Vihar készülődik
Látogatók száma: 54
Szürke színre vált az ég, és a fák kopár koronáin vitustáncot járnak az apró ágak. Ez csupán a szellőlányok pajkos játéka, de annyira belejönnek a fogócskába, hogy beszállnak játékukba a fiúk is, és a szélviharrá erősödik.
Háborog Hunor lelke is, hiszen hiába a gondos terv, ha egyetlen tollvonással keresztülhúzza az időjárás. Kisfia fejére húzza a sapkát, begombolja a kabátját, majd ölbe veszi, úgy fut a kocsihoz, az legalább védelmet nyújt az eső elől.
- Apa, most hová megyünk? – kérdezi Danika, bár tudja, hogy apját nehéz kihozni a sodrából, mert lehetetlen helyzetben is talál kiutat.
- Meglepetés lesz! Nem árulom el. Abban azonban biztos vagyok, hogy jól fogod magad érezni. Telefonálok egyet és máris mehetünk.
Hunor nem sokat beszél, csak köszön és annyit mond, hogy fél óra múlva megérkeznek. Útközben megállnak a plázánál, virágot vesznek meg csokoládét és elmagyarázza Daninak, hogy egy nagyon kedves, korabeli kislányékhoz mennek, és Miranda imádja a mogyorós csokit, az egyiket adja majd neki.
Érti is a gyerek, nem is, hiszen eddig nem kellett senkivel megosztani semmit, egyke lévén, de sebaj, jó nagy tábla csokikat vett az apja, úgysem tudná egyszerre megenni mind a kettőt.
Meglepődik, hogy milyen kedvesen fogadják őket, Miranda azonnal Hunor nyakába ugrik, neki meg ad egy nagy puszi Réka néni, aki utána az apjának is kioszt egyet.
- Jó barátok vagyunk az édesapáddal! – magyarázza és tereli befelé a vendégeket.
Ugyanolyan a lakásuk, mint amelyben-kettesben laknak anyával, egy szoba két félszoba és Mirandának a szobája is pontosan az, mint az övé, a konyha melletti félszoba. Amikor kézen fogja a kislány, hogy menjenek a szobájába, kissé vonakodik, mert attól tart, hogy ott csupa lányos játékok várják őket. Meglepődik, mert a babák mellett autók is vannak, meg legók, rengeteg kifestő könyv és színes ceruza.
- Szeretek legózni, meg festeni, de az autókkal Peti játszik. Tudod, apa kisfia, nekem meg a féltestvérem. Játszhatsz velük! Van lendkerekes, meg távirányítós is.
Délben együtt ebédelnek, jó hangulatban, és Réka néni is sokat nevet, egyáltalán nem izgatja, hogy Danika nem kér spenótot, akkor egyen krumpli a sült hús mellé. Az almás lepényből versenyt esznek Mirandával, de kettőnél többet egyikük sem tud megenni, így döntetlen az állás.
- Nos, gyerekek, elhalasztjuk a verseny az uzsonnáig. Most pedig egy óra csendes pihenő következik, utána diavetítés.
- Anya, a Hófehérkét nézzük meg!
- Jól van, Miranda, azt is megnézzük, de elébb Danika választ mesét, mert ő a vendég.
Réka néni a vendégszobában felállított egy kempingágyat, azon alhatott Danika.
Hiába sutyorognak Mirandával, amikor kettesben maradnak, hogy nem alszanak, inkább beszélgetnek, egyszer csak mindketten elalszanak és három óráig fel sem ébrednek.
A nagyszobában oda van készítve a vetítővászon, a diavetítő és legalább egy tucat mese.
Danika annyira lázba jön, hogy uzsonnázni sem akar, de Réka néni nem engedi, hogy kihagyja az étkezést.
Mosolyogva figyeli Hunor a két gyereket, akik nagy egyetértésben falatoznak, és arra gondol, kár volt azon tipródni, hogyan ismertetik össze a gyerekeket. Nem akarnak összeköltözni Rékával, legalább is, nem a közeljövőben, de többször szeretnének közös programot szervezni. Órájára néz, sietniük kell, mert elkésnek.
Odakinn tombol a viharos szél, egyre nagyobb, szürke felhők gomolyognak az égen.
- Igyekezzetek, gyerekek, csak egy filmet nézünk meg, mert Danikának hatra haza kell érnie.
- Jaj, apa, nem muszáj sietni! – duzzog a kisfiú.
Végül mégis két filmet néznek meg, egyiket Réka olvassa, a másikat Hunor.
Búcsúzáskor Miranda Hunor bácsi fülébe súgja, hogy máskor hozza el Danikát.
Hat óra után tíz perccel Danika nyomja az ajtócsengőt és kitörő örömmel az ajtót nyitó édesanyja nyakába ugrik:
- Szia, anya, tudod, hol voltunk? Mirandáéknál és finom ebédet ettünk, aludtunk is és megnéztünk két diafilmet is.
Édesanyja azonnal rászól:
- Búcsúzz el apádtól és menj a szobádba.
Megvárja, míg elbúcsúznak egymástól és ráförmed Hunorra:
- Megint késtetek! Mindjárt negyed hét! Ki az a Miranda? Csak nem a szeretőd lánya?
Menekül a férfi, nem kell a feszültség.
Kilép az utcára.
Szeszélyesen kavargó, erős szél arcába csapja az esőt, pár másodperc, míg a kocsijához ér, mégis bőrig ázik.
Tombol a vihar. Dobol az eső a kocsi tetején. Nem baj, a lelkében béke honol. Ráér hazaérni, vár egy kicsit, míg kitombolja magát a természet.
Addig felhívja Rékát.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnos nagyon életszagú ez a szépen megírt írásod!
Látszik, hogy kiváló a beleérző képességed, és ezt
szépen elő is tudod adni! Gratula!
Pussz: emillio
Látszólag megvan mindenük, csak éppen az hiányzik, ami a legfontosabb.
Egy igazi család.
Nem mélyedhetnek el ott, ahol pillanatnyilag ugyan jól érzik magukat, mert sietni kell, hiszen lejár a láthatás ideje... Ő még maradna, az apa siet.
Tudod, csak azt nem értem, ill. értem... Mi a jó abban, ha féltestvérekként, más szülők gyerekeiként idejekorán tanulják meg ezeket a laza, semmitmondó, csak ritkán sikeres kapcsolatokat.
Milyen felnőtt lesz az ilyen gyerekből?... Ha nem érvényesül az akarata, legfeljebb odébb áll és majd talál valakit, akivel eltöltheti unalmas óráit, napjait.
A kényszerű, átmeneti együttlétek kb. ilyenek lehetnek az elején, a buktatói majd ez után következnek.
Ezt mind mi tesszük, felnőttek a gyerekeinkkel. Ha nagyon rosszindulatú lennék azt mondanám: "Ha nekem nem volt jó, neki se legyen!" Ugye milyen durva?