Tündérmese
Látogatók száma: 55
Engedjetek meg egy kis bepillantást a magánéletembe, hadd meséljek el egy történetet, ami fenekestül felforgatta az életemet. Persze csak is jó értelemben.
Anyu mindig azt mondja, hogy szereti a humorom mert olyan spontán. De miért kezdem ezt a cikket is anyával? Nagyon szeretem őt. Rossz, hogy messze van tőlem. De el kell fogadni, hogy nem élhetek vele negyven éves koromig. Bár...el tudnám viselni.
2015. szeptemberében úgy döntöttem, hogy leköltözöm apához. Mivel elváltak, én utána anyával maradtam. De apa is nagyon hiányzott. A költözés után teljesen más lett az életem. Nem nagyon találtuk a közös hangot, ugyanis nem mindig tudta elfogadni, hogy már nem vagyok kisgyerek. Én is ugyanúgy vágytam a szórakozásra, a barátnőzésre és hogy legyen egy kis önálló életem. Sokat veszekedtünk, de tudom és akkor is tudtam, hogy csak féltett. Viszont az ember lázad, nyilván nem úgy fogja fel még akkor azt ahogy kellene.
Volt egy mondhatni két évig tartó kapcsolatom, olyan gyerek szerelem. Ő volt az első nagy szerelmem. Krisztián. De sajnos, nem mindig értettünk egyet, voltak problémák. Noha én komolyan is gondoltam, ő még nagyon gyerek fejjel gondolkozott. Úgy döntöttünk inkább, hogy jobb lesz nekünk egymás nélkül. Szomorú voltam, mert rengeteg szép pillanatunk volt, de a rosszból is kijutott bőven. Erről ennyit. Ez már régen volt...
Szóval apáéknál éltem, jártam szórakozni éltem az életemet. Krisztián után nem volt senkim, aki komolyabb lett volna. Barátnőm nyaggatására és merő unalomból regisztráltam egy társkeresőre. Soha nem gondoltam volna, hogy én ott találjak bárkit is magamnak, mint tartós kapcsolat. Lapozgattam a férfiak között, hol X-et nyomtam, hol szívecskét. Aztán volt valaki, akin megakadt a szemem... azt vettem észre, hogy már tíz perce csak az ő képeit nézem oda-vissza. Szó mi szó, rányomtam a szívecskét, de én rá nem írok, nehogy már én kezdeményezzek. Teltek a napok, majd egyszer jött egy üzenetem. Nem viccelek, tényleg ennyit írt :
- :)
Egy mosolygós fejet...de most komolyan... na mit is válaszolhatnék, visszaírtam én is ugyanazt. Aztán szép lassan elkezdtünk beszélgetni. Gábornak hívják. Tetszik ez a név. Tetszik ő maga is. Mivel én Ózdon, ő pedig Miskolcon élt, a távolság kicsit sok volt közöttünk, de nem vészesen. Hajnalig beszélgettünk minden egyes áldott nap. Ha felhívott csak mosolyogtam mint egy tejbe tök. Szép lassan megismerkedtünk és már ott tartottunk, hogy látnunk kell egymást. Kötelezően! Megbeszéltünk egy adott napot, ősz volt de még érezni lehetett a napnak az erejét, a levelek már kezdtek lehullani, lágy szellő...mint egy romantikus film.
Délután fél kettőre beszéltük, meg az első találkozónkat, lejött hozzám kocsival. Én persze, már délben elkezdtem készülődni, nagyon izgultam. Aztán kaptam tőle egy üzenetet, lefényképezte a háztömböt, hogy már pedig ő itt van. Jajj jajj, gondoltam magamban, el kell indulni. Félve léptem ki a bejárati ajtón, de legszívesebben odarohantam volna. Kecses léptekkel tartottam felé (egyébként nagyon csámpás vagyok) ...igyekeztem koncentrálni, hogy ne vágódjak el a betonon, mert az első benyomás nem lenne valami "szexi" .
