újabb események régebbi események további események
15:25
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
15:21
Black Ice módosította a cikkét
15:17
zsoltne.eva új cikket töltött fel
15:08
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:04
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
15:00
Black Ice új cikket töltött fel
11:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
10:50
Ilona új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
10:38
Yolla új cikket töltött fel
09:53
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
09:49
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:27
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:09
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez
14:48
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:46
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:05
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
08:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
07:49
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
21:16
Kevelin Kiss regisztrált a weboldalra
18:58
emillio új hozzászólást írt egy cikkhez

Tesztek

2017. november 24. - Látogatók száma: 32

A nagy előadóterem előtt mintegy félszáz mester szakos egyetemista gyülekezik, hogy első, második vagy éppen harmadik alkalommal megírja a legfontosabb tesztet, amelyet az eddigi gyakorlat szerint kizárólag egyharmaduknak sikerül abszolválni. Állítólag a rektor úr azért nem engedi nyugdíjba menni Gyetvai Ágoston professzor urat, mert irányítása alatt a tanszéke a legeredményesebb az utóvizsga bevételt illetően. Természetesen ez pusztán megalapozatlan szóbeszéd, mert az egyetem számára az igazi bevételt a külföldi alapítványoktól Gyetvai professzor úr kutatásainak támogatásához nyújtott jelentős összegű adományok jelentik, amelyekből a finanszírozhatók a gyengébben teljesítő tanszékek munkatársainak a külföldi tanulmányútjai is.

A várakozó diákok egyike Faragó Erzsi, aki nekitámasztva hátát az egyik tartópillérnek, miközben bámulja cipője orra előtt a folyosó kőburkolatát és Vas István fordításában Guillaume Appolinaire Búcsú című versét hajtogatja magában:

Letéptem ezt a hangaszálat
Már tudhatod az ősz halott
E földön többé sohse látlak
Ó idő szaga hangaszálak
És várlak téged tudhatod

Öt évig valamennyi megmérettetése előtt ezt a verset mantrázta magában, mielőtt belépett a vizsga helyszínére, és a mai alkalom sem kivétel a szabály alól, mert ez is ugyanolyan vizsga, mint a többi, csak nem szóbeli, hanem írásbeli, ráadásul tesztben kell megfelelő szintet elérnie. Idegességének jelenként gyomrában ezernyi pillangó repdes. Tudata mélyén ott motoszkál a kóbor gondolat, mely szerint valójában nem a vizsga miatt kell aggódnia, mert az meglesz, ahogyan eddig egyetlen utóvizsgája sem volt, és ezt a sorozatot a mesterszak másodévében sem szeretné megtörni. Nem, nem, nem! A vizsga előtti percekben semmiképpen sem szabad magánéleti problémáinak boncolgatásával foglalkoznia!

Nyílik az előadó ajtaja és betódul a terembe a vizsgázni vágyók tömege. Nem siet Erzsi, mert pontosan tudja, hogy sorstársai versenyt futnak az utolsó sorokban kijelölt helyekért, holott megtapasztalhatták, hogy legjobb az első sorban ülni, mert oda kevésbé figyelnek a felügyelő tanárok, abból a meggondolásból, hogy ott senki sem mer puskázni. Utolsóként lép a terembe és egyenesen az első padsor közepén foglal helyet, majd rögvest kipakolja a szükséges eszközöket. Két tollat, papír zsebkendőt, egy tábla étcsokoládét és a két decis ásványvizet.

Kora reggel enyhe hányingerre ébredt, ezért nem evett és nem ivott semmit, helyette hosszan áztatta magát a tus alatt, amitől felfrissült, elmúlt a rosszulléte, s fél hétkor már a megállóban várakozott, elkerülendő a reggeli csúcsforgalmat. Rövid várakozás után megérkezett a busz, még ülőhelye is akadt. Magába szívta a reggeli csípős, hideg levegőt, és egyenletes léptekkel haladva igyekezett kiüríteni az agysejtjeit. A vizsgához kellenek a szabad idegpályák. Csupán a mobilját kell kikapcsolnia és hamarosan megkapja a tesztlapokat, melyek kiosztását a két tanársegéd megkezdte a hátsó sorokban. Körülnéz Erzsi és elneveti magát, mert bekövetkezett, amire előre számított. Egyedül ül az első sorban. Megáll előtte a gyakorlatvezető tanára, kezében a négyféle tesztanyag, kissé hezitál, majd kiválasztja a „C” jelzésűt és elé teszi a padra.

Gyetvai professzor úr a maga hatvanhat évével egészen fiatalos. Kora reggel futással kezdi a napot és kerékpáron közlekedik a munkahelyére. Munkatársaitól és diákjaitól nem követel többet, csak annyit, amennyit önmagától. Minden vizsgára új teszteket kell összeállítani a két tanársegédjének, amiket ugyan előre nem ellenőriz, de a legváratlanabb pillanatban bárhol megjelenhet, és bárkit képes bármiről számon kérni. A közvélekedés szerinti szigorúsága miatt az utóbbi tíz évben egyetlen tanítványa sem választotta konzulensnek a szakdolgozatához. Idén megtört a jég, mert Faragó Erzsi vett egy nagy lélegzetet, bejelentkezett hozzá és felkérte e nemes feladatra, olyannyira meglepve ezzel az öreg professzort, hogy az gondolkodás nélkül elfogadta a felkérést. Napokkal később jutott az eszébe, hogy tulajdonképpen nem is ismeri a diáklányt.

A két tanársegéd száznegyven perce köröz az előadóban. Mindketten unják a dolgot, ráadásul rájuk tör a nikotin éhség. A fiatalabb kapacitálja társát, menjen el rágyújtani, addig egyedül tartja a frontot, mert úgysem tudnak puskázni a vizsgázók. Az idősebb tanársegéd elfogadja kollégája kapacitálását és a hátsó kijáraton keresztül sebes léptekkel elhagyja az előadót. Ezzel egy időben a professzor úr belép a terem főbejáratának kétszárnyúajtaján. Végignéz a termen, rápillant az órájára, majd nagy léptekkel felmegy a pulpitusra és leül a tanári asztalhoz.
Faragó Erzsi is észreveszi Gyetvai professzor megjelenését, de nem törődik vele. Az utolsó öt kérdésnél tart, melyeken igyekszik mielőbb túlesni, mert ha nem akarja, hogy katasztrófa történjen, akkor perceken belül a mosdóba kell mennie. Onnan már nem áll szándékában visszajönni. Inkább megebédel és utána meglátogatja az édesanyját.

A fiatal tanársegéd igazi komisszárként sétálgat az előadóban. Fél szemmel a főnökét vigyázza, aki szórakozottan forgatja kezében a tesztjavító sablont, majd sorra átnézi a négyféle vizsgadolgozat anyagát. Úgy! Ügyesek a munkatársai! Valamennyi tesztet egy sablonnal lehet javítani! Elmosolyodik. Feláll, és az ablakhoz sétál. Odakinn nagy pelyhekben hull a hó. A négyemeletes épület téglalap alakú belső zárt udvarának sarkában, a kijelölt dohányzóhelyen fel s lesétálgatva telefonál és dohányzik a kollégája. Megérti, hiszen most várják az első gyermekük születését, és még emlékszik, hogy negyvenkét évvel ezelőtt mit érzett az első lánya születésekor. Később további három leányzóval bővült családjuk. Mára megváltoztak a körülmények. Az egyre gyérülő apai teendőinek megüresedő helyét hamarosan teljesen mértékben betölti a hét unokáját kényeztető nagyapa szerepe. A papírzörgés és a hangos léptek hallatára azonnal visszafordul a terem felé és látja, amint Faragó Erzsi leteszi dolgozatát a tanári asztalra, majd összes holmiját a hóna alá gyűrve kimegy a teremből. Nocsak! Legalább húsz percet még dolgozhatna a feladatokon! Ez igen! Tetszik neki a lány vagánysága. Ám az mit sem ér, ha nincs mögötte megfelelő tudás. Igazán kíváncsi lett a dolgozatára. Odainti magához a dohányzási szünetről visszatérő, kipirult arcú tanársegédjét és megkéri, hogy azonnal javítsa ki az első leadott vizsgaanyagot. Pár perc múlva a professzor rendelkezésére áll a teszt eredménye. A nyolcvanhét százalékos helyes válasz már jeles osztályzatot érdemel.

