Visszatekintés 1.
Látogatók száma: 55
Azt hiszem magam sem tudom mit akarok. Talán, tétova próbálkozás, vagy csak egyszerüen unalom? Olvasom a jobbnál jobb történeteket, igazak, kitaláltak, jók, egyre jobbak. Talán megpróbálom kiírni magamból, amit itt érzek a lelkem mélyén, mert valami van.
Történetem főhőse, éli a mindennapi, egyre nehezebb kis életét, amely taposómalom, de neki ez jutott, vagy ezt fogadta el. Egyszerű szürke kis mindennapok. Egy élet kezdődik a születéssel, végződik a halállal, a kettő között pedig sokszor nincs semmi, nos ez következik most.
A fiatal lány azt érezte, hogy az élete most kezdődik el. Végre elhagyhatta, az unalmas kis- települést, amely már megkeserítette az életét, bár nem ezen az áron gondolta a távozást. Szülei akkor váltak el, nem szépen, csúnyán, nagyon csúnyán. Apja alkoholista volt, verte a feleségét, elzavarta a gyerekeit, elitta az összes vagyonkájukat. A válás után, a közeli nagyvárosba költöztek, az édesanyjukkal, és két testvérével. Hiába volt az Apja, bármilyen rossz ember, azután is meg-meg látogatta, kimosta a ruháit, kitakarított, főzött, és vigasztalt. 15- éves volt, elviselte apja állandó öngyilkossággal való fenyegetéseit, nem vette komolyan ( mivel már nem hitt neki). Bekerülve a nagyvárosba, azonnal munkát vállalt, kellett a pénz, akkor még volt munka. A fizetést fillére leszámolta az édesanyjának, hiszen még volt két kisebb testvére , albérletben laktak. Jöttek az úgymond barátok, kollégák, eljárt velük szórakozni, táncolni. Ekkortájt jött a hír Apja meghalt, ("sikerült neki"). A lány elhatározta új életet kezd, munka mellett beiratkozott esti iskolába, leakart érettségizni.Közben jött a nagy szerelem, az iskola elmaradt(sajnos mai napig is), munka, tánc, szerelem ez töltötte ki az életét. Nem hallgatott senkire, nem érdekelte semmi más, de a nagy szerelem elment. Neki volt esze. Jött egy gyűrűs vőlegény, és még egy két kisebb kaland. Testvérei időközben befejezték az iskoláikat. Aztán jött a véglegesnek tűnő megoldás, egy fiú aki mellett azt érezte megtalálta a helyét. Sokat sétáltak, beszélgettek, mire észbe kaptak jött a baba, eldöntötték összekötik az életüket, megpróbálják együtt. Megszületett az első gyerek egyre jobban összekovácsolódtak, nem volt ez fergeteges szerelem, de talán erősebbnek bizonyult annál. A tudat, hogy számíthatnak egymásra, bármit megbeszélhetnek egymással, sokkal többet ért bárminél. Tündérszép kislányuk született, akit mindketten imádtak. Dolgoztak szerettek, nevelték a kislányukat, mire észbe kaptak megjött a csendes, odaadó, összekovácsoló szerelem is. Eltelt néhány év, spóroltak lakásra, (akkor még lehetett) eldöntötték vállalnak még egy gyereket. Mint a mesében jött a gyerek, meglett a lakás, és még egy szép kislány. Anyagilag is kezdtek helyre rázódni, igaz sokat dolgoztak, de megérte. Szinte minden évben elmentek néhány napra pihenni, nyaralni. Valójában meseszerű az egész, de mint minden mesében, ebben is voltak buktatók, volt benne egy- két nagyon oda nem illő kitérő, de megoldották mert ezt érezték helyesnek. Akkor még tudtak egymással beszélgetni,akkor még akarták megoldani a problémájukat....
Folyt, köv.
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
Igazából nem most kezdtem, csak kicsit elment a kedvem, és az időm sem volt megfelelő, a hangulatomról meg ne is beszéljünk!!!!!
nem azért írom le,hogy::::::: csak mert így érzem. Kiváncsi vagyok. Az, hogy mire a sorozat végén kiderűl.
Köszönöm, hogy olvastál.
Pusz Maresz
Így kezdtük mindannyian. Egyszer megpróbálkoztunk, először csak saját magunknak, kiírtuk, ami ránk nehezedett, aztán már könnyebbé vált. Így születnek meg a valós és álom történetek. Jó ez. A lelkünk talán megkönnyebbül ettől.
Csak bontokasd ki, mert külön-külön egy-egy rész is tele van tartalommal, úgy lesz kerek, teljes és egész.