Temető-2

Látogatók száma: 36

Azért néha akad olyan is, amikor bánom, hogy ilyen szomszédom van.

Az az általános, hogy aki ide betér, kellő kegyelettel viseltetik , csendben végzi a dolgát, szeretettel megemlékezik azokról, akik miatt ide jött.
Vannak azért kivételek.
Éppen palántát ültettem, mikor hallom, népes csapat kezd el dolgozni a kerítés másik oldalán.
Látni nem látjuk egymást, csak ha feljebb megyek, de tudom követni az eseményeket.
Egy ember dolgozik, 10 biztatja, vagy kritizálja, vagy megmondja, hogy kéne csinálni.
Együtt érzek a dolgozóval, én kb 5 perc után úgy odavágnám az ásómat a leghangosabbnak, ugyan mutassa már meg, hogy kell akkor csinálni, de ez jámbor fajta.
Azért nem hagyja magát, be be szól ő is, már megismerem a hangját, el is szégyenli magát némelyik, úgy hogy megkínálják egy kis biztatóval.
Míg körbejár az üveg, elcsendesednek, de aztán újult erővel folytatják.
Erősítés érkezik.
Már azon kezdtek éppen tanakodni, valakinek el kéne menni egy kis utánpótlásért, mikor megjelenik a család egy hölgy tagja.
Jön meózni!!
Na kapnak a fiúk rendesen, mert még csak épp el van kezdve a dolog, úgy hogy rögtön ásót ragad még vagy két ember, megy is a munka, míg ott az asszony.
Egy darabig téblábol, látja, hogy beindultak a fiúk, menne, mert otthon dolog van, de azért fél is itt hagyni őket!
Végül mégis elhatározásra jut, és hogy nyomatékot adjon, hogy ott volt, és meg van elégedve a fejleményekkel, előveszi az utánpótlást, lelkükre kötve, hogy most aztán már igazán igyekezni kell, holnap temetés.

Ki is tartottak addig, amíg látható volt, mit csinálnak, aztán ásó- lapát félretéve, ment a folytatás, vitatkozás.
Aztán kiderült, hogy még jó is, hogy csak ennyire haladtak, mert jött a gondnok.
Rögtön kiszúrta, hogy itt valami nem jól van, elmérték az egészet, lehet újra kezdeni.
Hú, mi volt ott!?! Mindenki, mert én megmondtam, nem hallgattál rám,mondtam neked, de te nem hallgattál rám, stb.

Nem sokáig bírtam!
A sürgős munkát elvégezve úgy döntöttem,majd másnap folytatom.
Egész délután az ő hangjukat lehetett hallani, de valahogy mégsem haladtak.
Már szürkült, mikor ismételt ellenőrzést kaptak,jöttek az asszonyok, na kaptak ismételten.
Addigra a fele elszédelgett, aki maradt meg igencsak bizonytalan lábakon állt, megígérték, másnap folytatják.
És úgy is volt, másnap ismételten ott voltak, ugyan az a felállás, de a munka csak nem ment.
Most már közöttük is volt, aki idegeskedni kezdett,lassan kéne menni átöltözni, de lehurrogták, van még idő!
Gondolom a gondnok is jobbnak látta, ha utánuk néz hol tartanak, lett is gondja rendesen.
Kénytelen volt odahívni pár embert, hogy fejezzék be a munkát, mert a rokonság már gyülekezett.
Így lehetett szegény megboldogultat eltemetni, pedig nagy temetés volt.
Zenekarral, meg minden, ahogy dukál!

A cikket írta: BanMagdi

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Pinokkió

párbeszéd

Válasz erre: BanMagdi

Se életet, se házat!!!! Azért azt nem mondhatod, hogy unalmas az életem?
Ennyi jutott, meg még amiről nem tudsz!! Majd egyszer tán még azokról is írok. Tanulságképpen!! Üdv Magdi

Akkor írsz?! :-)))

BanMagdi

Se életet, se házat!!!! Azért azt nem mondhatod, hogy unalmas az életem?
Ennyi jutott, meg még amiről nem tudsz!! Majd egyszer tán még azokról is írok. Tanulságképpen!! Üdv Magdi

Pinokkió

Én azt hiszem, nem cserélnék veled házat... semmi pénzért.

zsoltne.eva

Valami hasonlót éltem át én is, amikor úgy 7-8 főből álló csapat támasztotta a gereblyét. Ők is csak beszélgettek, a munka meg állt. Ezért olyan rendezetlen a tér. Aztán jött egy ember, olyan góré féle, amikor végre összekapták magukat, de akkor meg jött az ebédidő. Söprű, lapát eldobva. Hú, de dühös voltam. Megmutattam volna szívem szerint nekik, hogyan kell ezt csinálni! De tudod a góré is csak egy hasonszőrű, csak ő a "kapitány". A főlógós!