Tizenkilencedik döbbenet
Látogatók száma: 69
Hangja nyugodt volt, de éreztem benne a csalódottságot, és mintha valami halovány jele lett volna a távolságtartásnak is.
Függőben lévő párttagságomról KISZ titkárom mit sem tudott, munkásőr jóakaróm szándéka egyelőre ismeretlen maradt számára. Helyzeti előnyömet igyekeztem kihasználni, ezért egyre bátrabban szabotáltam a mozgalmi munkát. Nem jártam taggyűlésekre, és a vezetőségi értekezletek látogatásáról is rendre megfeledkeztem, a napi tájékoztatók ellenére is. Mégsem ez okozta a legnagyobb gondot pártfogóimnak. István - a KISZ titkár -, rendkívüli képességekkel rendelkezett. Megbízható, jó embernek látszott, becsületességéhez nem fért semmi kétség, sokan a bizalmukba fogadták. Egy bimbózó munkahelyi szerelem is szimpatikussá tette őt a kollégák körében, kitartó udvarlása, majd végül a házasság, és a gyermekáldás igen csak tekintélyt kölcsönzött, az egyébként fiatal embernek. Agitációs- és propaganda titkárként, sok feladatom lett volna, de én hittem, hogy a világ megvan nélkülem is, és én csak rontanék a helyzeten. Jobbnak láttam kerülni az operatív tevékenységeket. Különösen az agitációt, és a propagandát kerültem, mert ezek voltak a legkevésbé szimpatikus tevékenységek ebben a funkcióban. István nem csak jó ember hírében állott, de a memóriája is kiválónak bizonyult. Emlékezett ugyanis, hogy egy hónapos tevékenységem alatt még egyszer sem tettem eleget alapvető kötelességemnek, az úgynevezett hangulatjelentés megírásának. Ezt szóvá is tette egy alkalommal, amikor az étkezdébe indultam, és a liftre várva, összefutottam vele.
- János, ne feledkezz el, tudod, arról a dologról, amiről a múltkor beszéltünk! – Mondta titokzatosan, mintha nekem tudnom kellett volna.
- Miről? – Kérdeztem, egyáltalán nem tettetve a naivat. Hangját suttogóra fogta, mert kis társaság közeledett felénk. Gyengéden megfogta a karomat, és félrehúzott az átjáró ajtaja mögötti résbe.
- János, neked minden hónapban le kell adnod a hangulatjelentést. Tudom, ez lesz az első, de most már itt az ideje.
- Milyen hangulatjelentést? Ne haragudj, de fogalmam sincs, miről beszélsz? – Tettettem a hülyét, pedig akkor már sejtettem, miről lehet szó.
- Ne tedd ezt velem! Tudnod kell, hogy rendszeresen jelentést kell írnunk arról, mit beszélnek az emberek, milyen a hangulatuk, esetleg vannak-e közöttük elégedetlenkedők, akiknek nem tetszik valami. Érted, ugye?
- Hát, most már kezdem kapizsgálni, de én ilyen jelentést nem írok, ne is haragudj István.
István elfehéredett arca elárulta zavarát, erre talán, nem számított, mint ahogy én sem erre szándékoztam terelni a beszélgetést. De ha már így alakult, folytattam.
- Hogy én beszélgetek valakivel, mondjuk a barátommal, vagy a kollégámmal, és utána írjam le, mit mondott, mit gondolhatott, hát ezt én nem tudom vállalni. Nem csak azért, mert erkölcstelennek tartom, de nagy ostobaságnak is.
A KISZ titkár jóságos arcán átfutott egy kis megvetéssel vegyes indulat, de fékezte magát.
- Akkor te alkalmatlan vagy a funkcióra Horváth elvtárs. Megértettem, amit mondtál, de akkor nem tehetünk mást, le kell váltanunk téged. A komplikációk elkerülése végett, légy szíves, és mondjál le a következő taggyűlésen!
Hangja nyugodt volt, de éreztem benne a csalódottságot, és mintha valami halovány jele lett volna a távolságtartásnak is. Ha jól emlékszem, akkor a döbbenet mellett valamiféle tiszteletet is felfedezni véltem kissé megemelkedett hangszínében. Ez volt az utolsó beszélgetésünk. Soha többé egyetlen szót nem váltottunk egymással a köszönésen kívül.
Horváth János
Budapest, 2012. május
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Akkor, nem volt fura. Egyesek szerint azonban, ezentúl minden másképpen volt...
Valójában mind politizálunk. Ilyen alapon semmiről sem írhatnánk, csak a szerelemről, az talán, politikamentes.
Tisztelt Janó!
Az emberek szeretnek valahova tartozni... néha csak egy érzéshez.
Bokor
Ez természetes. Van azonban egy belső értékrend, amelyet nem írhat felül holmi érzés.
Fura dolgok történtek akkor ez biztos. Én azonban jobban éreztem magam. Most nem a munkás hangulatáról akarnak tájékozódni hanem leszarják az egészet. Ez az oldal nem politizál. Be is fejeztem. Bocs.
Valójában mind politizálunk. Ilyen alapon semmiről sem írhatnánk, csak a szerelemről, az talán, politikamentes.
Az emberek szeretnek valahova tartozni... néha csak egy érzéshez.
Bokor