Zakatoló szív - 4. rész

Látogatók száma: 18

Befejezés

A pap közben odament a gyóntatófülkéhez, és egy vadászpuskát és töltényeket vett elő, azután Carti kezébe nyomta.
-Távolról kövesse őket!
-Köszönöm Atyám! -nézett a férfi nagy szemekkel.
Egy szót se vesztegetett tovább, a házfalak takarásában máris menyasszonya és az elrabolói után osont. A két férfi az erdő felé vette útját. Magabiztosan csörtettek át az erdőn a lovaikhoz. Lilla mintha látta volna felbukkanni vőlegényét, de eleinte nem volt benne biztos. De később az ágak alig észrevehető suhogása elárulta neki, hogy a bozót széle felé kúszik. Mintha mind közelebb és közelebb jött volna. A legélesebb szem sem tudta volna a földhöz lapuló sötét arcot a bozótban felfedezni, egészen eltűnt a lombok remegő árnyékában.
-Akkor most lássuk, mennyire harapós a mi kis vadmacskánk -mondta az egyik fegyveres kéjes, vágytól elfúlt hangon, és a földre szorította Lillát.
A lány kétségbeesetten kapálózott, de a két férfi erősebb volt. A másik elvetemült leszorította a karjait. Egy pillanattal később Carti rohant elő a sűrűből, oroszlánhoz hasonló üvöltést hallatva, a feje fölött magasra tartva a puskát. A rossz arcúnak meglepődni sem volt ideje, a puskatus máris koppant a fején, amitől ájultan csuklott össze a lányra, aki elborzadva rúgta le magáról a tehetetlen testet. A másik férfinak még volt annyi ideje, hogy félreugorjon az újra lecsapó puska elől, de Lilla hirtelen ráugrott a hátára, és a lendülettől a földre estek. Carti odarohant és leütötte a férfit. Ezután megkötözték őket, feltették a lovaikra és útjukra bocsátották.
-Majd később magukhoz térnek, de addigra már jól eltévednek. Mi pedig menjünk, hátha megvárt a pap -mondta sürgetőn Carti.

A vőlegény idegesen állt egyik lábáról a másikra, miközben kezében forgatta a gyűrűket, amit még a szökésük előtti éjszakán tett el egy biztos helyre, a ruhájába bevarrva.
-Hol késik már megint? -gondolta aggódva, összeráncolt homlokkal.
-Nyugodjon meg kérem, minden menyasszonynak idő kell az előkészületekhez -próbálta ájtatos hangon nyugtatni a pap, mintha csak hallotta volna a férfi ki nem mondott gondolatait.
-A menyasszonyom sosem késik.
-De még nem is volt menyasszony sosem. Ráadásul éppen most van túl egy elrabláson. Össze kell szedje magát.
-Az is igaz.
-És arra pedig nem is számít ez a fiú, hogy milyen menyasszonyi ruhát ad neki az én drága feleségem -mosolygott magában a pap. Már előre élvezte a vőlegény elképedését.

A következő pillanatban Lilla belépett a templomajtón. Fehér menyasszonyi fátyla barna hajára omlott. Ruhájának pántja szabadon hagyta vállait, a fehér selyem karcsú alakjára simult. Karjain hosszú, könyékig érő kesztyű, akárcsak egy hercegnőnek. A kezében kicsi vadvirágcsokor, szalaggal átkötve. Mellette jött be a pap felesége és két lánya, akik a tanúk lesznek majd.

Carti megkövülve nézte aráját. Még soha nem látta ilyen gyönyörűnek. Már értette a késés okát. Ahogy a templom színes ablakain rásütött a napsugár, földöntúli teremtménynek tűnt. A férfi szíve zakatolva vert, úgy érezte, hogy kiugrik a mellkasából is. Lilla mellé ért, kinyújtotta felé a kezét, amit Carti remegve fogott meg.
-Végső csapással sújtottad a szívem -súgta még gyorsan menyasszonyának, mielőtt a pap elkezdte a menyegzőt.
Lilla hálásan nézett vőlegényére, és nagyon boldog volt, hogy szépnek találja őt.
-Kedves házasulandók... -kezdte a pap az esketést.
Lilla és Carti pedig egymásra mosolyogtak, és ez a mosoly egész életükön át elkísérte őket, amíg csak éltek.

-Vége-