Voyage, voyage
Látogatók száma: 59
Utazom. Mint mindig. Nem tehetem meg, hogy nem megyek. Elkeseredett perceimben vadul kívánok egy lustálkodós hétvégét. Csak azt a két napot. Vagy egyet legalább. Elérkezik a szombat....
Sötét van még, amikor felébredek. Sehol egy kis napfény. Vagy hajnali derengés. Nincsenek galambok sem az ablakpárkányomon. Felhúzom a rolettát. Kihalt minden. Csendesen mocorgok, legalább kedvesem aludja ki magát.
A zuhany alatt azon gondolkodom, meddig bírom még. Sokáig. Ez kétségtelen. Abba is hagyom az ilyesfajta gondolatokkal való játszadozást. Még a végén feladom a harcot ellenük.
Sötétben tapogatok a szekrényben. Nem akarom, hogy fényárban ússzon a lakás. Fáj tőle a szemem. Főleg így hajnalban. Szokásos kutatómunka: nem találok semmi felvehetőt. Köntösben caplatok a konyhába. Kávé. Az most nagyon kell. Teszek is egy jó nagy kanállal a.... bögre mellé. Jó reggelt Postáska! Ideje lenne magadhoz térni. Ezzel, s ehhez hasonló szépekkel gerjesztem magam. Feleslegesen. A második adag kávé gond nélkül landol a bögrémben. Cukor. Nem tudom levenni a kerámia-izé tetejét. Ez az igazi fogyókúra. Nem baj. Így is szeretem. Tej sincs. Majd vesz apa délután.
Kávét tej nélkül? Én? Inkább a halál....
Feladom. Ez sem az én napom lesz. Látom már....
Mégiscsak felkapcsolom a villanyt a nappaliban. S meg is lelem rögvest, amit magamra húzhatok. Milyen érdekes.
Cipő is kell, mert ha megint papucsban indulok el.... az nagyon ciki.
És akkor most elmegyek fogat mosni. Meg fésülködni. Múlt héten a villamoson kellett megfésülnöm a hajamat, mert otthon elfelejtettem. Kissé szét vagyok esve mostanság.
Fogmosás, gyors puszi, szeretlek, vigyázz magadra, majd hívlak, vasárnap jövök. Aztán futás le a lépcsőn. Áldott jó gravitáció.
Éppen elcsípem a villamost, így a végállomáson van időm cigit és valami reggeli-félét venni. Megszokott játék ez. Mire az árudához érek, elmegy a kedvem az evéstől. Semmit nem kívánok, pedig van minden finomság. Sós, köményes, sajtos, szezámos, virslis, vaníliás, kakaós, ne soroljam. Tényleg minden van. De nem kell. És ha egyszer Postáska gyomra valami ellen tiltakozik...... Émelygés ellen gyorsan rá is gyújtok. Hatásos. Hárman vesznek körül azonnal. Ne aggódj, nem vagyok rosszul. Ők hárman már régi ismerősök. Rocker- csövesek az aluljáróból. Kellemesen koszosak, és olyan piaszaguk van, hogy bármit megadsz, csak menjenek messzebb. Velem nem járnak jól. Soha. Bájosan csevegünk pár percig. Elnyomom a cigimet a kuka oldalán. Majd miután közlöm: "nem dohányzom", elindulok a lépcsőn. Úgy tűnik tetszik nekik a humorom. Még nem bántottak.
A vonat már bent áll. Abban bízom, talán ma nem lesznek sokan. Talán ma, ezen a szép reggelen, senki sem ül a nyakamba a csomagjaival, nem kell az activity- angolommal magyaráznom, hogy igen, a következő megálló Szolnok, azután Mezőtúr.
Esélyem sincs.
Traianus IC. Szép. Zöld ülések, asztalka, kuka, gombnyomásra nyílik az ajtó. Meg le lehet húzni a slozit. Fantasztikus.
Lecsüccsenek. Hiba. Mögém már el is helyezkedik egy négytagú család.
Édesen csacsognak a gyerekek, csak kicsit hangosan. És milyen beszédhibásak, te jó ég.....
Ahogy hallom édesanya is, tehát a gyermek az ő mércéjével mérve tökéletesen kommunikál.
Apa kérdez: Eltetted a borotvámat?
Anya válaszol: Pelsze. A nagy bőlöndben van, a Lobika gölkolcsolyája, meg a Lamóna pölgős szoknyája mellett, a kis cipzálos lekeszben.
Ejj! Már fogom a fejem. És ezt kell hallgatnom Mezőtúrig????
A gyermekek sem tétlenkednek. Kicsiny ajkuk szóra nyílik, s mivel apa ma nem túl beszédes, anya felelget nekik.
-Anyuuu! Az ott micsoda?
- Micsoda Lobikám?
- Az a gyűlött izé ott a szalokban.
- Lobika ne kéldezz ilyen butaságokat. Az a függöny. Otthon is van. Apa szelelte fel. Nem emlékszel lá?
- Nem. Ész amikol a Lamóna eltölte a bögjét ész a mama aszonta, hogy ez lossz dolog, ész be kejjett ájjni a szajokba neki? Ajja te emlékszel?
