Vesztes versengés

Látogatók száma: 41

A hordár nem cipel annyit, mint Réka, hiába, fel kell tölteni a hűtőszekrényt, mert férje, Álmos, bizony képtelen a gyakorlati dolgokkal foglalkozni, főleg azóta, hogy kereskedelmi igazgató lett egy multinál, beosztásához méltó javadalmazással, szolgálati autóval és puccos névkártyával.

Az előszobában leejti a kezében lévő szatyrokat, és óhatatlanul belenéz a nagy, falra szerelt embermagasságú tükörbe, ahonnan egy csinos fiatalasszony néz vissza rá. Hiába, alakja most is olyan, mint leány korában volt, vékony, karcsú, arca sima, ránctalan és a máskor rakoncátlan hollófekete fürtjeit sikerült a fodrásznak kordában tartani, rafinált hajvágással.

Kibújik a magas sarkú cipőjéből, és úgy, ahogy van, harisnyában járkál a lakásban. Először elpakolja az élelmiszereket, majd a három ruhaneműt tartalmazó reklámszatyorral bevonul a szobába. Kipakolja kincseit, két kosztümöt, egyik szoknyás, a másik nadrágos, meg a hozzávaló négy blúzt. Csinosnak kell lennie, Lyonban bizonyára jól szemügyre veszik a jövendőbeli kolléganőjüket és szeretne jó benyomást tenni az új munkatársaira. Egyelőre május 1-től kezdődően egyéves munkaviszonyt létesít a Mérieux P4 alapítvány keretében működő Európai Unió epidemiológiai központtal, ahol a világ minden részéről érkező kétszáznyolcvan pályázó közül őt választják ki, a szürke kis magyar kutató orvost. Természetesen főnöke, Tombor Tibor professzor úr támogatja és javasolja az alkalmazását, mégis olyan felfoghatatlan, hogy a világ egyik legjobb kutatóintézetében dolgozhat, harmincnégy évesen. Nemzetközi szaklapokban az utóbbi két évben négyszer publikál, melyekre számos visszajelzést kap, ám ezt Réka a magyar kutatóintézet eredményének tartja, mintsem a saját sikerének.
Bőröndjébe beleteszi az új szerzeményeit és lezárja.

Átöltözik, és nekilát a vacsorafőzésnek. Férje kedvencét készíti, rakott krumplit, lesz hozzá savanyúság és egy üveg bor is. A vacsorával nem lesz gond, de mit szól Álmos az utazásához, és ahhoz, hogy kinn akar dolgozni, ráadásul a dolgok eddigi állása szerint, kap egy háromszobás szolgálati lakást és a fizetése havi ötezer euró körül alakul. Végre nem vághatja a fejéhez Álmos a szokásos szövegét, mely szerint Réka nettó kétszázhatvan ezres fizetése még hideg vízre sem elegendő, ezért neki kell eltartania életképtelen feleségét, aki ha normális, tehetséges ember lenne, kitűnő diplomájával nem kutatóorvosnak állna, inkább választana másik szakterületet, ahol pénzt is kereshet, hogy megtérüljön kilencévnyi tanulásba fektetett munkája. Bezzeg neki, a közepes tehetségű közgazdának, sikerül fiatalon magas pozícióba kerülnie és fizetéséből gond nélkül megélhet az egész család.

Elkészül a rakott krumpli, csak a sütőbe kell betenni, amire még ráér, hogy éppen akkorra készüljön el, mire Álmos hazaér.

Rendet rak a konyhában, majd kimegy az erkélyre, és rágyújt egy cigarettára, melyet férje kinn hagyott dobozából vesz elő. Nem dohányzik, erről is lemond, amikor Álmos megjegyzi, hogy ha gyereket akar, ne dohányozzon.

Hét ágra süt a nap, mintha tavasz lenne és nem február második felében járna az idő. Szélcsendes helyen érezni a nap melegét, és ettől azonnal jobb kedvre derül az ember, optimista lesz, és jobban bízik a jövőben.

