Voyage, voyage 2.
Látogatók száma: 83
Menten megőrülök!
Nem tehetek róla. Bántja a fülemet. Na és? Ez nem változtat semmin. Sajnos.
Előkészítem hát "kezelészle" a jegyemet. Meg a MÁV Start kártyámat is.
Magas, vékony pasas a jegyvizsgáló. Táskája erősen jobbra húzza a gerincét. Szegény. Nehéz munka ez. Zötykölődni egész nap. Meg az a sok hülye. Meg a bliccelők. Jajj.
Valamit beszél. Nekem. Nem nagyon értem.
Megkérem ismételje meg.
Kihámozom a lényeget: nem tetszik neki a kártyám.
Mi a baj vele?- érdeklődöm kedvesen. Mert én már csak ilyen vagyok.
- Az a baj a káltyával, hogy nincsen lajta a neve.
Nem értem. Ott van, szép kék alapon fekete bötűkkel: POSTÁSKA.
Meg is mutatom neki. Mert én már csak ilyen vagyok.
- Az nem a neve. Nincs lajta a neve. Miélt mondja, hogy lajta van, ha nincs lajta!
Nem értem. Ott van rajta. Nyomtatottal! Meg a csodálatos fényképem is. Lehet az zavarta meg? Jajj!
- Nem élti? Mit nem élt? Nincs lajta a neve!
Kérdezek: Megmutassam a személyi igazolványomat?
- Azzal én nem vagyok kiszegítve! Azon szincs lajta a neve. Moszt hogy azonoszítszam?
Engem? Engem ugyan nem kell. Tudom én ki vagyok. Már a kocsiban mindenki tudja. Felolvastam neki. Kétszer.
Ember! Mondja már meg mit akar! - esdeklem. Mert én már csak ilyen vagyok.
- Ennél jobban nem tudom elmondani. Nincs lajta a neve és kész. Aki nem tud olvaszni, az ne utazzon. Veszélyesz!
Nna itt kezd el foszladozni az a bizonyos, amelyre csomót kötni lehet, de nem érdemes. Mert én már csak ilyen vagyok:
-Mi az, hogy aki nem tud olvasni....? Aki nem tud beszélni, az ne menjen emberek közé. És ne ossza az észt. Falnak megyek magától! Mi az, hogy nincs "lajta" a nevem? "Lajta" van, "olvassza" el! - tuszkolom az orra elé a plexidarabot.
És ekkor figyelem meg a hátoldalát. Üres a fehér sáv. Az aláírás helye. Hoppá!
Kiskaput keresek. Mert én már csak ilyen vagyok.
- A név az név. Az aláírás, meg aláírás. Különben is. Rajta van: aláírás nélkül is érvényes. Olvassa el.
Kezébe is adom, hátha rövidlátó.
- Nem az aláírászáról beszélek, hanem a nevélől! Tudja mit? Hagyjuk. Majd szóljon ha nem tudja elolvaszni a MEZŐTÚL táblát. - veti oda, és már indul is tovább.
Egyre távolabbról hallom ahogy mantraként ismételgeti: "Jegyeket kélem kezelészle előkészíteni!"
Tűnődöm. Az kártya alján tisztán olvasható a nevem. Meg hogy huszonhat éven felüli. Meg a fent említett fénykép. Most mi van???
Rejtély.
Nem akarnám tovább feszegetni a dolgot. Mégis kedvem lenne utána menni, ugyan magyarázza már el. De komolyan.
Lusta vagyok. Szerencsére.
Házhoz jön ugyanis.
Osztja az észt. Én meg hallgatok. A stílus minősíthetetlen. Utastársaim füle hallatára hülyéz le, többször is. Én meg hallgatok. Most szálljak vitába egy ilyennel?
Szánalom. Édes Istenem....
A sokadik hülye után - ma már másodszor - szakad el a cérna. Javaslatot teszek:
"Menjen tovább, végezze a dolgát, van a másik kocsiban egy tündéri család. Hasonló gondokkal küszködnek, mint maga. Csevegjenek egy sort az "aláílász" és név közötti "különbszégeklől". Jóóóó?" És így tovább.
A harmadik mondatnál esik le neki, hogy kifigurázom. Megsértődik. Nofene!
El is inal menten. Én pedig hátra dőlök, és ismét kinyitom a könyvemet. Majd most! Mezőtúrig bőven beleélhetem magam a sztoriba. Ekkor gigászi árnyék vetül rám:
- Szép volt kislány! Leülhetek? - kérdezi egy izomagyú kopasz.
El is keresztelem: I. K.- nak.
- Persze. - lehelem. Mert én már csak ilyen vagyok.
Beszélgetni kezdünk. Kifogástalanul formál minden betűt. Minden szó, amely elhagyja ajkait maga a tökéletesség. Megbeszéljük, ki merre utazik. Sanda gyanú merül fel bennem. Makó? Ajjaj...