Erre már a copfos is felkapja a fejét:
- Azt nem isz én töjtem el te undok kisz béka. Ész vedd tudomászul, hogy a mama engem akkol isz jobban szelet. Melt a jóiszten isz azt bünteti, akit szelet. Ész a mama engem mindig megbüntet.
Apa nem hagyhatja szó nélkül ezt a párbeszédet:
- Butaságokat beszéltek. Inkább imádkozzunk.
És megteszik.
Egy középkorú, kesernyés füst-szagot árasztó pasas nem állja meg, hogy ne dumáljon bele:
- Na, most meg ez a hülyeség. Egy ekkora gyereknek minek imádkozni. Hagyd a francba öcsi, úgyse lesz belőled angyalka!
Könnyek gyűlnek a nagy búzavirág-kék szemekben.
Ezt már én sem hagyom némán. Mert beszélni nem tud, de mégiscsak gyerek. Miért kell bántani?
Kedvesen kérdezem: Mi van Antikrisztus? Savanyú a szőlő? Nem láttál még ilyet ezelőtt?
Nem válaszol. Feltételezem hallgatólagos beleegyezését.
Apa elővesz egy bibliát, s belefeledkezik. Gyermekei szintúgy. Anya nem bírja a csendet:
- Lobika ne lázd a lábad!
Két perc múlva:
- Lamóna ne piszkáld a hajad.
Egy perc múlva:
- Dlágám, ugye elzáltad a csapot a konyhában?
Fél perc múlva:
- Gyelekek, tegyétek le a bibliát. Egy tanulságos tölténetet fogok elmondani nektek. Figyeljetek, melt a végén kikéldezem.
Eddig bírtam. Eljött ez én időm. Felálltam, magamhoz öleltem minden cuccomat. És kimenekültem a kocsiból.
Hamarosan egy nyugodt, csendes helyet találtam. Gondoltam itt békésen olvashatok. Nem zavar semmi.
De akkor:
- Jó napot kívánok, jegyeiket kélem kezelészle előkészíteni!
Ááááááááááá!!!!
/ Kép: Internet /
A cikket írta: Postáska
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én is csendpárti vagyok!
Üdv,
Pinokkió
Pont itt.
Üdv
Én is csendpárti vagyok!
Üdv,
Pinokkió
Szép volt.
Köszi
Üdv,
Pinokkió
javítás:
NE mondják már magukban, h. az Andrea mekkora tahó lett mára
:)
(én nem pusz, mert taknyos vagyok.
Elmentem szoliba (sosem járok), és megfáztam:P)
Én sem bírom cérnával az ilyet. Főleg peteérés és a premenstruációs szindróma közötti intervallumban. Meg van, h. az ember tényleg csak csendesen szeretne ülni egy kib* sarokban, hát olyan nagy kérés ez??? :D
Múltkori sztorim:
Felszálltam a buszra, és több felületes ismerősöm kukkoló tekintetét is kikerülve törtettem hátra, olvasni szerettem volna(magamban!!!-csendesen) az úton, nem beszélgetni. Leültem hátra, befészkeltem magam, mikor hátranéz egy legalább 4 sorral előttem ülő nő, és megszólít:
- Szia, te nem a B. Andika húga vagy?
- De - mondtam.
(Annyira hasonlítunk a tesómmal, h. mindig összekevernek minket. Már nem tiltakozom, mikor idegenek rám köszönnek, simán visszaköszönök, mintha mi sem történt volna, de mondják már magukban, h. az Andrea mekkora tahó lett mára. Tesóm ugyanígy, mivel rá meg az én ismijeim köszönnek. Vagy van aki beletrafál, és megkérdi nem vagyunk-é testvérek...)
- És nem ülsz ide? - folytatta.
- Nem.
Pont. Am. is Jehova tanúja volt. Lyukat beszélt volna a hasamba az armageddonról.:P
:):):)
Mekkora :)
Pussz, és éljen az Armageddon- Elkerülő Hadművelet
Múltkori sztorim:
Felszálltam a buszra, és több felületes ismerősöm kukkoló tekintetét is kikerülve törtettem hátra, olvasni szerettem volna(magamban!!!-csendesen) az úton, nem beszélgetni. Leültem hátra, befészkeltem magam, mikor hátranéz egy legalább 4 sorral előttem ülő nő, és megszólít:
- Szia, te nem a B. Andika húga vagy?
- De - mondtam.
(Annyira hasonlítunk a tesómmal, h. mindig összekevernek minket. Már nem tiltakozom, mikor idegenek rám köszönnek, simán visszaköszönök, mintha mi sem történt volna, de mondják már magukban, h. az Andrea mekkora tahó lett mára. Tesóm ugyanígy, mivel rá meg az én ismijeim köszönnek. Vagy van aki beletrafál, és megkérdi nem vagyunk-é testvérek...)
- És nem ülsz ide? - folytatta.
- Nem.
Pont. Am. is Jehova tanúja volt. Lyukat beszélt volna a hasamba az armageddonról.:P
Hosszú még az út hazáig :)
Postáska
Illetve biztosan borzalmas, de mégis jó kis történetet kerítettél belőle. :)
Pussz, Tündér