Vigyázz az úton :)
Látogatók száma: 71
" Hazafelé az út veszélyes...." Mondá régen egy (két) kannibál.
Az igazsághoz hozzá tartoznak némely események.
Mondjuk az, hogy iszogattunk. Megint. Jó volt. Most nem énekeltünk. Foglalt volt a szánk. Szeretem a szívószálat. Meg a jégkockát is.
Nukuduma kihozta a piát. Tova is libbent rögvest. Szavát sem lehetett hallani. Én vagyok a keresztanyja. Tuti siker volt.
Szóval ittunk, iszogattunk. Csevegtünk. Olyan "postásosan". És mire felpillantottunk, már záróra is lett. Egyikért a férje jött, más taxiba szállt. Én gyalogoltam. Bátor vagyok.
A Blaháig nem is volt gond. Megnéztem a táblát: még jár a villamos. Rápöffentettem.
Csokibarna pasi áll meg az orrom előtt.
Jesszus! Mit akar ez tőlem? - gondoltam, és remegve bíztam benne, hogy magyarul szólal meg.
Nem volt gondolatolvasó.
Angol- tudásom activity jellegű. Mert értem én amit mond, csak válaszolni nem tudok.
( Ha a postára téved be egy elvetemült a képeslapjaival, jobb a helyzet: meg kell kérdezni: akarja- e légivel. Ez nálam a következő: kinyújtom mindkét kezem oldalra, és berregek. Általában megértik és bólogatnak: yes, air mail )
No de mihez kezdjek egy sötét utcán?
Majd lesz valami.....
Bámulatos sebességgel letámad. Köszön. Ezt értem. Ilyet én is tudok. Megkérdezi a nevemet. Nem mindegy az neki? Megmondom. Megkérdezi, hogy dolgozni voltam-é. Hát mit képzel? Én postás vagyok! :)
És ömlik belőle a szó. Amikor levegőt vesz kinyögöm: nem értelek, sajnálom.
Menekülési útvonal: előveszem a telefonom, és hívást imitálva arrébb megyek.
Ragaszkodó típus a szentem, követ mint mágnest a vas.
De jóóóó!
Megfogja a karom. "Várj"- mondja, és előveszi ő is a mobilját. Tárcsáz. Elkap a rémület.
Jesszus! Ez most idecsődíti a maffiát, elrabolnak, megsütnek, megesznek. És ez még a kellemesebb része. Majd hagyom magam...
Valakivel beszél. Gyorsan, pörögve ejti ki a szavakat. Csodálatos nyelv az angol. Jó lenne érteni valamit.
Fülelek. Semmi. Egy sorozat oké, oké, oké, és hogy valaki idejön. Most.
Meg kéne pattanni. Kezd meleggé válni a szitu. Mikor kivonnám karom a szorításból, magától enged el. Vállamra teszi a kezét, és nagyon furcsán, de magyarul mondja: Nyugi. Úgy hangzik, mintha azt mondaná: N-jugi. Megértem. Jól van, bátor vagyok, de ennyire azért nem. Az órámat mutogatom, meg a telefonomat. Erre felajánlja az övét. Integetek, hogy nem, nem kell köszi. Nem érti. Én sem.
Egy lány lép oda hozzánk. Hogy került ide ilyen gyorsan?
Szép nő. Magas, karcsú. Ő is csokibarna. Ennyit az Uv sugárzás elleni védelemről. Megszólal. MAGYARUL!
Gigászi kő zuhan alá lelkemben. Túl fogom élni.
Megnyugtat, hogy nincs semmi baj, csak a bátyja szeretne mondani valamit. Hát, mondom, azt észrevettem. Csak mondja gyorsan, mert nemsokára jön a villamos.
A fiú hadar, a lány fordít.
Én meg tátom a szám....