Megcsörren a mobilja. Fel is veszi menten:
- Cső! Na mi van? Neköd? Neköd nem köll mönnöd sehova se. Mondom, hogy nem köll. Majd én elmögyök. Oszt elintézöm. Azt is, mög a másikat is. Neköd nem köll, mondom! Ne idegesíccsé mán fő! Na. Majd mék, osz elintézöm. Áginak mondd mög, hogy neköm nem köll tészta, húst csinájjon. Sokat. Mer nem köll a tészta, azé! Nem vagyok én nyúl. Jó van, de zőccség se köll. Mondom, hogy nem köll. Na most tögyük le, mer' éppen beszé'getök valakivel. Jó van. Na. Cső!
Ááááááááááá!!!
Nem jutok szóhoz....
/ Kép: Internet /
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Bianka!
Ne haragudj, nem egy dologról beszélünk. :-(
Amit írsz, azzal tökéletesen egyetértek (mellesleg a gyerekeim ő-zve is tudnak viselkedni :-P). Még az utolsó bekezdéseddel sincs gondom (tehát kiakadhatok), de(!) nem írok belőle egy cikket! Legközelebb kiröhögünk valakit, mert gyengénlátó? Mikor jönnek a matyók? ;-)
Üdv,
MM
Kár, hogy ilyen a világ.
F.
Lehet, h. ez baromi önző álláspont, de ha én:
- nem vagyok büdös
- nem csettegetek a nyelvemmel, nem szívom a fogam, nem szörtyögök, nem túrom az orrom, stb.
- nem pukizok
- nem üvöltök, ill. nem beszélek hangosan
- nem bökök senkit hasba, hátba a hátizsákommal
- nem szól ezer decibellel a Váradi Roma Café ill. tuc-tuc parádé a mobilomról,
ahogy meg van írva: tiszta ruházatban méretnek megfelelő csomaggal utazom a járművön, akkor elvárom, h. más is hasonló mód cselekedjen.
És tudom, h. egy gyerek, az gyerek, de azért az üvöltő gyerekek szülei rendszerint nem IQ-bajnokok. Ezt már megfigyeltem.
Am. meg ha az ember kipihent, nyugodt, lehet elsiklik az ilyen szituk felett, de mikor fáradt, (ideges) akkor nem.
Ne haragudj, nem egy dologról beszélünk. :-(
Amit írsz, azzal tökéletesen egyetértek (mellesleg a gyerekeim ő-zve is tudnak viselkedni :-P). Még az utolsó bekezdéseddel sincs gondom (tehát kiakadhatok), de(!) nem írok belőle egy cikket! Legközelebb kiröhögünk valakit, mert gyengénlátó? Mikor jönnek a matyók? ;-)
Üdv,
MM
Vicces, vicces...
de azért alföldi gyerökként, keserédös a nevetésöm. :-(
Külön pikantériája a cikknek, hogy a Feleségek.hu égy hódmezővásárhelyi honlap, löhet, itt ő-zünk a legtöbben, legerősebben a térségben. Kíváncsi volnék, mit szólnál égy szerkesztőségi összegyüvetelhöz... bár igaz, ha pestiek gyünnek, mindig disztingválunk. :-P
Üdv,
MM
U.i.: a cikk többi "poénos" részét nem minősítem, kétgyermekes apaként az szimplán csak fáj. Még ha a gyerekeim - igaz, ő-vel - helyesen is beszélnek...
- nem vagyok büdös
- nem csettegetek a nyelvemmel, nem szívom a fogam, nem szörtyögök, nem túrom az orrom, stb.
- nem pukizok
- nem üvöltök, ill. nem beszélek hangosan
- nem bökök senkit hasba, hátba a hátizsákommal
- nem szól ezer decibellel a Váradi Roma Café ill. tuc-tuc parádé a mobilomról,
ahogy meg van írva: tiszta ruházatban méretnek megfelelő csomaggal utazom a járművön, akkor elvárom, h. más is hasonló mód cselekedjen.
És tudom, h. egy gyerek, az gyerek, de azért az üvöltő gyerekek szülei rendszerint nem IQ-bajnokok. Ezt már megfigyeltem.
Am. meg ha az ember kipihent, nyugodt, lehet elsiklik az ilyen szituk felett, de mikor fáradt, (ideges) akkor nem.
de azért alföldi gyerökként, keserédös a nevetésöm. :-(
Külön pikantériája a cikknek, hogy a Feleségek.hu égy hódmezővásárhelyi honlap, löhet, itt ő-zünk a legtöbben, legerősebben a térségben. Kíváncsi volnék, mit szólnál égy szerkesztőségi összegyüvetelhöz... bár igaz, ha pestiek gyünnek, mindig disztingválunk. :-P
Üdv,
MM
U.i.: a cikk többi "poénos" részét nem minősítem, kétgyermekes apaként az szimplán csak fáj. Még ha a gyerekeim - igaz, ő-vel - helyesen is beszélnek...
Tartalmas volt. Kutyák, kerékpárok, és giga-mega-bőröndök is lesznek benne :):):)
Jajjj, te szegény:(:(:(
Giga-részvétem:)
De mi baj volt a kártyával, azóta sem derült ki, mire gondolt a kalauz???
Pussz, Tündér