újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Tóni bácsi visszavonul

Látogatók száma: 49

2. rész

2. rész
Reggel hatkor arra ébred, hogy Cirmos nyalogatja az arcát, és amint kinyitja a szemét, máris leugrik az ágyról és az ajtóból visszanézve nyávogni kezd. Erre muszáj felkelni, kiengedni a kertbe az irombát, mielőtt idebenn menne ki.
Elröppen szeméből az álom, így, pizsamában, elég hűs a reggel. Felveszi a fürdőköpenyét, tíz percet molyol a fürdőszobában, majd felöltözik, ahogyan azt a városi ember teszi, aki lakását elhagyni készül. A spájzban üresek a polcok, még a hűtőszekrényt sem üzemelte be, mert a levegőt nem érdemes hűteni, így első útja a két ingatlannal odébb lévő Coop üzletbe vezet, csakhogy az negyedóra múlva, pontban hétkor nyit.
Emlékezete szerint, ha elfordul a sarkon, onnan a második épület az Ulmann úr kocsmája, amelynek fele tizenegy óráig egyszerű italboltként üzemel, majd szétnyitják a felső válaszfalat, és a másik felében kockás terítőkkel borított asztaloknál lehet ebédelni.
Megvan a kocsma, nyitva is van, csakhogy már nem Ulmann úr üzemelteti, hanem a káromkodásáról híres Cikornyás Czakó Sanyi, aki azonnal megismeri Sáfár Tónit és meghívja egy ébresztő felesre, melyet az öreg inkább átvált két adag feketekávéra.
Az állandó törzsvendégek, akik akár leltári számot is kaphatnának, lelkesen támasztják a pultot, előttük gyűlnek az üres féldecis poharak, úgy tesznek, mintha nem ismernék az öreget. Való igaz, hogy a fiatalabbja nem tudja, ki az a Sáfár Tóni, ám az idősebbek fejében kigyúl a vészvillogó, csak lassan, komám, gondold meg, mit beszélsz, mert a Sáfárok köztudottan okos emberek, vág az eszük, mint a beretva.
Tóni bácsi a kocsmapult előtti bárszékek egyikén foglal helyet, kissé háttal a törzsvendégeknek, mert semmi kedve szóba elegyedni velük. Annál szívesebben társalog Cikornyás Czakó Sanyival, a nála két évvel fiatalabb férfivel, akiről kiderül, hogy Ulmann úr lányát vette feleségül, kvázi beházasodott a kocsmába, ami rendben is lenne, csakhogy négy gyereke közül egyik sem akarja átvenni kezéből a staféta botot, ezért kénytelen nyugdíjasként is dolgozni.
- Tudod, komám, hiába van nyolc unokám, a nagyobbjának nem fűlik a foga ehhez a munkához, mindegyik diplomás ember akar lenni, akik pedig középiskolások, külföldi munkáról álmodnak. Egyedül a legkisebb, az ötéves Sanyika áll a pártomon, hogy majd ő átveszi tőlem a kocsmát. De mondd csak, Tóni bátyám, hol leszek én már tizenöt év múlva?
Elfogyott a kávéja, ideje indulni a boltba. Elköszön és szedi a lábát, már elmúlt hét óra, nyitva az üzlet.
Alig néhány asszony vásárol, többnyire kenyeret és tejet, olcsó felvágottat, pedig a kétszáz négyzetéteres eladótérben roskadoznak a pultok és a gondolák a sok árutól. Igaz, hogy a zöldségek fonnyadtak, punnyadtak a gyümölcsök, a rosszul szabdalt tőkehúsokról is lerí, hogy több napja csak messziről szemlélik a vevők. A konzerveket fél áron kínálják, meg sem meri nézni a szavatossági idejüket. Valójában semmihez sincs gusztusa az öregnek, ezért kizárásos alapon végül vajat vesz, meg tíz darab túró rudit, hat zsemlével, és menne a pénztárhoz fizetni, amikor eszébe jut Cirmos, visszalép a pulthoz és találomra levesz egy adag paprikás szalámit. A pénztárostól udvariasan megkérdezi, hogy hol van a legközelebbi Tesco, mire furcsán néz rá a hölgy, és kurtán, furcsán közli, hogy a negyedik falu határában. Csak ezért kérdezem, próbálja menteni a menthetőt Tóni bácsi, mert nem láttam maguknál olyan fogkrémet, amit megszoktam.
