Világbéke?
Látogatók száma: 52
Délelőtt még a Világbékéről beszéltél.
Na, jó, ez azért egy kicsit túlzás, de emlékszem, ahogy emelkedett hangon szónokoltál valamiféle faji és vallási egyenlőségről, meg arról, hogy a te szemedben minden ember egyforma, csupán csak annyi a dolga, hogy betartsa a számodra olyan fontos társadalmi normákat és törvényeket, eleget tegyen az elvárásaidnak. Ne lopjon, hazudjon, ne öljön embert, ne cigizzen a lépcsőházban, és pórázon sétáltassa a kutyát. Azt mondtad, ha ugyanazt a nyelvet beszéli, ha büszkén vallja magyarnak magát, akkor nem számít, hogy milyen a bőre színe, hogy templomba jár-e, vagy a pártszékházba.
Egészen belemelegedtél.
Arra is jól emlékszem, hogy mennyire szégyelltem magam akkor. Azt gondoltam, hogy itt ez a nagyszerű ember, és mennyire sajnálom, hogy én nem tudok hozzá hasonlóvá válni. Úgy gondoltam délelőtt, hogy talán rossz volt a neveltetésem, vagy a génjeimmel van probléma, esetleg a szocializációmba csúszott valami hiba, de leginkább saját magamat hibáztattam, amiért bizony időnként furcsa szemmel nézek a kéregetőkre, és nem tud meghatni a kocsmapultnál támaszkodó, a hamut földre pöckölő munkanélküli sóhajtozása.
Aztán délután lenyírtad a füvet.
Milliméterre pontosan az ablakaid alatt, egy centivel sem többet, pedig az egész zöld terület alig volt pár négyzetméter.
Néztem azt a vonalat, amit kirajzoltak a levágott és még ágaskodó fűszálak, és bevallom megkönnyebbültem.
Nem szóltam akkor, de magamban hálát adtam a sorsnak. Tudod, miért? Mert én képtelen lennék ezt tenni azzal a szép zöld gyeppel, még akkor sem, ha a lusta szomszédasszony - szerinted csak segélyért tud sorba állni, meg halomra szülni a gyerekeket, akinél már az áramot is kikapcsolták, de hál’ Isten hamarosan kilakoltatják - egész nyáron rá sem néz. Különben is drága az áram és a derekad is fáj, meg, hát kit érdekel, hogy mi van a szomszéd ablaka alatt, a lényeg az, hogy a tiédnél minden rendben legyen.
Tudod, sajnáltalak akkor. Azon a két percen és tízforintnyi áramon mégsem múlhat a Világbéke. Vagy igen?
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nagyszerű a kettős mércéről szóló cikked. Ez nem csak a kertre igaz. Mindenki nézze meg a maga gyepét! A mindenható kinyilatkoztatások nem helyesek*.
(Én általában ezért alkalmazom a "szerintem" szót elég gyakran, szinte már szóismétlés szerűen. *Szerintem!)
Üdv,
Pinokkió
Hát igen, az az ember, aki ennyire fennen hangoztatja az elveit és látszólag meg van győződve arról, hogy az úgy igaz, ahogyan gondolja, képes elhitetni, de szerencsére csak átmenetileg, mert a következő cselekedetével ennek pont ellenkezőjét tanúsítja. A meggyőződése mégsem olyan stabil.
Te, aki mintegy kívülről hallgató, szemlélő nagyon jól érzékelted és írtad le ezt a jelenséget. Létezik. Van ilyen.
Képes voltam valamikor én is felnézni rá, az okosságáért tisztelni azt az embert, aki miután fordult a kocka, az életében nem várt változás következett be, homlokegyenest az ellenkezőjét állította, mint amit odáig fennen hangoztatott. Csalódtam benne. És az én meggyőződésemnek hangot adva, a tudomására is hoztam. Egyáltalán nem tetszett neki. :-)
Éva