Tizenegyedik döbbenet
Látogatók száma: 58
Volt olyan szóbeli vizsgám, ahol a tételek csak ürügyül szolgáltak, valójában a véleményemet kellett elmondanom egy aktuálpolitikai kérdésről.
Beköszöntött az ősz. A természet színes ruhát öltött, és közben csendben ─ szinte észrevétlenül ─ elkezdődött a tanév a Marxizmus Leninizmus Esti Egyetemen (MLE) is. Az előadásokat, valamint a gyakorlatokat a zuglói pártbizottság oktatási központjában tartották. Minden hónapban, egy héten keresztül lógtunk a munkahelyünkről, ezzel sok irigyet szereztünk magunknak. Munkatársaink nehezen szoktak hozzá ahhoz, hogy kevesebbet dolgozunk, mint ők, ugyanannyi fizetésért, és még tanulmányi szabadságot is kapunk a vizsgák idejére. A gyakorlatok inkább beszélgetéseknek tűntek, és a vizsgák is kedélyes hangulatban teltek. Volt olyan szóbeli vizsgám, ahol a tételek csak ürügyül szolgáltak, valójában a véleményemet kellett elmondanom egy aktuálpolitikai kérdésről.
A tanulókörök húsz-huszonöt főből álló csoportokat alkottak. Beszélgetéseink során nem kellett tartanunk egymástól, őszintén elmondhattuk, mit gondolunk a témáról, hogyan értékeljük a kötelező tanagyagot, és miben változtatnánk, ha tehetnénk. Szokatlan volt ez a hangvétel, eltért minden eddig ismert módszertől, amellyel politikai gazdaságtant, filozófiát, vagy a munkásmozgalom történetét tanították főiskolákon, egyetemeken.
Csak a harmadik év végére érett meg bennünk a felismerés, mi lehetett tanáraink célja? Merőben szokatlan módon nem agymosást hajtottak végre, hanem felkészítettek minket a kritikus szemléletre, az önálló döntések meghozatalára, az alternatív gondolkodásra. Az fel sem merült, hogy lehetnek közöttünk olyanok, akik szorgalmasan jegyzetelnek, és jelentéseket írnak megbízóiknak.
A csoport egy kisebb része meglett korú főosztályvezetőkből, vállalatigazgatókból állt, akik politikai karrierjük során nem tudtak megfelelő, felsőfokú képesítést szerezni. Erre pedig szükségük volt ahhoz, hogy állásukban megmaradhassanak. Egy minisztertanácsi rendelet szabályozta a munkakörökhöz szükséges szakmai követelményeket. Az MLE minden nehézség nélkül hozzájuttatta végzős hallgatóit ehhez a diplomához.
A csoporttagok között számosan szerepeltek valamely céges, belső káderfejlesztési tervben, de voltak olyanok is közöttünk, akik továbbtanulási céllal kötöttek ki az általános tagozaton. Később szakosítót végeztek, és doktori címet is szerezhettek, akár csak Köteles Lajos barátom. Természetesen, ők sem egyéni kezdeményezésre kapták meg ezt a lehetőséget. Vagy pártmegbízatás volt a cím megszerzése, vagy valamilyen felsőbb szintű káderfejlesztési terv keretében kerültek kiválasztásra, mint például én, aki a párt „fiatalítási” programjának végrehajtása során, a párttagság várományosaként.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. május
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nehéz volt akkoriban megmenekülni a párttagságtól. Talán a kevesek közt voltam... sokszor érdekesen is súgtak össze kollégáim mögöttem. Mára már csak mosolygok ezen, akkoriban nem nevettem.
Bokor
Közművelődés szakosítóra jártam, már üzemgazdász diplomával a zsebemben, az 1970-es évek második felében. Poszler György irodalomtörténész, a Tudományos Akadémia tagja, olyan előadásokat tartott, amelynek semmi köze sem volt a politikához. Élveztük az előadásait. Gyakran a szomszédos presszóban folytattuk a beszélgetéseket, melyet professzor úr legalább annyira élvezett, mint mi, a huszonéves fiatalok.
Még egy megjegyzésem lenne, valóban így volt, ahogyan írod is, hogy a cégvezetők többségének marxista végzettségük volt, ezért nem kellettünk friss diplomások nagyok sok cégnek, nehogy több ismerettel rendelkezzünk, mint a vezér. Saját bőrömön tapasztaltam, egy megyeszékhelyre pályáztam, bár kiírt pályázat volt a főiskolán, mégsem alkalmaztak, ezért voltam kénytelen a fővárosban maradni, s az első munkahelyem a belker minisztérium egyik intézete volt. Jól kitoltak velem, ugye?
Üdv: Yolla