Nem volt kérdés, ahogy odaértem hozzá, ő magához húzott és megcsókolt. A lábam, mint a nyárfalevél, nagyon remegett. Aztán megölelt, zavaromban nem tudtam sok mindent mondani, csak annyit, hogy: "Hát szia". Rengeteg gondolat volt bennem, de azt hiszem ez szerelem volt első látásra. Hamar feloldódtunk egymás társaságában, önmagam lehettem és ezzel ő is így volt. Leküzdve az első zavart pillanatokat, utána már olyan volt mint egy tündérmese. Szilvásváradra utaztunk fel, csodálatos volt a táj, bár én már rengetegszer voltam ott, szinte ismerem minden látványosságát, neki még új élmény volt. Sétáltunk én csak mondtam és mondtam a magamét. Próbáltam visszafogni magam, hisz hajlamos vagyok sokat beszélni. Bár annyira nem vagyok romantikus alkat, aznap mégis élveztem a romantikát, az órákon át tartó lassú sétát. Legszívesebben napokig tudtam volna vele sétálni, csak ne kelljen itt hagynia. De este lett, ő hazavitt engem, majd jött a búcsú ideje. Nem volt könnyű, tényleg nem. Attól féltem, hogy nem látom többet, nem voltam neki lenyűgöző, meg mindenféle más gondolat ami ilyenkor általában átfut egy nő agyában.
Szerintem mostanra egy könyvet is képes lennék írni a kapcsolatunkról, tényleg meseszerű volt az egész. Most is az.
Immáron két éve, hogy egymásba szerettünk, egy éve pedig együtt is élünk. Az élet okozhat meglepetéseket, ilyen volt nekem is Gábor, mikor aznap rányomtam a szívecskét. Egy percig sem bánom...hogy is bánnám? Nagyon szeretem. Ő is szeret engem. Ennél nem kell több.
Nem egyszerű, hiszen a saját lábamra álltam, már sajnos nincs itt anyu, ha elkezd fájni a fejem, nem ad gyógypuszit az ujjamra ha elvágom krumplipucolás közben, de ilyen az élet...a fiókák egyszer kirepülnek . Azóta pedig apával is nagyon jó a kapcsolatunk, elfogadta, hogy felnőttem, támogatjuk, megértjük és segítünk egymásnak amiben csak tudunk.
" Szeress! Szeressen! A többit majd megoldjátok."
Müller Péter
A cikket írta: samantra
Hozzászólások
időrendi sorrend
Minden óvatosság is kevés, ha az ember lányát kipécézik. Főleg egy olyan valaki, aki erre specializálódott. Előtte nem ártott volna nekem sem jobban körülnézni. Utólag már belátom. Az óvatosság ma sem árt, mert nem könnyű megszabadulni olyan valakitől, akiről menet közben kiderül, nem az, aminek mutatta magát.
Ha más nem is, de e téren egy rossz tapasztalattal több van a tarsolyomban..
:-)
Kívánom, hogy ne legyen több ilyen rossz tapasztalat a tarsolyban! :)
Igen, vannak furcsa emberek ott is, nem ugrottam fejest rögtön semmibe. Köszönöm szépen, remélem úgy lesz! :)
Puszi
Ha más nem is, de e téren egy rossz tapasztalattal több van a tarsolyomban..
:-)
Most, hogy már túl vagytok a megismerkedésen, a romantikázáson, az órákon át tartó lassú sétán át,.. mit is mondhatnék? Azt mondtam volna ugyanis, ha ezt nem írod le, csak óvatosan a "társkeresővel". De szerencséd volt és örülök az örömödnek.
Már csak azt kívánom sokáig tartson ez a szeretet! :-)
Puszi
Puszi
Már csak azt kívánom sokáig tartson ez a szeretet! :-)
Puszi
Örülök a boldogságotoknak!
Valahogy mindig éreztem, hogy apa is csak egy van! :)
Üdv.
Feri
Üdv. :)
Valahogy mindig éreztem, hogy apa is csak egy van! :)
Üdv.
Feri
Kedves Samantra!
Így igaz,ha az érzés kölcsönös,a többit megoldjátok közösen.Kívánok hozzá sok humort(mert az élethez kell egy nagy adag),türelmet,kölcsönös elfogadást és sok-sok örömöt!
Puszi Ági
Puszi
Így igaz,ha az érzés kölcsönös,a többit megoldjátok közösen.Kívánok hozzá sok humort(mert az élethez kell egy nagy adag),türelmet,kölcsönös elfogadást és sok-sok örömöt!
Puszi Ági