Megkönnyebbülten sétál Faragó Erzsi a széles folyosón. Nehezére esik eldönteni, mit tegyen előbb, kimenjen néhány percre az udvarra friss levegőt szívni, vagy egyen néhány falatot a büfében. Ez utóbbi mellett dönt. Tálcáján a szendviccsel és a csokoládétortával egyenesen az ablakkal szembeni asztalhoz megy. Onnan falatozás közben is nézheti a kinti hóesést. Kedvence a tojásos, füstölt kolbászos szendvics. Nagyot harap belé, várja, hogy érezze a megszokott ízeket. Ám hiába forgatja szájában a gyöngyfogaival apróra őrölt falatot, alig tudja lenyelni. Mintha romlott lenne a két főtt tojás karika! Nem, az nem lehet! Látta, amikor reggel frissen hozták a szendvicseket. No, akkor majd beéri a tortával. Ámde annak sem érzi az ízét. A fenébe! Megint hányingere van! Rohan a mosdóba. Útközben nekiütközik Gyetvai professzornak, de nem törődik vele, fut tovább.

Szeleburdi ez a lány, állapítja meg magában az öreg, és ha már itt a büfé, akkor iszik egy kávét. Hm. Az ablak melletti asztalnál felfedezi Faragó Erzsi holmiját. Felismeri, mert megjegyezte magának a lány hátizsákját, amikor az kivonult az előadóból. Odaül tanítványa asztalához, legalább nem kerülik el egymást. Megkavarja a kávéját, hogy oldódjon benne a cukor és a tejszín. Lám, a keze fejét csúnya, barna öregségi foltok tarkítják. Meglepődik, pedig minden nap ott virítanak a kezén. Nem fájnak, ez a szerencse. Igen, nincs más választása, szembe kell néznie a korával, a nagy mumussal, amely rohamléptekkel egyre közelebb viszi földi léte végéhez. Erre éppen a közelmúltban döbbent rá, azon a családi összejövetelen, melyen a legfiatalabb unokája első születésnapját ünnepelték. Nagy valószínűséggel nem éri meg, mire ez a csöppség felnő és megállapodik, mert ahhoz minimum huszonnégy év kell, akkor pedig kilencven évig kellene élnie, amire csekély az esélye. Nosztalgiázás helyett végre az amerikai meghívással kellene foglalkoznia, ami egyrészt hatalmas szakmai megtiszteltetés, az egyetemi oktatói tevékenységének a megkoronázása, másrészt olyan anyagi előnyökkel jár, mellyel nem kevés időre megalapozhatja népes családja anyagi jólétét. Kutatás vezetőként vihet magával egy fiatal asszisztenst, akinek ezzel a lehetőséggel elindíthatja és megalapozhatja annak kutatói karrierjét.

Visszatér a sápadt Faragó Erzsi, aki nagyon meglepődik a professzor láttán.
- Remélem, jól van? – kérdezi aggódva az öreg.
- Csak múló rosszullét – hárít a lány, pedig arcának fehérsége nem erről tanúskodik.
- Magam akartam közölni a jó hírt, jeles lett a vizsgája.
E hír hallatán bárki más vizsgázó madarat fogna örömében. Nem úgy Faragó Erzsi, aki pusztán bólint.
- Fél óra múlva megtisztelne azzal, hogy bejön hozzám a tanszékre?
- Természetesen, professzor úr! – sóhajt a lány nem túl nagy lelkesedéssel.

Kissé kényelmetlenül érzi magát a professzor, mert ennél azért nagyobb lelkesedésre számított. Mire a tanszékre ér, már meglehetősen bosszús. Ráripakodik az asszisztensnőjére, hogy nyomtassa ki a titkos angol nyelvű tesztet.

Elállt a hóesés. Az udvaron az ifjak tapossák a hótakarót. Nem baj! Legalább tisztább lett a város levegője. Faragó Erzsi hosszabb és gyötrőbb dolgot el sem tud képzelni, mint fél óra várakozás a professzor úrral való találkozásra! Elmúlt a rosszulléte, most éppen az izgatja, mi okból akar vele beszélni Gyetvai professzor úr. Nincs kizárva, hogy az öreg nem akar a konzulense lenni. Azt pletykálják az egyetemen, hogy a rektor már keresi helyette az új tanszékvezetőt. Ránéz az órájára, még van ideje az udvaron egy öt perces sétára. Vajon mit akarhat tőle a tanszékvezető? Visszakapcsolja a mobilját. Hoppá! Kereste a párja, Bence, és üzenetet hagyott, hogy éjfél körül ér haza. Ez nem újdonság Erzsi számára. Régóta tudomásul vette, hogy élettársának - a felkapott számítástechnikai cég tulajdonosaként - nincs kötött munkaideje, mennie kell a megrendelések után, ha tartani akarja a megszokott életszínvonalát. Hajaj, elsétálta az időt! Kapkodja a lábát, hogy időre a tanszékre érjen. A professzor úr személyi asszisztense kertelés nélkül közli vele, hogy egy újabb tesztet kell kitölteni, mégpedig angolul, ami körülbelül negyven percet igényel. Mire befejezi, addigra visszatér a professzor úr is.
- Milyen doppingszert kérsz? Konyakot, teát vagy kávét?
- Teát légy szíves!
Faragó Erzsi biztosra veszi, hogy szórakozik vele a professzor úr és humornak szánta a jeles dolgozatot. Mindegy, nem akar vele ujjat húzni. Szerencsére a nyelvtudása egyre biztosabb, miután számos szakirodalmat angolból fordít. Legnagyobb meglepetésére a tesztkérdések a személyiség jegyeinek feltárására és általános szakmai intelligencia felmérésére vonatkoznak. Hát, ezt meg miért akarja tudni az öreg? Éppen most, amikor állítólag nyugdíjba akar menni? Á, ez puszta szívatás! Nem kell komolyan venni!

Gyetvai Ágoston és a negyvenes évei elején járó rektor közötti párbeszéd rendkívül paprikás hangulatúra sikeredik. Az öreg december elsejével kezdeményezi a nyugdíjba vonulását, azzal, hogy a felmondási ideje alatt – családi teendőre hivatkozva – mentsék fel a munkavégzés alól. Természetesen konzulensként továbbra is számíthatnak rá. Elhallgat. Színt vált a rektor arca. Fejében csikorognak a fogaskerekek. Szerencsére ez nem hallatszik ki, ahogyan az sem, amikor dühösen megszólal benne a lelkiismeret. Miért kellett elvennie az öreg kutatásaihoz kapott juttatásokat? Mert a minisztériumból megsúgták neki, hogy hamarosan javasolnak neki Gyetvai Ágoston helyett egy új tanszékvezetőt? Jó lesz az neki?
- Ágoston bátyám, nagyon sajnálom, hogy elmész tőlünk. Ám tiszteletben tartom a kérésedet! Kérlek, mielőbb add be a kérelmedet! Én támogatom!
- Már megírtam, és hálás lennék, ha azonnal ráírnád a jóváhagyásodat! Így egyikünknek sem kell felesleges köröket futnia!
Remeg a rektor keze, pedig nem oly megerőltető dolog leírni három sort.
A professzor úr a tanszéken másolatot készít a beadványáról, rögvest három példányt, mert sohasem tudni, mikor és kinek kell bizonyítania, hogy közös megegyezéssel távozik az egyetemről.
- Kérem, hogy ezt érkeztesse, és jól tegye el a személyi anyagomba! - nyújtja asszisztensének az egyik másolatot. - Mennyi még az annyi?
- Két perc, professzor úr.
- Köszönöm, drágám.
Drágám? Jókedvű a professzor úr! Mi történt? Kávét főz, mert jómaga is inna egy csészével, a főnöke pedig álmából felkeltve is képes feketét fogyasztani. Három csészét készít elő, miután nem szeretné kihagyni a tesztet író kislányt sem. Letelt a két perc és a professzor bemegy az irodájába és leül diákjával szemben.
- Látom, már nagyon fáradt! Írja fel a telefonszámát a dolgozatára, majd értesítem. Most pedig menjen ki kislány a titkárságra, igyon egy kávét, fújja ki magát, utána hazamehet. Minden jót!
- Viszontlátásra, professzor úr! - köszön el elcsigázott tekintettel a lány.

