Tizennegyedik döbbenet
Látogatók száma: 57
Gizi kivirult, és még kívánatosabbá vált, mint valaha. Nekem pedig egyre rosszabb kedvem lett, ahogy közeledett az esküvő napja.
Érezni lehetett a feszültséget, amikor Gizi megjelent a műhelyben, jó étvágyat kívánt, és letette tízórais csomagját az asztalomra. Kedves mosolya, rövid szoknyája alól kivillanó formás combjainak látványa, gyermekien lágy hangja elvette az eszemet. Gondolkodásának egyszerűsége, a világban való tájékozatlansága, kultúra iránti érzéketlensége nem tűnt hiányosságnak, testi adottságai bőségesen kompenzálták szellemi képességeit. Pont ilyen nőre volt szükségem. Mindent megtettem azért, hogy az enyém legyen, csak az enyém.
Egyszerűségét szüleitől örökölte. Apja becsületes, kétkezi munkásember lévén nem állt hadilábon az alkohollal.
De hát ki nem ivott akkoriban? Előfordult, hogy műhelyfőnökünk délre már holt részegre itta magát, majd gondolt egyet, beült a Trabantjába, és hazaszáguldott. A fűzöld autónak a Lehel úton kellett kereszteznie a villamos síneket, de e helyett a nyílt pályán landolt, sínautót alakítva. A történethez hozzá tartozik, hogy az Újpesti Dózsa leigazolt birkózójaként még csak meg sem büntették a kiérkező rendőrök. Autóját elvontatták, őt pedig hazakísérték, hogy aludja ki magát, ne okozzon aznap már több bajt.
A Belügyminisztériumban is működött az összetartás, a kapcsolati tőke az élet minden területén betöltötte feladatát.
Elhatároztuk, hogy összeházasodunk. Szabályosan megkértem Gizi kezét a szüleitől, és ők örömmel igent mondtak. Leendő apósom azonnal szervezkedni kezdett. A rákospalotai kertes övezetben épült, takaros kis házhoz tartozott egy döngölt-padlós, lakható melléképület, de nem rendelkezett vizesblokkal. Elsőként ezt kellett megoldani. Kialakítottuk a fürdőszobát, felköveztük az előteret, és leraktuk a padlót is a szobában. Bevezettük a villanyt, felszereltük a bojlert, leszigeteltük a falakat. Mindezt, néhány hét alatt. Leendő apósom becsületére legyen mondva, a munkálatok ideje alatt egy kortyot nem ivott. Sokat tanultam tőle a burkolásról, elsajátítottam a vízvezeték-szerelés minden csínját-bínját.
Gizi kivirult, és még kívánatosabbá vált, mint valaha. Nekem pedig egyre rosszabb kedvem lett, ahogy közeledett az esküvő napja. Az építkezés idején Gizi szobájában laktunk, de gyakran mentem haza éjszakára. Hiányzott a magány, de még jobban a nejemmel folytatott beszélgetések, és a gyerekek. Nejem látta rajtam, hogy valami bánt, hogy a fizikai fáradtság mellet valami belűről is emészt, de nem tudta kiszedni belőlem, mi bajom lehet, mert magam sem tudtam. Egyik alkalommal, éppen az esküvő előtti napon, egyenesen rákérdezett, akarom-e ezt a házasságot tiszta szívből, igazán. Én pedig, szinte azonnal, nemmel válaszoltam.
─ No, akkor ebből nem lesz semmi ─, mondta meggyőződéssel. Szerencsére, nem sok vendéget hívtunk meg, nem volt nehéz körbetelefonálni. Nejem még aznap este elment Gizihez, és lefújta az esküvőt.
Legnagyobb meglepetésemre Gizit nem érte váratlanul, sejtett valamit, de nem szólt nekem. Látta rajtam a változást, mégis, abban reménykedett, hogy együttlakásunk alatt minden megoldódik. Örült annak, hogy időben tisztázódtak a dolgok, nem kell egy válással végződő rossz kapcsolatban élnie. Nem haragudott rám.
(Folyt. köv.)
Budapest, 2012. május
A cikket írta: Janó
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az Ön életét a forgatókönyvírók is megirigyelnék.
Bokor
Hát ez szép kedves Janó, hogy két nő levette a válladról a gondot. :-) Hány házasságot lehetett volna íj módon megakadályozni, ha időben érkezett volna a segítség? Sokan nem ott tartanának, ahol... Néha valóban magunk sem tudjuk mi a bajunk, de ránk nyomja a bélyegét és a vak is láthatja, amitől mi csak szenvedünk.
A te eseted kivétel. Az asszony időben közbelépett. :-)
Pussz,
Éva
A te eseted kivétel. Az asszony időben közbelépett. :-)
Pussz,
Éva