Így van ezzel Réka is. Lehunyja szemét és arcát a nap felé fordítja, hagyja, hadd simogassa a napfény. Érzi, hogy megnyugszik, oldódnak lelki görcsei, s bármi történjék, már sohasem lesz az a szótlan, beletörődő feleség, akire Álmosnak szüksége van ahhoz, hogy fényezhesse magát.

Nem is emlékszik rá, mikor kezd megváltozni a férje, és lesz a mosolygós, sármos, jó kedélyű fiatalemberből házi zsebzsarnok, mikor kezdi őt visszafogni és degradálni a foglalkozása és a keresete miatt. Ezen az sem változtat, hogy ötévi házasság után megszületik Patrik és Réka gondos anyaként neveli a kisfiukat.

Elnyomja a cigarettát, pedig félig sem szívja el, de nem ízlik neki. Inkább fánkot süt, még belefér az idejébe. Ha elkészül vele, átvisz egy tányérral az édesanyjához, aki távollétében vigyáz az örökmozgó unokájára, mert az négyéves Patrik olyan, mint csík, képtelen öt percnél tovább egy helyben maradni. Be nem áll a szája, állandóan kérdez, mindenre kíváncsi és az agya, mint a szivacs, mindent magába szív. Remélhetően franciául is gyorsan megtanul, mert viszi magával a kisfiát, sőt, ha férje nem tart vele, akkor az édesanyját is. Kinn nem lesz annyi ideje a családra, mint itthon, mert szeretné mihamarabb megismerni az ottani kutatásokat, és ahhoz kevés lesz a napi munkaideje, s az otthoni számítógépére nem küldheti át a benti anyagokat. Tombor professzor úr is csak azt engedélyezi, hogy a tudományos cikkeihez szükséges kimutatásokat, táblázatokat küldheti az otthoni gépére, azokat is többszörös jelszó védetten, bár aki nem szakember, annak semmit sem mondanak a kutatási adatok.

Letakarja a fánk tésztáját, kelnie kell egy fél órát. Addig lekvárt keres a spájznak csúfolt egy négyzetméteres helyiségben, melybe jóformán belépni sem lehet a sok polctól, melyeket elsősorban Álmos kifogyhatatlan borai foglalnak el, pedig férje hetente legalább három üveggel megiszik belőlük.

Megvan a keresztanyja főzte baracklekvár, még előkészíti a porcukrot és kimegy az erkélyre, elszívni egy újabb cigarettát. Időközben elbujdokolt a nap, az égen, sötét felhőn úsznak, kényelmesen, mintha csak azt néznék, hová zúdítsák eső terhüket. Hűvösebb a levegő is, de gyorsan végez, nem megy be kardigánért. Öt perc rövid idő, ez alatt nem lehet megfázni, csak akkor tűnik hosszúnak a háromszáz másodperc, amikor azt várja, hogy Álmos mondjon végre valamit.

A házasságuk elején sokat beszélgetnek, a munkájukról, az élet dolgairól, közös terveikről, és már nem is emlékszik, mikor váltja fel csevegésüket a kínos csend. Patrik érkezésével megoldódnak Réka dilemmái, mert a kisfia leköti minden idejét. Kétéves Patrik, amikor Tombor professzor visszahívja dolgozni, mert olyan projektet indítanak, amelyben kezdettől fogva részt kell vennie.

Megkelt a fánk tésztája, ideje kisütni. Közben begyújtja a sütőt is, kell egy óra, mire lassú sütéssel elkészül a rakott krumpli. Kétujjnyi szalagosak a fánkok, jobban nem is sikerülhetnének. Illatuk betölti a konyhát, ezért az étkezőben terít a vacsorához, még a háromágú gyertyatartót is odateszi, elvégre ünnepi vacsora lesz.
Háromnegyed hat, és Álmos általában fél hatkor ér haza. Lehet, hogy belekeveredett egy közlekedési dugóba, könnyen lehet, hiszen a Széll Kálmán teret felújítják, gyorsan összeszalad a kocsisor.

Sebaj, rövidesen hazaér a férje, ügyes sofőr, ismeri a mellékutakat. Csak ki ne száradjon a sütőben a krumpli!

Jobb, ha leül a nappaliban és bekapcsolja a televíziót. Sportműsort keres, az szórakoztató, nincs benne politika. Hamarosan elszunnyad.

Este kilenckor rázza fel Álmos, kinek szeme gyanúsan csillog és vigyorog, mint akinek a talpát csiklandozzák.
- Ébresztő álomszuszék, éhes vagyok, vacsorázzunk!
Hangjában ott bujkál némi kajánság. Ledobja zakóhát, meglazítja a nyakkendőjét és úgy ül asztalhoz, mintha ötcsillagos étteremben lenne.

Réka felriad, néhány másodpercig azt sem tudja, hogy mennyi az idő és hol van.
Kihűlt a vacsora, muszáj megmelegíteni, bár ez már nem lesz az igazi.
- Igyekezz, éhes vagyok! – veti oda neki a férje.
A fiatalasszony szemében tüzet lobbant a düh.
- Későn jöttél, fél hatra vártalak!
- Na és? Nem volt más dolgod! Látom, Patrikot megint az anyádra bíztad! Minek tettél gyertyát az asztalra? Nem engem vártál?
Meleg tepsivel a kezében megkerüli férjét, hogy az asztal közepére tegye az ételt, amikor meglátja Álmos nyakán a rúzsfoltot.
Először a férjének szed, majd magának.
- Szívem, felbontanád a bort? Nyugi, ez nem a spájzból van, ma vettem a közértben. Mondandóm van számodra. Holnap fél egykor landol a gépem Lyonban, a Lyon-Saint Exupéry repülőtéren. Megpályáztam egy állást, és megnyertem Május 1-től egy évig ott dolgozom. Viszem magammal Patrikot és édesanyámat is. Elutazásunk előtt beadom a válópert.
- Hogy képzeled? Ugyan, butaságokat beszélsz! Miből élnétek? Mindent én teremtettem meg!
- Tied is marad és az új barátnődé.
- Honnan veszed?! Nekem nincs barátnőm!
- A rúzsfolt a nyakadon nem erről árulkodik. Megnyugtatlak, ötezer euró lesz a fizetésem, talán abból már meg tudunk élni. Ja, igen és ott van még anyám nyugdíja is. Majd kisegít, ha bajba kerülünk.
- Hagyd a hülyeségeket, inkább hozz savanyúságot!

Réka felpattan, behozza a konyhából az üveg kovászos uborkát, odalép a férjéhez és az egészet a férfi fejére önti.
- Ezt hamarabb kellett volna megtennem!
Bármilyen nevetséges Álmos, amint elborítják az uborkák és sós levük lecsorog a fejéről, átitatva hófehér ingét, Réka még csak el sem mosolyodik. Leteszi kezéből az üres uborkás üveget, s elmegy.

Húsz perc múlva becsenget az édesanyjához, aki amint meglátja a bőröndjét, csak annyit kérdez:
- Otthagytad, kislányom? Ideje volt. Gyere, Patrik már alszik. Kibírhatatlan az állandó versengése. Csak tudnám, miért akar versengeni veled, amikor nem egy a szakterületetek?
- Anya, én sem tudom. Egy biztos, ebben mindketten vesztesek vagyunk. Illetve Partikkal együtt, immár mindhárman.

Odakinn megdörren az ég, majd villámlik és zuhogni kezd az eső, mintha dézsából öntenék. Éjfélig csutakolja a várost, mintha minden szennyet egyszerre szeretne lemosni.
Patrik a másik oldalára fordul, álmában macaronokat és kandírozott gesztenyét eszik. Valaki a fülébe súgja, hogy a gesztenye az Ardeche-ben terem. Nem tudja, az hol van, majd megkérdezi anyától, mert ő mindent tud.

A cikket írta: Yolla

támogatóink