Háromnegyed órát tölt Faragó Erzsi a villamoson, mire édesanyja lakásához ér. A családi házas övezetben szinte érintetlen a napfényben csillogó fehér hótakaró. A megszokott környezet, az orrába kúszó ismerős illatok kisimítják felborzolt idegeit. Szobájában rend és tisztaság honol. Abban is biztos lehet, hogy friss, ropogós az ágyneműje. Ó. hogyan is lehetett ilyen balga? Persze! Elfelejtette, hogy édesanyja a párjával négy napra vidékre utazott.

Délután öt órára teljes sötétségbe burkolózik a kertváros. Semmi kedve hazamenni Bence lakásába. Hazamenni? Hiszen neki még mindig ez az otthona! Magasabbra állítja a fűtésszabályzót. Minden vágya, hogy kiáztassa testét a fürdősótól illatozó tele kád vízben. Nem baj, hogy ma egyedül maradt, legalább gondolkodhat mindazokról a problémákról, melyeket hosszú ideje félresöpört az útból, mert mindig akadt sokkal fontosabb, azonnal megoldandó feladata. Ismét émelyegni kezd a gyomra. Ennek már a fele sem tréfa! A szekrénye mélyén van egy terhességi teszt. Előkotorja, és nem késlekedik a használatával. Hűha! Más körülmények között a pozitív eredmény maga lenne a felhőtlen boldogság! Ó, ezt azonnal közölnie kell Bencével! Hiába hívogatja kedvesét, nem elérhető. Elmerül a kellemes vízben. Most jön ki rajta az egész nap izgalma, a fáradtság és felüti fejét lelkében a kétely, miszerint nagy valószínűséggel téved a teszt. Meg kell ismételni! Ezt minél hamarabb tisztáznia kell! Ha igyekszik, még zárás előtt elér a gyógyszertárba.

Gyetvai Ágoston az egyetem udvarán hagyja a biciklijét, mert nagy csokor virággal mégsem kerekezhet a csúcsforgalomban. Gerbera a felesége gyengéje, ezért mindig abból készítteti a csokrát, melyből szinte havonta kap egyet a neje. Fáradozását talán azért értékeli egyre kevésbé, mert megszokottá vált számára, hogy a nappaliban mindig ott virítanak a kedvenc virágai. Gyetvai figyelmes férj, állapították meg neje barátnői, akik szemében emiatt valóságos etalonnak számít. A munkájában szigorú, ámde igazságos professzor odahaza nem visel kalapot, mert azt a felesége hordja. Ebben a hónapban ez már a második csokor, ami nyilvánvalóan feltűnik a nejének. Mindegy, megrendelte, hazaviszi, és megpróbálja levenni lábából a nejét, hátha lenyeli a keserű pirulának számító kétéves amerikai munkájához tartozó kinn létet, elvégre felnőttek a gyerekeik, akik feltehetően huszonnégy hónapig gond nélkül elviselik szüleik távollétét, amely az internet világában már nem is tűnik olyan borzasztónak. Kabátja belső zsebében rezeg a mobilja. Felesége keresi:
- Szervusz, Ágoston! Végre felvetted a telefont! Már háromszor is kerestelek! Kimegyek Lőrincre, vigyáznom kell az unokánkra! Gyere oda, majd együtt hazamegyünk. Hallottam az asszisztensedtől, hogy decembertől végre nyugdíjas leszel! Megbeszélhetnénk a gyerekekkel, hogy eladjuk a belvárosi lakásunkat, és a közelükben veszünk egy családi házat, hogy vigyázhassunk az unokánkra. Ezt akár ma este is felvethetjük! Láttam egy eladó házat a szomszéd utcában! Éppen megfelelne nekünk! Csókollak, drágám!
Hajaj! Nagy itt a baj! Ezen a gerbera csokor sem segít!
A professzorral szembeni ülésen a szomorú arcú, középkorú nő folyamatosan a villamos mellett elsuhanó utcákat figyeli. Neki is nagy bánata lehet, gondolja az öreg. Megszólítja:
- Bocsásson meg, asszonyom! Így ismeretlenül engedje meg, hogy tisztelettel magának ajándékozzam ezt a virágcsokrot! Kérem, fogadja el! Ne, ne tiltakozzon! Nekem örömet okozna, ha felvidíthatnám e nem várt ajándékkal!
Az ismeretlen asszony ölébe ejtett kezére teszi a csokrát és menekül az ajtó felé. Megáll a villamos és azonnal leugrik róla. A téli csípős hideg levegő ellenére homlokán gyöngyözik a veríték. Ez a várható fejfájásának az előjele. Jobb, ha keres egy patikát, mert hamarosan fájdalomcsillapítóra lesz. A közeli gyógyszertárban sorszámot kell tépnie, mintha bankban lenne. Nem véletlen. Ha ilyen ütemben drágulnak a gyógyszerek, az esetben azokat a betegek többsége bankhitelből fogja megvásárolni! Nini! Itt egy ismerős! Nem Faragó Erzsit szolgálják ki a negyedik ablaknál? De igen!
De jó, hogy véletlenül találkozik a lánnyal! Legalább nem kell telefonon magyarázkodnia. Nem is engedi elmenni, elkapja a karját, amikor elmegy mellette:
- Jó napot, kislányom! Beszélni akarok magával, megtenné, hogy megvár?
- Jó napot, professzor úr.
- Ott van szemben a vendéglátó ipari intézmény, igyon egy kávét, pár perc múlva én is ott leszek.