Kissé furcsa egy nő szájából ilyet hallani:
"Megláttalak, és nagyot dobbant a szívem. Tudom, ez nálatok másképpen van. És lehet, hogy nem is vagy független. De akár szabad a szíved, akár nem, kérlek hallgass meg. Számtalanszor láttalak már. Utaztunk együtt a buszon. Meg villamoson is. És elmentem oda, ahol dolgozol. És mosolyogtál. Láttam. Láttam a kezed, ahogy a hajtincseid közé szalad. Szépek a kezeid. És a mosolyod. És bocsásd meg ezt a mai kellemetlen esetet. Nem tudom mi van velem. Sosem szólítottam még le senkit az utcán. Ugye nem haragszol rám ezért?"
Ööööööööhm...... Legszívesebben elfutottam volna. Vagy kinevettem volna. De nem vagyok annyira bunkó.
Ezért felé fordultam, és válaszoltam. A lány gyorsan fordított:
" Nem haragszom, nyugodj meg. Igazad van, nálunk ez nem így működik. A szívem foglalt. De tudnod kell, hogy soha semmi nem esik jobban egy nő lelkének, mint egy kéretlen bók. Köszönöm. "
Lesütötte a szemét. A földet bámulta. "Most mi rosszat mondtam?" - kérdeztem a lánytól.
- Semmit. - felelte ő, majd a fiúra nézett és kérdezett valamit, de ezúttal nem angolul, hanem egy másik, még ismeretlenebb, dallamos nyelven. Torokhangon beszélt. A magánhangzók is alig érthetően törtek elő húsos szájából.
A fiú bólintott, de nem nézett fel.
A lány kérdez: "Megengeded, hogy adjon egy puszit az arcodra?"
Ööööööööhm.... Legszívesebben elfutottam volna. Vagy kinevettem volna. De nem vagyok annyira bunkó. Még mindig nem.
" Igen." - Hiszen nincsen abban semmi, és legalább megtudja, hogy tényleg nem haragszom.
Felcsillantak a srác szemei. Végre elszakadt a csikkekkel teli földtől.
Közelebb lépett, én odafordítottam az arcomat. És adott egy puszit.
Aztán azt mondta: "Beautiful woman, Susana" ( Gondolom azt hitte így jobban megértem. Igaza volt. EZT értettem)
De édes :)
- Köszönöm. - válaszoltam. Majd szép estét kívántam és felszálltam a villamosra. A nyitott ablakon integettem nekik. Sokáig néztem őket a döcögő jármű ablakából.
Viszlát. - suttogtam, és reméltem, hogy még találkozunk.
Hazaérve elmeséltem apának a sztorit. Mit ne mondjak, nem egy féltékeny típus.
Vadul püfölte a gépet, majd leültetett a monitor elé.
Olvasd.- mondta, és én engedelmeskedtem.
Azóta tudom, hogy vannak bizonyos kultúrák, ahol a telt nőket tartják az erő, a termékenység, a megbízhatóság megtestesítőjének. Mert képesek lesznek kihordani és táplálni a gyermeket, ezáltal biztosítva a fennmaradást.
Bár tudom, hogy soha nem fogja olvasni ezeket a sorokat, itt köszönöm meg ennek a kedves ismeretlennek, hogy megerősítette bennem a tudatot: van akinek igenis mi vagyunk a szépek. ( még ha nincsenek is túl sokan)
Büszkén kiáltanám bele a nagyvilágba: Hatalmas hurrá a duci csajoknak!
( csak nem merem megtenni, mert átkopog a szomszéd)
/ Fotó: Internet/
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Postáska!
Igazán édes!! Nálad a pont! Jó hallani ezt!!! Valóban megerősíti az embert a hitében egy ilyen kedves eset.
Fő az önbizalom! Az már fél siker! :))
P.
Igazán édes!! Nálad a pont! Jó hallani ezt!!! Valóban megerősíti az embert a hitében egy ilyen kedves eset.
Fő az önbizalom! Az már fél siker! :))
Éljenek a ducik!
Üdv a klubban;-)
Te is szereted a csokit???
Pinokkió
Üdv a klubban;-)
Te is szereted a csokit???
Pinokkió
Nálam kiabálhatnál. :) És hurrá, igen! :)
P.
Mindenkinek jár a puszi. Tőlem.
:)
P.
Pusz Orsolya
Tyson