Zita,- para? vagy parazita?
Látogatók száma: 66
A történet valóságos, de a szereplők, - kitalált személyek! Ha valakinek mégis ismerősnek tűnne, - akinek nem inge, - ne vegye magára! Akinek meg inge, - az szégyellje magát!
Ismerek egy idős, 84 éves nénit, - nevezzük, mondjuk - Bözsi néninek, aki kutyát tart. Mint mondta, - azért, mert így nincs egyedül, - van kihez szólni, és a kutya miatt naponta kétszer muszáj neki sétálni! Ez azért is jó, mert segít megmozgatni a fájó lábait, és a séta nem hagyja, hogy az izmok elsatnyuljanak! Na és persze a többi kutyással tud miről állandóan beszélgetni!
A sok kutyatartó mind ismeri egymást, - de csak ha a kutyájuk velük van. Így, - a kutyákon keresztül ismerkedett meg Bözsi néni Zitával és az ölebével!
Zita ingatlan eladással és lakások, házak kiadásával foglalkozik. A tevékenysége díja: - eladásnál a vételár pár százaléka, míg a kibérelt lakásoknál egy havi bérleti díj a jussa! Ezért a nem kevés pénzért neki kell bemutatni a lakásokat, és ha tetszik a kuncsaftnak, akkor megírni a vételi, vagy a bérleti szerződéseket! Kemény izzadtságos munka szegénynek! Van olyan, hogy ötször – hatszor is ki kell menni a szóban forgó lakáshoz, és bemutatni az érdeklődőknek! Mindezt azért a kis „potom” pénzért! Meg is ragad minden alkalmat, hogy nehogy éhen haljon!
- Drága Bözsi néni, de szép virágai vannak! - Jé, fügefája is van?- volt a kezdeti látogatásainak az oka!
- Szedjen csak, - amennyit akar Zituka!- volt az öregasszony válasza. - Létra is van, ha kell! - Adok metszőollót is a virágokhoz!
És Zituka óramű pontosan megjelent hetente háromszor leszedni a már érett fügéket, és a neki tetsző virágokat! Egy kis öt perces csevegés, aztán – Sietnem kell, csak beugrottam, hogy megnézzem jól van-e! Ez így ment egészen őszig!
Egyszer, amikor Bözsi néni sétáltatta a kutyáját, rátámadt egy másik kutya az Ő kutyájára! Az öregasszony szét akarta választani a két kutyát, de azok fellökték, és eltört a karja! Sírva jött haza! Én mindig úgy érzem, hogy kötelességem segíteni a rászorulókon, ezért rögtön taxit hívtam, és elvittem az ügyeletes kórházba, hogy begipszeljék!
Nem semmi volt a kórházi ott tartózkodás! Több mint 7 órát vártunk, - mire begipszelték! Természetesen egy hét múlva vissza kellett menni kontrollra, ahol is reggel 8 h-tól vártunk étlen – szomjan délután 19 óráig, aztán anélkül, hogy orvost láttunk volna, - Bözsi néni unszolására eljöttünk!
Ennyit az egészségügyről!
Zita megjelent november elején, - mert három hétig nem volt. Nyaralt a drága! Szörnyülködött az eseten, és megígérte, hogy majd Ő segít mindenben. Elmegy a postára, feladni a befizetéseket, segít hajat mosni, elintézi a hivatalos ügyeket, bevásárol.
Gondoltam is, hogy milyen rendes, hálából a sok virágért és fügéért segít a néninek.
Bözsi néni nagyon örült Zita felajánlásának, - de kijelentette, hogy Ő minden segítséget megfizet, - semmit sem kíván ingyen.
- Jól van Bözsi néni!- legyintett Zituka. Aztán december elején a november 30-án érkezett nyugdíjból átadott Zitának Harmincezer forintot, - amit Zita szemrebbenés nélkül eltett. Erről persze senki nem tudott a házban.
A decemberi nyugdíjat a karácsony miatt december 18-án hozta a postás, egyébként mindig a hónap utolsó munkanapján hozza! Január 31-ig bizony nagyon hosszú december 18-tól, - pláne úgy, hogy még egy ünnepi költség is van benne! Ezért január hónapban Zita nem kapott pénzt! Ezt úgy oldotta meg Zita, hogy február hónapban nem is jelentkezett!
Erre az egészre úgy derült fény, hogy vittem át szokás szerint valami édességet, mert tudom, hogy szereti a Bözsi néni. Ő is szokott nekem hozni! Nos, átmentem, - erre leültetett, és panaszkodni kezdett!
