Udvariasság terhes módra

Látogatók száma: 24

Régen, még az első gyermekem terhessége ideje alatt történt meg velem ez az eset.

Ismét nyár volt, s nem mondok azzal újat sem, hogy megint meleg. Még, hogy meleg! Forróság. Izzott az aszfalt, megolvadni látszott a levegő.
Szomjas voltam, fáradt lettem, édes terhet hordtam a szívem alatt. Utaztam, megint haza. A tömegtől sohasem viszolyogtam, de most valamilyen páni félelem kapott el.
A busz megérkezett, megpróbáltam utoljára felszállni rá. Nem akartam a busz belsejében ingyen szaunázni. Szerencsém lett. Szinte utolsóként váltottam meg a jegyemet, s így közel kerültem a tetőablakhoz.
Örömöm nem tartott sokáig. Alig indult el a busz, pedig már-már kezdtem jól érezni magam a beáramló levegőtől, mikor valaki megszólalt mellettem:
- Üljön le! - kérte-parancsolta egy férfi hang.
S, csak néztem rá, mint aki nem értette szavait.
- Üljön le! - ismételte meg önmagát.
Felnéztem a tetőnyílásra, majd halkan kijelentettem, hogy inkább állnék. Azonban most Ő volt az, aki nem értette a szavaimat.
- Üljön le! - s már emelkedett is fel a helyéről.
Hiába tiltakoztam, már-már utastársaim haragját véltem felfedezni a tekintetükben. Kényszeredetten, de hely foglaltam. S, ekkor kezdődtek a problémáim. Megszűnt a friss levegő kellemes simogatása, kezdtem rosszul lenni.
Újabb megálló következett. Minden reményem a felszállni látszó hölgyben volt. Tudtam, hogy megmenekültem.
Egy kétgyermekes terhes anyuka szállt fel. Alig tudtam kivárni, hogy megvegye a jegyét, mikor hirtelen felálltam, s felkínáltam helyemet. Egymásra néztünk, konstatáltuk a másik édes terhét, azonban az egyik karján ott ült a legkisebb gyermeke, s a nagyobbacska is igen fáradtnak tűnt. Hálás szívvel elfoglalta a felkínált helyet.
Isteni érzés volt ismét állni, érezni a friss levegő simogatását.

A cikket írta: kiki64

előző cikk következő cikk

4 szavazat