Unokatesóm története, avagy az élet rejtelmei!

Látogatók száma: 27

Az unokatesóm élete nehéz volt, hisz mindent önerőből vitt véghez és most tart ott, ahol tart!
Élete, mint mindenkinek így kezdődött : férjhez ment és nem sokkal utána kisfia született, aki a család szemefénye lett. De boldogsága nem tartott sokáig. Mikor kisfia 3 éves körüli lett, fiatal alig 30 - as éveiben járó édesapját halálos kór támadta meg, leukémia, sokat szenvedett és a kórházakat járta. A kis gyerek nem ismerte meg azt, mint általában, hogy apa játszik vele, labdázik és még sorolhatnám. Három éven át küzdött a betegséggel, felesége, szülei és az egész család mellette volt. Sajnos vesztett!
Mikor kisfia az első osztályt kezdte volna, elvesztette imádott édesapját, alig 34 évesen, édesanyjával egyedül maradtak. A rokonok próbáltak a fiatalasszonyba lelket önteni, de nem igazán sikerült.
Mi a temetés után 2 héttel házasodtunk össze, hát eljött, de nem sokáig maradt. Kértem Őt, hogy jöjjön, hiszen emberek közé kell menni!

Ott maradt egy félig kész házzal, költözés nehézségeivel, de helyt kellett állnia anyaként és apaként is egyszemélyben. Ami nagy - nagy feladat volt számára. Néha elgondolkozom, hogy csinálta végig?

De nem adta fel és küzdött, segítettünk, ahol tudtunk. Aztán lett egy kapcsolata, mely gyorsan véget is ért. Bár mindig mondtuk neki, hogy 30 évesen, bár a szívedben őrzöd férjed emlékét, de egyedül sem lehetsz örökké!

Később megismerkedett a mostani férjével, aki házasságukba egy nagy fiút hozott, ott volt az Övé és hamarosan még egy legénykével gyarapodott a család! A mostoha apuka ugyan úgy szereti mind a három gyermeket! Hisze egy gyerek nem tehet arról, ha élete másképp alakul.

Iskoláit kijárta a fiú és megkapott mindent, de az élet kegyetlen volt vele! Nemrégen egy igen ritka, az orvosok szerint még alig ismert rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak nála, mondanom sem kell, az anyja összetört függetlenül attól, hogy fia igen pozitívan viselte a megpróbáltatásokat! Műtét, kemoterápia és sugárkezelések sorozata következett ! Lefogyott, tönkrement szegény!
Aztán az orvosok "gyógyultnak" nyilvánították, de ehhez kell tünetmentes időszak legalább 5 év. De vissza kell járnia ellenőrzésekre.

A gyerek visszament a suliba és anyjáék meg a lehetőségeket keresték a további gyógymódokra! 18 hónap telt el és egy rutin vizsgálatnál derült ki, visszajött a kór, az anya összetört.

Pár hete volt túl a műtéten és újra jön az egész tortúra elölről, erősebb mint azelőtt.
Borzalmas, hogy egy ember, aki már megszenvedett és férjét kezei között vesztette el, szinte átélje ugyanazt a tortúrát és gyermeke szenvedését!

Mondhatunk bármit, egy anyának, ha gyermeke beteg bármilyen formában, mindent megtesz, hogy segítsen neki, a végletekig elmegy!

Reméljük a sors jól alakul és sikerül fiatal szervezetének megküzdeni, ezzel a komoly és vissza - visszatérő betegséggel!

Én azt mondom, a REMÉNY hal meg utoljára!

Aztán szegény fiatal asszonyra 2 éve megint lecsapott a sors, fiánál rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak, mintha a sors megismételné magát! Innentől kezdve küzdelem kezdődött számára gyermeke ritka fajtájú betegségével és műtét, kemoterápia és sugárkezelések után jobban lett, és élte a fiatalok mindennapi életét!