Egyre izgatottabb a lány, ráadásul erősen görcsöl a hasa, nyilall a dereka és émelyeg a gyomra. Átvánszorog a picike presszóba, melyben mindössze két retró üvegbetétes asztalka melletti fémvázas, műanyag ülőkéken foglalhatnak helyet a betérő vendégek, akik inkább a pultnál könyökölve fogyasztanak. Faragó Erzsi lerogy a bejárati ajtóhoz legközelebbi székre. Kezét a hasára szorítva kétrét görnyed.

Gyetvai professzor a mentővel egy időben érkezik és gondolkodás nélkül tanítványával tart a kórházba, melyet kizárólag határozott fellépésének köszönhet, mert a mentősök meglehetősen gyanakodnak az idős férfi és fiatal lány közötti kapcsolat mibenlétét illetően.
A kórházi ügyeleten az öreg kezébe nyomják a lány kabátját és hátizsákját, hogy vigyázzon rá a vizsgálat ideje alatt. Állj a sarkadra, biztatja magát. Felhívja nejét, de hangpostára van állítva a telefonja. Üzenetet hagy neki, mely szerint az ügyeletes kórházban van az egyik tanítványával, ne aggódjon, reméli, hogy otthon hamarosan találkoznak.

Torlódnak a percek, eltelik egy óra is, mire végre az ügyeleti pultnál szólítják Faragó Erzsébet hozzátartozóját. Az ügyeletes nővérke udvariasan igyekszik közölni vele a műtőből származó híreket:
- Nyugodjon meg, apuka, jó kezekben van a kislánya. Sajnos eléggé gyakori a méhen kívüli terhesség, ezért a főorvos úr ebben nagy gyakorlattal rendelkezik. Hamarosan átviszik a megfigyelőbe, és fél órán belül megnézheti. Beszélhet is vele.
Gyetvai Ágostonnal fordul egyet a világ. Úgy tekinti Faragó Erzsit, mintha családtagja lenne, és ez nincs is messze az igazságtól. Felelősséggel tartozik érte. Miért kellett megíratnia vele az angol nyelvű tesztet is? Eszébe sem jutott, hogy tanítványát ennyire kimeríthette a délelőtti vizsga! Azt a kurva istenit! Megbolondult? Lehet, hogy szigorú tanár, de ennek semmi köze Faragó Erzsi méhen kívüli terhességéhez!

Megállítja a műtő felőli csapóajtón kilépő elgyötört arcú, hatvanas férfit, és érdeklődik tanítványa állapota felől. Kiderül, hogy a férfi nem más, mint a műtétet végző sebész főorvos. Bemutatkoznak, kezet fognak és megállapodnak abban, hogy megbeszélik a műtét részleteit, amint mindketten eleget tettek a kötelezettségeiknek.
Ébredezik Faragó Erzsi. Elsőként a két fölébe hajló fehérköpenyes alakot érzékeli. Kóvályog a feje, és rettenetesen szomjas. Ám hiába suttogja, hogy vizet kér, nem adnak neki inni, csak széles mosollyal arcukon matatnak körülötte. Infúziót kap és két injekciót, közben duruzsolnak neki valamit, amit nem ért, aztán megjelenik Gyetvai professzor úr. Hogyan került ide? Hiába kérdezgeti, az öreg csak mosolyog, szorongatja a bal kezét, mert a jobb karjába csepeg az infúzió, miközben biztatja, hogy hamarosan felgyógyul és teljesen indokolatlanul Amerikát emlegeti. Ismét megjelenik a nővérke, újabb injekciót szúr az infúzióba és elküldi az öreget, pedig még beszélne vele, megkérné, hogy hívja fel Bencét, de szólni már nincs ereje. Lecsukódik a szeme, és szárnyára veszi a jótékony álom, messze repítve a valóságtól.

