Tizenhatodik döbbenet
Látogatók száma: 51
Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Így tudnám összefoglalni az utóbbi hetek eseményeinek tanulságát.
Nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Így tudnám összefoglalni az utóbbi hetek eseményeinek tanulságát. Ezzel azonban még nem volt vége a megrázkódtatásoknak. Be akartak dobni a mély vízbe, és elküldtek egy vezetői megbeszélésre, ahol a vállalat vezetése beszámolt a KISZ-, a Pártszervezetnek, és a szakszervezeteknek az elért eredményekről, a társadalmi aktivisták által javasolt ésszerűsítési változtatások végrehajtásáról. A leköszönni készülő agitprop titkár nem lehet jelen ezen a fontos eseményen, ezért nekem kell egy kis beszédet mondanom. A beszédben említsem meg, hogy a területünkön milyen remekül mennek a dolgok, és köszönjem meg a gazdasági-, politikai vezetésnek a visszajelzéseket, és a részletes válaszokat, amelyeket az előző értekezlet kérdéseire adtak, írásban. Legyek rövid, és lényegre törő.
Amikor sorra kerültem, még nem tudtam pontosan, mit fogok mondani. A rám szegeződő tekintetek, vezérigazgatónk mosolya felbátorított. Mondandómat azzal kezdtem, hogy nem látom értelmét ezeknek a megbeszéléseknek, mert nem a valós problémákról szólnak, és az sem felel meg a valóságnak, hogy minden esetben választ kapunk kérdéseinkre. Az igazgatónk arcára ráfagyott a mosoly, de a vállalati párttitkár szeméből biztatást véltem kiolvasni, és folytattam. Elmondtam, hogy jó javaslatok csak akkor születhetnek, ha megfelelő a tájékoztatás, és a vezetés minden döntésébe bevonja az aktivistákat, akiknek így módjuk van bepillantást nyerni a vállalti döntéshozatal részleteibe, és megismerhetik a valós problémákat.
Rövid beszédem végén ─ legnagyobb meglepetésemre, némi kis döbbent csend után ─ tapsvihar tört ki, amelyet az igazgató elvtárs szóra emelkedése szakított meg. Bátorságomat dicsérte, de felhívta a figyelmemet arra, hogy a döntéseket komoly előkészítés előzi meg, amelyek nem nyilvánosak, tekintettel a vállalat stratégiai fontosságára. A tanácskozáson egy újságíró-gyakornok, Buják Attila is részt vett, aki a vállalati lapnak készült cikket írni az eseményről. A ma népszerű, és kiváló újságíró nevének megemlítésével a történet hitelességét kívánom alátámasztani. Attila interjút készített a felszólalókkal, így engem is felkeresett a műhelyben, alig egy órával felszólalásom után. A cikk az újság első oldalán kapott helyet, kvázi vezércikként.
Az újság megjelenésének másnapján, az ifjú újságíró újra meglátogatott, de most már feszültséggel a hangjában üdvözölt, és azonnal a tárgyra tért. Elmondta, hogy nagy baj van, mert a főszerkesztője elengedte ugyan a cikkét, de nem olvasta el, csak a megjelenés után vette észre, hogy az írás hangvétele, az interjúk alkalmasak az izgatásra, és azonnal írja meg a helyreigazítást. Vonassa vissza velünk, amit mondtunk, és kérjen elnézést az olvasóktól, amiért félreértette az interjú alanyok nyilatkozatait. Attila azt is közölte, hogy fegyelmi eljárást fognak indítani ellene, és újságírói pályáját is veszélyben érzi, de igazságtalannak tartja a döntést, mert ő pontosan idézte az értekezleten elhangzottakat. Már mindenki visszavonta a nyilatkozatát, tegyem meg én is, ha úgy gondolom. Felháborított ez az eljárás, és biztosítottam Attilát arról, hogy kitartok az általam elmondottak mellett, nem vonok vissza semmit, és kértem, tegye azt, amit lelkiismerete diktál, rám számíthat. Láttam a meglepetést a szemében, amikor mondandómat befejeztem. Egy pillanatra cinkosok voltunk. Ő még egyszer rákérdezett, tudom-e mit vállalok, mik lehetnek a következmények?
─ Nekem az újságírói becsületem múlik rajta, ha vállalod, én megírom, hogy nem vonod vissza korábbi nyilatkozatodat ─ mondta. Kezet ráztunk, és ő ment a dolgára, este le kellett adnia a helyreigazítást. Természetesen, ez már nem jelenhetett meg. Attilát fegyelmivel elbocsátották.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. május
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hát, nem éppen a sötét középkor, de voltak esetek, emberek, amelyek, akik ezt idézték meg gondolkodásukkal, cselekedeteikkel. Nehéz volt akkoriban eligazodni, sokszor kellett megfelelni valamilyen társadalmi elvárásnak, ugyanakkor saját etikai normáinknak is. Ezek időnként ellentmondásban voltak egymással. Köszönöm megtisztelő figyelmét!
Tisztelettel,
Janó
Ez a sötét középkor lett volna?
Bokor