újabb események régebbi események további események
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:20
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
06:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
15:32
AYHvengBKrtydiP regisztrált a weboldalra
04:50
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
01:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
18:36
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:35
Virág módosította a cikkét
13:56
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:52
charleshicktw regisztrált a weboldalra
02:12
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:58
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
10:28
mrabcRELK regisztrált a weboldalra
00:43
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
05:27
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Vallomás

2014. február 20. - Látogatók száma: 41

Egy élet mindennapjai.

Vannak éjszakák, amikor nem vagyok otthon. Igazán nem sok, egy hónapban átlag háromszor; esetleg négyszer-ötször. A munkám része, nem tehetem meg, hogy nem megyek. Ha szerencsém van, még aludni is tudok. Idő éppen jutna rá, három-négy, ne adj isten öt óra, de nem mindig sikerül. Általában a zaj miatt, de van, amikor végig pörgetem azt, ami addig történt, hogy nem hibáztam-e valahol, mindenkinek jól adtam- e vissza… és hasonlók.
Különben pedig nem panaszkodom, örülök, hogy van munkám, és - tulajdonképpen már megszoktam. És a családom, a férjem, a gyerek is. Tudomásul vették, hogy ilyenkor üres az ágy másik fele, éjszaka nincs kihez odabújni, nem anyu mesél lefekvéskor, és nem ő készíti a reggelit.

És az az igazság, hogy van benne valami… romantikus? Izgalmas? Nem is tudom… Járom a már jól ismert, rövidke utat az éjszaka kellős közepén vagy kora hajnalban, amikor mások épp a másik oldalukra fordulnak; kerülgetem a pocsolyákat, télen a hókupacokat, miközben a langyos, netán a metszően hideg szél az arcomba vág, és hogyha valamelyik ablak mögött fény gyúl, eltöprengek, miért is történt? Most ért haza az ott lakó? Esetleg munkába készül? Vagy a telefon ébresztette fel? Ne adj’ isten beteghez kelt fel? Netán csak a mosdóba ment ki? Ezernyi kérdés és ezernyi válasz; és mögötte megannyi élet.
Lehet, épp olyan, mint az enyém…
Ami cseppet sem könnyű. Van, amikor már kora délelőtt elmegyek hazulról, máskor délután és van olyan nap is, amikor csak este. A lényeg azonban ugyanaz: sosem a saját ágyamban kötök ki. Három település jöhet szóba: a megyeszékhely, egy, úgy ötven kilométerre levő kisváros, vagy egy hasonló távolságra eső nagyközség vasútállomása.

Igen, ez van, az állomásokon alszom. Hol máshol? Közel kell lennem a munkahelyemhez. Persze nem mindig pont ott, a kisváros esetében az állomástól egy macskaugrásra, egy munkásszállásszerű helyen. Több ágyas szobában, egy vagy két, azonos nemű kollégával. Bár, a betanulási időszak alatt a mentorommal éjszakáztam együtt, és ő férfi volt, de ne gondoljanak semmi rosszra. Higgyék el, mindkettőnknek ugyanaz járt a fejében: a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt a lehető legtöbbet pihenni…
Hiszen egy vasútállomáson nem igazán lehet mélyen aludni, főleg, ha kezdő valaki. A legutolsó vonatok tizenegy óra körül érkeznek be, a hangosbemondó a késői utasokat is köszönti; a teherforgalom pedig ez után sem szünetel. Egy másik állomáson meg a pénztárban levő ágyon pihenhettünk, ami önmagában nem lett volna baj, de a biztosítórendszer „pengetése” egész éjjel…! Komolyan mondom, úgy éreztem magam, mintha tengeralattjárón lennék…
Ha pedig szobatárs is van… hát…! Gondolják el, nem egyszerre fekszünk le és nem egyszerre kelünk, az ágyneműt viszont elő kell venni, reggel meg elpakolni… Ugyanez a laktanyában – ami ráadásul koedukált – még rosszabb, mert a szomszéd szoba az öltözőnk, a régi fémszekrényekkel, nehéz csendben ügyködni.
Még a legjobb a mellékvonali végállomás, azt hogy az ablak alatt dohog a Bz motorkocsi, meg lehet szokni. Persze, megkérhetném, hogy menjen arrébb, de minek? Így mindenkinek jobb. A mozdonyvezetőnek nem kell messziről cipelnie a hordozható matracot, amin a motorkocsiban alszik, és nekem sem kell a saját cuccom sokat hurcolni. És persze vigyázunk egymásra. Én az ablakon kinézve látom, ha mondjuk, baj van a mellékkocsival, ő pedig a segítségemre siethet, ha illetéktelen be akarna jönni.
Persze ilyesmi sose forduljon elő, se velem, se másik kalauzzal…
Te jó ég! Hogy elszaladt az idő! Mennem kell, hát ennyi volt az én kis vallomásom, kezdődik a szolgálat, indul a vonat. És nem lehetek álmos, mert vigyáznom kell hova lépek, figyelni, mit mutat a jelző; és nem lehetek morcos, mert az utas esetleg még morcosabb, de ha rámosolygok, talán szebb lesz a napja…
Hát akkor…! Szép napot mindenkinek!

A cikket írta: Arkady

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2014. február 20. 13:51
Viszont kívánjuk! :)

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: