lemondtam róla..., mint ahogy már sok mindenről. Segítség másokon? Amikor még magunkon sem tudunk? Ez a szomorú igazság. :-(
Pedig nekem nyugdíjam van, a lányom is kap valami "alamizsnát". Ketten meg kellene tudni élni, és mivel jó étvágya van megvenni, amit kíván... de nem megy. Elviszi a közüzemi számlák, amit nem lehet kihagyni, mert még rosszabb helyzetbe kerülsz...
Nem panaszként mondom, de ezek tények, mint ahogy az is, hogy az egyetlen "luxusról" még mindig nem tudok lemondani... Bár ezt sokszor mondom, annak a pénznek, amit cigire költök/ünk, már most tíz helye lenne...
Puszi,
Éva
Igazad van, sajnos magam is jól tudom. Az ember megkapja a járandóságát, oszt szoroz, és semmire nem marad pénze, még normális kajára sem. Igen variálunk mindennel, csak kihúzzuk a hó végéig, vagy a következő pénzig. Nagyon nehéz. Én ugyan nem dohányzom, de a lányom igen, és tudom mennyire nehéz, leszokni, mert szívja a férje is, így még nehezebb. bár próbálnak spórolni, hogy maguk töltik, de azért az sincs ingyen, de az ember nem mondhat le mindenről. Kevesebbet, és megfontoltabban eszünk, de valahogyan csak élni kell.
Köszi, hogy olvastál!
Üdv és puszi Éva.
Neked tökéletesen igazad van. Sok az éhező, segítségre szoruló ember. Az élelmiszer a legdrágább, ezt tudjuk. Nem is dőzsölünk. Ha már zsíroskenyér? Akkor legyen házi... El nem tudnám képzelni avval az "étkezési" zsírral megkenni a kenyeret. Ezért, ha másra nem is telik, de legalább finom legyen. Tudod? Megkívántam a dinnyét és nem akarták elnegyedelni... Sokalltam a kajszi árát, nem tudtam lejjebb alkudni, dáfke lemondtam róla..., mint ahogy már sok mindenről. Segítség másokon? Amikor még magunkon sem tudunk? Ez a szomorú igazság. :-(
Pedig nekem nyugdíjam van, a lányom is kap valami "alamizsnát". Ketten meg kellene tudni élni, és mivel jó étvágya van megvenni, amit kíván... de nem megy. Elviszi a közüzemi számlák, amit nem lehet kihagyni, mert még rosszabb helyzetbe kerülsz...
Nem panaszként mondom, de ezek tények, mint ahogy az is, hogy az egyetlen "luxusról" még mindig nem tudok lemondani... Bár ezt sokszor mondom, annak a pénznek, amit cigire költök/ünk, már most tíz helye lenne...
Puszi,
Éva
nehezen hiszem, hogy az ilyen pénzek tényleg eljutnak szíriába
Magam sem tudom, bár ez UNICEF-es szám, de akkor is. Lehet ez is olyan, mint az adománygyűjtők, hogy jó része elmegy a fenntartási költségekre, és töredéke, amit esetleg megkap célszemély.
Üdv pussz Éva.