Válaszok

Látogatók száma: 39

- Jól, de tényleg! Nincs semmi baj, kicsit fáradt vagyok, de különösebb probléma nincs. Miért is lenne, nem igaz?

- Á, dehogy! Tegnap a koraival mentem. Képzeld, az a nő is azzal a busszal jött, aki a múltkor abban a fura kabátban volt. Emlékszel?
- Jaj, dehogynem! Egész úton nevettünk, a könnyünk potyogott, egyszerűen nem tudtuk abbahagyni. Tudod, amikor a sofőr olyan furán nézett hátra. Azon mókáztunk, hogy hátrajön és leszállít a buszról. na, az szép lett volna. Két javakorabeli nő és úgy vihognak, mint a csitrik. Ne mondd, hogy nem emlékszel!
- Ja, Ő! Már régen találkoztam Vele. Utoljára munkanélküli volt. Nem egyszerű, a fia most ment iskolába, a férje itt hagyta egy fiatalabbért. A lánya lehetne. Sajnálom, szorgalmas nő, de valahogy nincs szerencséje a munkahelyeivel sem. Ahova beteszi a lábát, az a cég csődbe megy. Nem értem én ezt! Vannak ilyen örök vesztesek? Még ezt sem mondanám, mert amúgy meg egy intelligens nő.
- A gyerekek? Jól vannak. Élik a saját kis életüket, már csak ritkán van szükség a segítségemre. Külön utakon járnak, ezt még nehéz megszokni, de ha jól belegondolok, én is ilyen voltam. Nem lehet Őket ezért hibáztatni. Csak hétvégén vagyunk együtt, az is jobban csak ebédnél. Vagyunk egymás mellett, mindenki a saját ügyeivel, a saját munkájával.
- Ismerős. Ahol csupa nő dolgozik, előbb utóbb valami vita kialakul. Nem tudom, talán irigység, talán valami egész más? Tyúkudvar kakas nélkül. Mindenki mondja a magáét, figyeli a másikat, áskálódik, a háta mögött beszél. Kellene egy-két pasi, akkor …á, akkor még rosszabb lenne.
- Én sem kaptam már frisset. Nem tudom, mit képzelnek ott a boltban. Ennyi pénzért az ember vegye meg azt a satnyaságot? Bezzeg, a reklámújságban nem úgy néz ki! Akciós! Ennyi pénzért ne reklamálj! A múltkor a kolléganőm megmutatta a reklámújságban az almát az eladónak, hogy Ő olyat kér. Olyan szépet. Kinevették. Üzletpolitika.
- Reggel? A koraival megyek. Vonattal, azt jobban szeretem. Kényelmesebbek a székek, fel lehet állni, és nagyon érdekes arcokat látok. Mindig történik valami. A múltkor a kisiskolások és a Fradi drukkerek, de róluk meséltem már.
- Igen, az ember nem tudja, hogyan öltözködjön. Reggel szinte megfagyunk, délután meg cipelhetjük a kabátot. Nem szeretem, Azt sem, hogy olyan korán sötétedik. Beszorulunk a szobába, jönnek a hosszú, tétlen esték.
- Igen, jövök holnap is. Na, szia! Üdvözlöm a többieket!

A cikket írta: Nurse

előző cikk következő cikk

4 szavazat