Gyetvai Ágoston éjjel tizenegy óra körül száll le a buszról, egy saroknyira a lakásától. A hideg ellenére jól esik neki a séta. Elgondolkodtatta a főorvossal történt félórás beszélgetése. Hasonlóképpen mély benyomást tett rá Faragó Erzsi élettársának monológja. Történt pedig, hogy a lány táskájából kiesett a telefonja, amit ő szórakozottan zsebre tett, és ami akkor csengett, amikor már a buszon hazafelé tartott:
- Mi jogon hívogatsz?! Elárulnád, miért zavarsz az üzleti megbeszélésen? Megmondtam, hogy engem nem lehet rövid pórázon tartani!
Ott és akkor azonnal kinyomta a telefont. Szegény kislány! Hányszor kellett hallania párja ilyetén ordítozását. Csakhogy ezzel nem lett vége a fiatalember monológjának, mert visszahívta és folytatta a kioktatást:
- Hogyan merted letenni a telefont, ha hozzád beszélek? Úgy viselkedsz, mint egy utolsó kis kurva!
- Bocsánat, uram. Ha hagyott volna szóhoz jutni, akkor bemutatkozhattam volna. Dr. Gyetvai Ágoston egyetemi professzor vagyok, a barátnője tanára.
- Elnézést…azt hittem…
- Ne dadogjon, fiatalember, már teljes mértékben bemutatkozott.
- Mi történt Erzsikével?
- Majd elmondja önnek, ha lesz ideje felhívni. Minden jót, fiam!

Elég felidéznie a telefonbeszélgetést, máris felizgatja magát. Száraz a torka, mielőbb muszáj innia valamit. Elsétál a házuk előtt. Ötháznyira üzemel egy éjjel-nappal nyitva tartó apró élelmiszerbolt. Vesz egy üveg kristályvizet, és végig gondolja a teendőit. Két dologban megingathatatlan. Elvállalja a kétéves amerikai kutatásvezetői állást és asszisztensként magával viszi Faragó Erzsit. Minden más körülmény másodlagos, járulékos nyereség vagy veszteség. Igaza volt a sebész főorvosnak. Ahol a pénz és az egyéni érdek duója maga alá gyűri a tisztességet és a tudást, ott testileg is, lelkileg is megnyomorodik az ember. Akkor mit tehet az ember? Vagy fellázad, és szélmalomharcot vív a démonaival, amibe akár bele is halhat, vagy új életteret keres magának, ahol tehetségével és tudásával megpróbálhat boldogulni.

Megáll a házuk kapujában. Iszik még egy korty ásványvizet. Felszabadultnak érzi magát. Többé nem tartja sakkban sem a felesége, sem a főnöke. Tehetséges tanítványával nekivág Amerikának. A professzor, aki hátizsákját telerakta egy teljes élet tapasztalatával, és az üres hátizsákját cipelő pályakezdő, tehetséges tanítványa, izgalmas párost alkotnak. Illetve alkothatnak. Mielőtt megvennék a repülőjegyet, le kell számolniuk a démonaikkal. És ebben az egészben ez a legnehezebb.
Gombnyomásra könnyedén nyílik a kapu. Érdekes, reggel még neki kellett feszülni.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2017. december 10. 18:43
Drága Yolla!

Megint egy nagyszerű írást adtál nekünk!
Ragyogóan ábrázoltad a szereplőid jellemét,
és gyarlóságait. Az írásod története szépen
lett vezetve, egy cseppet sem volt unalmas,
sőtt igazán figyelem felkeltő volt! Gratulálok!

Pussz: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: