Vidám vasárnapot!... (Játékra)

Látogatók száma: 35

Szombati öt szavunk: (gumiszoba, boszorkányüldözés, rózsaszirom, hátulgombolós, szeretlek)

Folytatva a mesémet, csak meg ne unjátok, hogyan zajlik, milyen események foglalkoztatják, vagy éppen ellenkezőleg, hogyan szeretné elkerülni a kellemetlenségeket, mit érez, vagy gondol manapság egy nyugdíjas, ha nagyon ráér…

Fő az egészség, halljuk a különböző médiumokban, ontják a reklámokat, amíg le nem némítom a televíziót, ha nem akarok gumiszobában kikötni, mert ezt nem lehet másként kibírni. Példának okáért ki nem állhatom azt a már idők óta magát hatvanöt évesnek vallott, cseppet sem öregedő, de szerintem meg van az már hetvenen innen és túl, csak a vak nem látja, hogy múlik az idő, aki fogja a kis kapáját és kiszed egy nem létező gazt az édenkertjéből, és egyfolytában azt regéli, amit a szájába adtak, hogy vele milyen csodákat tett a medosan kurkuma plus, ami köztudottan nem más, mint… svájci termék. Ezzel akarnak mindenkit megetetni? Na ne már! Mutatják ezt annak a nyugdíjasnak, aki éppen a kertből hazaérve huppan le a tévé elé a gazolástól hulla fáradtan? Legyen elegendő hited és erőd. No persze! Meg szeretet embertársaim irányában? Komolyan mondom, én igyekeztem és nem is értem mégis miért olyan elviselhetetlenek már számomra a reklámalakok. De, ha egyszer némelyikük a viselkedésükkel erre adnak okot. Amit művelnek a gyanútlan nézővel, a régen volt boszorkányüldözés kategóriáját súrolják. Ne tanúsíts elítélendő magatartást, légy megértő és segítőkész, de legfőképpen türelmes. Hogyan is tenném, ha egyszer keserves munkával értem el, hogy ma egy kellemes látványt nyújtó kis kertecskére nézek ki az ablakomból és mindig örömmel teszem, ha arra gondolok más is hasonlóan érezhet. De nem ám, hogy meghálálnák és egy-két virágot beleültetnének, a legkevesebb, - nem azt kívánom, hogy rózsaszirommal hintsék be a lábam nyomát - de észre sem veszik. Az mégis csak több a soknál, hogy nem győzöm összeszedni az ablakokon kihajigáló cigaretta csikkeket. Jó, ha nem valaki hajában landol! Nehezen állom meg, hogy ne szóljak annak, ha tudnám, ki tesz ilyet, ezért inkább szó nélkül összeszedem, ha magamnak jót akarok. A minap is vagy négy termetes anya szólózott a ház előtti betonplaccon órákon át az ablakom előtt, ami ugye már-már gyülekezésnek számít, cigarettával a szájukban. Őszintén? Zavart. A kis hátulgombolós gyerkőceik viszont, vagy öten nem zavartatták magukat, egyik szebb, mint a másik szó se róla, első ránézésre. Telt, múlt az idő, de aztán megbeszéltem velük, mondanom sem kell a lehető legtürelmesebb hangon, hogy azokat a nagy köveket mégsem az orvosi rendelő bejáratához kell cipeljék. Hozzák csak szépen ide nekem, majd én visszateszem a madáritatóba, azt a csíntalanját! Oszd meg fele királyságod, ha úgy hozza a sorsa, odaadó legyél, még akkor is, ha a hátad közepére sem hiányzik a másik. Ha megkérdezik „szeretsz”, akkor nem azt a választ kell adni rá, hogy „ja”, „persze” „jes”, hanem egyszerűen és röviden válaszolsz, „szeretlek”. Azt mindenki megérti. Az egy másik kérdés, hogy kamu az egész egy hitetlen számára, hiába nézi majd minden alkalommal a „vidám vasárnapot”…

A cikket írta: Zséva

Kép: Saját

támogatóink