Örül Cirmos a szaláminak, lassan rágja, hogy tovább tartson, elvégre egy kóbor macska sohasem tudhatja, mikor jut újabb ennivalóhoz. Jó embernek tűnik a választott gazdája, de még nem biztos abban, hogy végleg befogadja.
Tóni bácsi kettévág két zsemlét, megvajazza, az lesz a reggelije. Inna rá egy pohár jéghideg kristályvizet, no, azt elfelejtett venni! Jobb híján egy pohár csapvíz is megteszi. Nagyot sóhajt, nincs mese, körül kell nézni, mi hiányzik a háztartásából. A csudát, azt könnyebb szemrevételezni, ami van. Rövid időt igényel a szemle, sokkal tovább tart megkeresni a két bevásárló szatyrát.
Fél kilenckor már kigördül a kocsival a nagykapun.
A falu kivezető útján két asszony ácsorog a buszmegállóban. Megáll és megkérdezi, hová mennek, szívesen elviszi őket. A fiatalabb azonnal vén kujonnak nevezi és szitkait cifrázza, olyan pergőn, hogy Tóni bácsi a felét sem érti. Az idősebb asszony kivillantja mind a tíz fogát:
- Jó napot, Tóni! Engem elvihetsz!
- Csókolom a kezed, Piroska! – pattan ki a kocsiból Tóni bácsi, megkerüli a kocsit, kezet csókol a szabódó asszonynak, kinyitja az ajtót, és betessékeli a meglepődött fehérnépet.
- Ugyan már, Tóni, ne hozz zavarba! – pironkodik Piroska és igyekszik nem nézni a férfire.
Nehezen indul a beszélgetés, ám hamarosan belejön az asszony a mesélésbe. Lassan fut mellettük a táj, hová is sietne két nyugdíjas, akiket nem szorítanak határidők, kötelezettségeik sem akadnak, legfeljebb nagy ritkán az önként vállalt teendőik késztetik őket némi sietségre.
- Gyógyszert kell kiváltani az uramnak, mert nincs az itthoni patikában, és ha már bemegyek a járási székhelyre, akkor bevásárolom a Tescóban a drágább árukat, mert itt szeme van a járdának is. Ha meglátnák, hogy drága kávét iszunk, és megveszek egyszerre három kiló húst, fél tucat tejet és miegymást, akkor irigykednek ránk, miből telik ennyi mindenre, pedig csak beosztjuk azt a keveset, ami van. Dezső nem hordja a nyugdíját a kocsmába, mint Pálinkás Takács Józsi, és nem szórja drága csaliként a Tiszába, mint Pantallós Miska. Örülök, hogy hazajöttél. Szeretsz még snapszerozni? Gyertek át a nejeddel valamelyik este és játszunk néhány partit.
- Átmehetek, de egyedül vagyok. A feleségemmel húsz éve elváltunk, egyedül élek.
- Akkor bizony veszélyes ember vagy!
- Miért, Piroska? Nem eszem embert!
- Az biztos, de jaj, neked! Rád szállnak majd az özvegyasszonyok. Tegnap megkezdte a sort Szentes Tóth Rozi!
- Hát ezt meg honnan tudod?
- Csiripelték a verebek!
Hazafelé úton Tóni bácsi elfogadta Piroska szombat estére szóló vacsorameghívását.
- Majd keresek egy negyedik kártyapartnert is, mert úgy az igazi a snapszer!
Piroskának igaza volt, mert Szentes Tóth Rozi csütörtökön és pénteken is csengetett Tóni bácsi kapuján, csakhogy az öreg nem volt otthon, vagy nem hallotta.