- Képzelje, hogy jártam! - Jövünk a közértből, a Bogi jön szépen mellettem, amikor egy nagy fekete autónak kinyílt az ajtaja, és egy jól öltözött ember szállt ki rajta! - Azt mondta, hogy Ő Győrből jött és engem keres, mert szeretné átadni a nyeremény ajándékot! Már járt nálam, - de nem talált otthon, és mennyire örül, hogy találkoztunk! Szálljak be a kutyával együtt, - majd ők hazavisznek! Ez a mihaszna, mindenkivel bizalmatlan kutya, - ez meg se szó, - se beszéd, - magától beszállt az autóba. – És én buta öregasszony, meg mentem a kutya után a kocsiba.
- Még én irányítottam Őket, hogy merre menjünk hozzám, - úgy meg voltam zavarodva! – A sofőr a kocsiban maradt, ez a nagy beszédű udvarias ember meg bekísért, és hozta az ajándékcsomagot! – Itt bent a lakásban meg azt mondta, hogy a csomag az ingyen van, csak a szállítást kell kifizetni, és az húszezer forintba kerül! - Én buta vénasszony meg kifizettem neki, Ő meg gyorsan elköszönt, - hogy még sok helyre kell menniük!
- Kibontottam a csomagot, és mindenféle vicik – vacak cucc volt benne!- mondta Bözsi néni. – Bánatomban, hogy így becsaptak, felhívtam Zitukát vigasztalásért! - Erre Ő átjött, és lebaltázott! Mert, hogy én biztos nyerészkedni akarok, és miért vagyok ilyen buta! - és vajon tudom-e, hogy neki mennyit kell húszezerért dolgozni! - utalt finoman arra, hogy nem kapott januárban egy forintot sem. Aztán elment, és egész februárban nem láttam!
Február 28-án végre megjött a nyugdíj. Bözsi néni rögtön félre tett Zitának ismét harmincezer forintot, nehogy Zita a többi kutyásnak az Ő rossz hírét keltse! De Zita csak nem jött. Amikor áthívott beszélgetni, ezt is mondta nekem, és hogy fel fogja keresni, hogy átadja a pénzt!
Én mondtam neki, hogy már az első harmincezerrel túlfizette a munkáját, mert három hajmosás, két ügyintézés, és öt - hat bevásárlásért nem kell ennyi pénzt kidobni, pláne a kis nyugdíjból, egy olyan személynek, akinek a jövedelme szerény becslésem szerint havonta több mint 400ezer forint!
Bözsi néni belátta, hogy igazam van, - de Ő mégis elment a Zita háta elé, ahol találkoztak, és odaadta neki a második harmincezer forintot, majd hazajött! Itthon megint áthívott, hogy panaszkodjon.
- Még egy kávéra sem hívott be a lakására! - Megkérem, ha látja, - kérje el a kapukulcsot, mert azt én csináltattam neki! - Nem kell, hogy többet idejöjjön!
Eltelt egy hét. Átmentem hozzá, hogy megkérdezzem, - van-e valamire szüksége, mert megyek vásárolni! A kopogásra Zita nyitott ajtót!
- Csak nem a pénzt hozta vissza?- kérdeztem ártatlan arccal tőle! Megnyugtatott, hogy nem!
Nem tudom, hogy miket beszéltek, de másnap már Bözsi néni nem is köszönt nekem! Hát így kell jó szándékból haragosokat szerezni!
A cikket írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
A történeted sajnos nagyon igaz!Nagyon sok lelkiismeretlen ember van a világon, akik kihasználják a rászorulókat..Nem csak Bözsi nénit, mindenkit, mindenhol..
Bözsi nénit megértem..Egy magányos, már-már tehetetlen idős ember pénzzel próbál magának vásárolni egy kis törődést, szeretetet, még ha lemondással is jár.Mert ebben a világban mindent csak pénzzel lehet elérni.
Kivánom, hogy Zitácska is tudja meg, mit jelent az, ha egyáltalán megéri Bözsi néni korát..
Pusz. Ilona
Ezektől a történetektől, - épp azért mert valósak - eldurran az agyam!
Mások szerencsétlenségét, tudatlanságát kihasználni... sajnos nem egyedi eset.
Sok gerinctelen ember él közöttünk!
pusz
Juli
Tanulságos volt a történeted. Néha, aki igazán jót akar, az lesz a rossz.
Pussz,
Tündér