Tizenharmadik döbbenet

Látogatók száma: 42

Finoman kihívó viselkedése, ujjatlan trikójának kacér domborulatai minden másról elterelték a gondolataimat.

Nem éltem remete életet Julival való szakításom után sem. Azt, hogy műtéten esett át, és meddővé vált, csak évekkel később tudtam meg, második házasságom idején, egy közös ismerősünkkel való találkozás alkalmával. Ismerősöm azt is elmondta, hogy Juli egy úszómesterrel él, aki beköltözött abba a házba, amit a szülei építettek, a velem való szakítás fejében. A dolog úgy nézett ki, valóban révbe jutott, már nem köti hozzám, az elmúlt évek emlékéhez semmi.
Megpróbáltam kitörölni az életemből, de sejtjeim még sokáig őrizték mozdulatait, haja illatát, bőre érintését. A házasságom emlékei is élénken éltek még bennem, a múlt pedig, csak egy karnyújtásnyira aludt tőlem. Néhányszor bekéredzkedtem nejem mellé éjszakára persze, csak barátságból, hogy megvigasztaljam, vagy magányomat enyhítsem. Felizgatott a tudat, hogy más kapcsolatai is vannak, most pedig velem csalja meg őket. Arról nem is szólva, hogy kívántam a testét, amit két gyerek szülése után is vonzónak találtam.
Bujálkodásunk ideig-óráig kielégített, de mindketten tudtuk, nem sokáig mehet ez így. Külön utakon kell járnunk a szexuális életünkben is, szakítanunk kell beidegződéseinkkel, szokásainkkal.
Más partnert kerestem, és mindig találtam magamnak. Egy-egy jól sikerült este kis szobám kinyitható kemping-ágyán, méltó módon fejeződött be. Kényelmetlenséggel járt, egyben találékonyságra is ösztönzött. Csak egyszer csukódott össze alattunk, éppen a végkifejlet közelében. Azon az éjjen nem a testiség került a középpontba, szórakoztató történeteket meséltünk egymásnak ─ hasonló témában ─, majd’ megszakadtunk a nevetéstől, a reggelig tartó „szituációs gyakorlaton”. Nem jelentett semmi gondot ez az életforma, szinte szabadnak éreztem magam, amíg meg nem ismertem Gizit. Gizi is a cégnél dolgozott, nejem beosztottjaként. A fiatal, és mindig vidám lány egy vállalti kiránduláson keltette fel figyelmemet. Finoman kihívó viselkedése, ujjatlan pólójának kacér domborulatai minden másról elterelték a gondolataimat. Úgy alakult, hogy késő délutáni megérkezésünk után már nem akartam hazamenni.
Gizi meghívott, töltsem nála az estét, aludjak náluk, ha van kedvem. Nekem pedig a kedvemnél, csak a vágyakozásom volt nagyobb.

(Folyt. köv.)

Budapest, 2012. május

A cikket írta: Janó

előző cikk következő cikk

2 szavazat