Szombaton borral és bonbonnal felszerelkezve, pontosan hat órakor megérkezik Piroskáékhoz. A házigazda, Morcos Málna Dezső, a nyugalmazott iskolaigazgató, úgy fogadja, mintha ezer éves barátok lennének. Ragadványneve ellenére, kedélyes, jó humorú embernek tűnik Piroska férje, és Tóni bácsi oldalát addig fúrja a kíváncsiság, míg meg nem kérdi, honnan kapta Morcos nevet.
- Mit mondjak, Tónikám? A nehezen kezelhető gyerekeknek mindig azt mondtam, hogy morcos leszek, ha nem viselkednek megfelelően. Bár, nekem kicsit nehéz volt morcosan viselkedni, de idővel belejöttem.
Az ízletes vacsora után Piroska felhívta a negyedik kártyapartnert, és pár perc múlva megjelent Dankó Dani, a huszonnyolc éves tornatanár, aki csapnivaló kártyatudását elmés beszólásaival próbálja feledtetni.
A tinta kék égen ragyognak a csillagok, amikor tíz óta után hazaindul a két vendég. Dankó Dani felajánlja Tóni bátyjának, hogy hazáig kíséri.
- A lányokat kell kísérgetni, nem engem! – morog az öreg. – Olyan vagy, mint az unokám, aki Nyíregyházán keresztül megy Sopronba, mintha nem lenne rövidebb egyenesen az Ödenburgba menő vonatra felszállni! Késő van, menjünk haza. Keress fel valamelyik nap délután és akkor beszélgetünk. Jó éjszakát!
- Jó éjt, Tóni bátyám!
Kicsi ez a falu, tízpercnyi kényelmes sétával hazaér. Vajon várja Cirmos, vagy elpártolt mellőle, mert azt hiszi szerencsétlen, hogy magára hagyta? Nem tenne ilyet, az állatok hűségesek, megbízhatók, nem szólnak vissza, és nem utolsó sorban feltétlen szeretetettel viselkednek a gazdájuk iránt.
Az emberek képtelenek a feltétlen szeretetre, lassan elfelejtik mit jelent a tisztesség, fogalmuk sincs, milyen érzés a jól végzett munka utána fáradtság, vagy az önzetlenül segíteni másokon. A mai társadalomban mindenki annyit ér, amennyi pénze van. Borzasztó, hogy nincs tartás az emberekben.
Mit akart vele megosztani Dani? Életükben most találkoztak először, miért is bízna egy öregemberben, Lehet, hogy eleve azért hívta meg Piroska erre a kártyapartira, hogy Danival megismerkedjenek? Ugyan, nem kell azonnal összeesküvés elméleteket gyártani!
Még elsétál az önkormányzat előtt és máris otthon van!
Miért ég a házban a villany? Erősen dobog a szíve, majdnem kiugrik a helyéből. A kapu zárva, de a ház ajtaja, ha jól látja, sarkig tárva.
Ismeretlen férfi áll háttal a bejárati ajtónak, kezében iratcsomó, azt tanulmányozza. Tóni bácsinak eszébe jut, hogyan tanította az unokája, miként kell meglepetésszerűen ártalmatlanná tenni a betörőt. Emeli jobb kezét az öreg, hogy tenyere élével jól tarkón vágja a betolakodót, amikor a konyhaszekrény tetejéről leugrik Cirmos, egyenesen a betörő arcán landol, s ahogyan csúszik lefelé, karmaival végig karistolja azt, mégpedig olyan mélyen, hogy mind a nyolc csíkból ömleni kezd a vér. Hiába kap arcához a betörő és jajveszékel, Tóni bácsi hívja a rendőrséget.

Folyt.köv.

A cikket írta: Yolla

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Kedves Yolla!

Jót derültem a hálából házőrző macskának!
Az önjelölt bodyguard le karatéjozta a betörőt!
Mind a nyóc karmával! Ilyen a macs karmája!

(:-D) Pusszancs: emillio
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: