Zsoltné Évának szerettel remélem úgy érted ahogyan írtam !
Látogatók száma: 62
Mindenki hordoz magában sebeket, csak vagy hagyja begyógyulni, vagy elfeledi.
Mindannyiunk lelkében égnek apró tüzek, melyek, ha nyalnánk lángra lobbannának. Én azt írtam az apámról, hogy öntörvényű ember volt, holott a saját önös törvényeit követte. Verte anyámat, és vert minket gyerekeit, bármiért amit sérelemnek vélt. Én is kikaptam és sokszor, mivel lázadó gyermek voltam, de mindenen túl tettem magam, mikor láttam apámat olyannak, amilyennek elképzelni sem tudtam soha, elesettnek és kiszolgáltatottnak. Így ma már máshogyan emlékszem dolgaira. Anyám az édesanyám, a drága, ki sokat jelent nekem sokszor pörölt vele, de tudtam már akkor hiába, hiszen ha részeg embernek beszél hiába, mikor józan volt a legjobb ember volt földön. Kevésszer volt józan, és többször részeg, de ez ma már, mikor halála után vagyunk sok sok évvel talán lényegtelen.
Nehezen, de megtanultam elengedni azt, ami fájhat, vagy fájdalmat okozhat.
Édesanyám fiús anya volt, így öcsémet favorizálta, és szerette jobban. Azt tudom minden szülőnek meg van a maga kedvence, de az édesanyámnak soha nem én voltam. Ma mikor rám szorul kényszerből, még véletlen sem éreztetem vele, hogy nem engem szeretett a legjobban. Igyekszem megkönnyíteni minden napját, hogy ne érezze tehernek. Úgy érzem ez a küldetésem, hogy egy ember életét megkönnyítsem, vagy másokét könnyebbé tegyem nem vagyok benne biztos, hogy mindent jól teszek, de igyekszem, s talán ez a lényeg.
A ki és eltiltásos játékot az írástól dedós dolognak tartom, mert írni bármit, bármikor lehet, csak kell, hogy olvassák, és értékeljék. Nem kell mindig a jó vélemény, de fontos, hogy elérje az ember a küldetését.
Minden embernek van küldetése. Kinek kisebb, kinek nagyobb, azt a sors dönti el. Nem tudhatja senki mire hivatott, és mire kelt életre. A sors, vagy a MINDENHATÓ dönti el, ki mire érdemes. Ember ebbe bele nem szólhat. Hiszem és vallom. Én hívő ember vagyok, és hiszek a felső elrendeltetésben.
Úgy élek, hogy ne bántsak másokat, ne ítélkezzem mások felett, és ne irigyeljem mások vagyonát, értékeit. Amit magam megteremtek az a fontos, és amit más, az neki.
Az én életem nekem kell majd elszámolnom, és ezt tartom szem előtt.
Jöhet olyan árvíz, mely elmos minden értéket, és lehet olyan özön, mely minden megad, de amiért élünk, és megdolgoztunk az az értékünk.
Évi nagyon szeretném, ha nem oktatásnak, hanem iránynak élnéd meg gondolataimat. Tudom a múlt elengedése nehéz, de a jövő építéséhez és a lépéshez fontos. Nagyon szeretném, ha találkoznánk személyesen is, hogy érezd, életben milyen vagyok. Vidám, és mosoly, pedig belül a betegség és a kín kínoz, de nevetek és vidám vagyok, hogy tovább éljek. Szeretnék egyszer veled menni a telekre, és kapálni, tépni a füvet, hogy érezzem a nap tiszta fényét.!
Üdvözlettel és szeretettel: Éva.
A cikket írta: Divi Éva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én az ő gondolatait élem meg iránynak! Jó lenne, ha több követője is lenne rajtam kívül.
Kérlek szépen ne marakodjatok !!!
Mindannyiunknak van éppen elég baja, gondja, és egyikünk sem lát bele a másik hétköznapjaiba, gondjaiba.
Keveset tudunk egymásról, és ne bántsuk egymást, van épp elég bajunk a sors által, sem hogy mi még marjuk és bántsuk egymást.
Egy közösség abban tudja megmutatni nagyságát, hogy segíti tagjait, és nem hergeli, és bántja.
Kérlek benneteket több együttérzést és figyelmet fordítsunk egymásra, s ne bántsuk a másikat. Mindenkinek a saját keresztje a nehéz, és ahhoz viszonyítja a másikét, de nem tudja az milyen fából, és milyen nehezékkel van megrakva. Amennyiben segíteni nem tudunk, bántani ne bántsuk egymást.
Ez az egy életünk van, ezt kellene megélnünk jól!!!! S nem marakodva!
Üdvözlettel mindenkinek Éva.
Nekem szólóan feltetted ezt a cikket, amit már megköszöntem. Jól látod. Bizony sok nehézségen mentünk keresztül. Te is, én is és többen, akik most itt megpróbáljuk megérteni egymást.
Felesleges azt hiszem a szó szaporítása, mert ha akarja megérti, ha akarja nem. Senkit nem ítélhet el senki egy íráson keresztül. Minden írás, mindenkinek a sajátja. Ő élte meg, át, ebbe (megfogalmazása, érthetővé tétele mások számára) beleköthet, az írásba, de nem a személybe. Ezt kellene megérteni, hogy az írásra, a tartalmára, a szövegezésére, a mondanivalójára figyeljünk és ne az író személyét boncolgassuk... Azt senki sem fogja tűrni, hogy az írásain keresztül bírálják a személyiségét, a személyét, az életét.
Ennél jobban már nem tudom kifejezni, már bocsánat. Ebből ért, aki akar, ha nem, sajnálom.
Ebben a korban egyikünk sem fog már személyében változni. Nem is azért lett feltéve egy-egy írás, hogy ezt boncolgassák. Nem erről szól ez a lap.
Amatőr írók vagyunk, saját eszközeinkkel tudjuk magunkat kifejezni, egy témát feltenni...
Puszillak,
Éva
Mindannyiunknak van éppen elég baja, gondja, és egyikünk sem lát bele a másik hétköznapjaiba, gondjaiba.
Keveset tudunk egymásról, és ne bántsuk egymást, van épp elég bajunk a sors által, sem hogy mi még marjuk és bántsuk egymást.
Egy közösség abban tudja megmutatni nagyságát, hogy segíti tagjait, és nem hergeli, és bántja.
Kérlek benneteket több együttérzést és figyelmet fordítsunk egymásra, s ne bántsuk a másikat. Mindenkinek a saját keresztje a nehéz, és ahhoz viszonyítja a másikét, de nem tudja az milyen fából, és milyen nehezékkel van megrakva. Amennyiben segíteni nem tudunk, bántani ne bántsuk egymást.
Ez az egy életünk van, ezt kellene megélnünk jól!!!! S nem marakodva!
Üdvözlettel mindenkinek Éva.
Kedves Maresz!
Szerinted? Ha neked címeznek egy levelet éspedig jó szándékból tette ide fel az írója, és megismered a tartalmát, akkor te miről beszélsz? :-)
Pussz,
Éva
Szia Éva!
Csak azt nem tudom, hogy rajtad kivűl miért nem ismert magára senki más????
Szerinted????
Maresz
Szerinted? Ha neked címeznek egy levelet éspedig jó szándékból tette ide fel az írója, és megismered a tartalmát, akkor te miről beszélsz? :-)
Pussz,
Éva
Köszönöm Évi!
Te és én jól látjuk! Csak ezt akartam hallani. Mert én ezt érzem, de egyedül kevés vagyok erre, hidd el azon igyekszem, hogy ezt más is észre vegye. Én nem téged, és te nem engem akarjuk meggyőzni, vagyis nem egymást, de mások ezt nem látják. És mindaddig hiábavaló küzdelem az egész. Tündér megpróbálta, de nem hallgatnak rá sem. Csak egymás "nótáját fújják". Mire föl? Ehhez már nincs mit hozzátennem. Több cikk is veled egyetemben felkerül. Köztük Mareszé és Jenics Julié is... Hát olvasd és velem együtt tanulj, ha még van mit. Bocsánat!
Ha valakik azt szeretnék, hogy béke legyen, azok nem tennének fel ilyen cikkeket!? Itt nem én vagyok a hunyó.
Pussz,
Éva
Csak azt nem tudom, hogy rajtad kivűl miért nem ismert magára senki más????
Szerinted????
Maresz
Kedves Évi !
Amennyiben nem vállalnám a dolgaimat szerinted megírtam volna ezt a cikket?
Egyikünk sorsa és élete sem egyszerű. Senki nem törhet senki felett pálcát, csak az, aki bebizonyította, hogy azt az utat végig tudja jobban járni. Ilyen pedig nincs. Mindannyian a saját keresztünket cipeljük. Görnyedünk, de megyünk, mert az út végére szeretnénk érni. Valóban senkinek semmi joga ítélkezni senki felett, mert a másik életét nem éli, nem is lát bele tisztán. A felszínt érzékeljük, de az kevés bármely ítélethez.
Üdv és pussz Éva.
Te és én jól látjuk! Csak ezt akartam hallani. Mert én ezt érzem, de egyedül kevés vagyok erre, hidd el azon igyekszem, hogy ezt más is észre vegye. Én nem téged, és te nem engem akarjuk meggyőzni, vagyis nem egymást, de mások ezt nem látják. És mindaddig hiábavaló küzdelem az egész. Tündér megpróbálta, de nem hallgatnak rá sem. Csak egymás "nótáját fújják". Mire föl? Ehhez már nincs mit hozzátennem. Több cikk is veled egyetemben felkerül. Köztük Mareszé és Jenics Julié is... Hát olvasd és velem együtt tanulj, ha még van mit. Bocsánat!
Ha valakik azt szeretnék, hogy béke legyen, azok nem tennének fel ilyen cikkeket!? Itt nem én vagyok a hunyó.
Pussz,
Éva
Kedves Évi!
Nem könnyű ennyi fanatikussal szemben. Akkor is vállalod? Én igen. Nem adom fel olyan könnyen. Hiszen ismersz. :-)
Olyan emberekkel szembe menni, akik eleve eldöntötték, hogy ki, kicsoda?... Kik ők? Magukról megfeledkeznek. Feltették egyszer is a kérdést maguk felé? Nem a mindenhatók. Ezt tudjuk. De mégis úgy tesznek, mintha csak egyedül és kizárólag az ő igazságuk létezne? Hát, tudnék mesélni. De most nem erről szól a fáma. Békét szeretnénk, de egyenlően érvényes ez mindenkire.
Pussz,
Éva
Amennyiben nem vállalnám a dolgaimat szerinted megírtam volna ezt a cikket?
Egyikünk sorsa és élete sem egyszerű. Senki nem törhet senki felett pálcát, csak az, aki bebizonyította, hogy azt az utat végig tudja jobban járni. Ilyen pedig nincs. Mindannyian a saját keresztünket cipeljük. Görnyedünk, de megyünk, mert az út végére szeretnénk érni. Valóban senkinek semmi joga ítélkezni senki felett, mert a másik életét nem éli, nem is lát bele tisztán. A felszínt érzékeljük, de az kevés bármely ítélethez.
Üdv és pussz Éva.
Szia Kedves István !
Azért én reménykedem, mert van egy barátom és Ő mindig azt mondja:
-A lepényhal először, a remény hal meg utoljára.
Betartom, s míg van egy szál amibe megkapaszkodhatok, addig meg teszem !
Üdv Éva.
Nem könnyű ennyi fanatikussal szemben. Akkor is vállalod? Én igen. Nem adom fel olyan könnyen. Hiszen ismersz. :-)
Olyan emberekkel szembe menni, akik eleve eldöntötték, hogy ki, kicsoda?... Kik ők? Magukról megfeledkeznek. Feltették egyszer is a kérdést maguk felé? Nem a mindenhatók. Ezt tudjuk. De mégis úgy tesznek, mintha csak egyedül és kizárólag az ő igazságuk létezne? Hát, tudnék mesélni. De most nem erről szól a fáma. Békét szeretnénk, de egyenlően érvényes ez mindenkire.
Pussz,
Éva
Szia Kedves István !
Azért én reménykedem, mert van egy barátom és Ő mindig azt mondja:
-A lepényhal először, a remény hal meg utoljára.
Betartom, s míg van egy szál amibe megkapaszkodhatok, addig meg teszem !
Üdv Éva.
Üdv. István
Szia kedves Évike!
Azt hiszem, hogy mindannyian értjük, hogy mit akartál ezzel az írásoddal kifejezni, de vannak akik ezt nem akarják. Sajnos?!
Üdv. István
Azért én reménykedem, mert van egy barátom és Ő mindig azt mondja:
-A lepényhal először, a remény hal meg utoljára.
Betartom, s míg van egy szál amibe megkapaszkodhatok, addig meg teszem !
Üdv Éva.
Azt hiszem, hogy mindannyian értjük, hogy mit akartál ezzel az írásoddal kifejezni, de vannak akik ezt nem akarják. Sajnos?!
Üdv. István
Kedves Évi!
Igazán őszinte írásod miatt inkább köszönettel tartozom neked.
Sokat olvastál tőlem, így azt is tudod közel hasonló háttérrel indultunk neki a nagybetűs Életnek. Nem egy ilyen írásom van fent, amikor a szülői háttérről, a testvéri együvé tartozásról, a szüleim, a bátyáim elvesztéséről, a nehézségek leküzdéséről írtam.
Nem könnyű életünk volt, mert nagy család voltunk. Ilyen háttérből ered talán bennem a dolgoknak az a része, hogy ami rossz volt, de egyszer vagy többször saját erőből sikerült leküzdenem, másoktól kevésbé viselem el, ha nem megfelelő, főleg ha lekezelő hangnemet alkalmaznak velem szemben.
Ha azt veszem észre, nem a jót keresik, hanem mindennek a fonákját, nem is az írás érdekli őket, hanem azon keresztül mint embert próbálnak megsérteni, az öntudatom, amelyre nagyon korán rá kellett ébrednem, kerül előtérbe.
Nem viselem el, hogy mindenféle magyarázat nélkül ki- és letiltsanak olyan részemről ismeretlen emberek, akiknek fogalmuk nincs az életemnek nem könnyű időszakairól, de nem is érdekli őket, hogy milyen kárt okoznak azzal, ha ilyen - jól mondod - nem felnőttekhez méltó, dedós módszereket alkalmaznak. Ahhoz képest mondom ezt, amin már keresztülmentem. "Nem mindenhatók!"
Akit igazán érdekel, mint ahogy téged, és sok írásomból merítve, nagyjából már tudod milyen ember is lehetek, az nem is tud megbántani, és egészen másként viszonyulok azokhoz a dolgokhoz, melyeket még nem sikerült a mai napig a helyére tennem.
Iránymutatónak élem meg a gondolataidat, nem pedig "kioktatásnak".
Köszönöm őszinte szavaid!
Pussz,
Éva
Örülök, hogy úgy értetted, ahogyan akartam. Látod mi értjük egymást. Nem oktatni akartam, ahhoz nincs sem jogom, sem tapasztalatom. Inkább segíteni, és baráti jobbot nyújtani szeretnék. Tudod fél szavakból is értjük egymást, egy ívásúak, egy korúak vagyunk, egy sorsúak.
Pussz Éva
Kedves Évi!
Nagyon jó olvasni a soraidat. Ugyan sokszor el-elvesztem mostanság, de amikor erre járok, mindig azok közt vagy, akiknek megnézem van-e valami friss írása. Most a friss, aktuális is.
Üdv,
Pinokkió
Örülök, hogy olvastál, és itt jártál. Ismersz, én ilyen vagyok. Nem sunnyogok, egyenesen elmondom amit gondolok. Nem sértően, csak őszintén, mert a szó bánthat, de ha őszinte és baráti, akkor segíthet.
Üdv és pussz Éva.
Szia Éva!
Nagyon örülök a cikkednek, bár..... nem tudom!
Azt láttam eddig, hogy Te is Én is nagyon hasonlóak vagyunk. Amit az édesapádról irrtál az olyan mintha tudnád az életemet. Az édesanyád kedvence, nem kedvence, szintén hasonlít, a mi viszonyunkra az édesanyámmal. Ennek ellenére azt mondom, saját tapasztalat, az anya nem szereti jobban az egyik gyerekét, mint a másikat, legfeljebb, a "gyengébb", vagy "erősebb", más figyelmet kap, átmenetileg. Vagy másképp jön le, az első, mindig, a "próba", a második , a visszajelzés, a harmadik, az ugymond "kedvenc. Ez az anyákál a gyerek nemétől függően változhat, picit. Mi nők hajlamosak vagyunk, a fiu gyerekünket, főleg, ha a többi lány, kicsit "túlértékelni". Én nem vagyok hívő, de tiszteletben tartom, ha valaki tud hinni. Én csak a látható tapintható dolgokban hiszek, bár elismerem vannak olyan dolgok amit nem tudok mással magyarázni, csak a hittel.- Csodálom azokat akik tudnak hinni, de elutasítom a feltétel nélküli, ugymond csodákat. Teljes mértékben elutasítom a fanatikusokat, legyen szó bármilyen hitről, vallásról, nem vallásról.
Örülök hogy megpróbálod Évát vissza terelni a tolerálható emberek közé, hidd el nagyon szurkolok neked, d e itt lép életbe a hitetlenségem. Sok-sok sikert neked.
Remélem Tolerálja a fáradozásodat, bár szerintem, ehhez az ugymond "jóbarát" teljes halgatása is kellene, hogy ne szítsa tovább a tüzet.
Tudod nagyon régen nem írtam ilyen hosszú hsz-t, remélem nem bánom meg.
Sok sikert neked, őszintén szúrkolok.
Maresz
Igen hasonló sorsunk van sokaknak. Hiszek, de nem vagyok elvakult hívő, és fanatikus sem. A magam hitét követem, és mindig úgy cselekszem, ahogyan azt jónak és szerintem elfogadhatónak ítélem. Adok mikor kell, kérek mikor kell, tiszteletet tanúsítok mindenki iránt, aki megérdemli, de aki engem nem becsül, azt én sem nézem sokra. Nem ítélkezem soha senki felett, mert a sorsát mindenki maga tudja, éli. Mindenkit a tettei alapján bírálok el.
Üdv Éva
Nagyon jó olvasni a soraidat. Ugyan sokszor el-elvesztem mostanság, de amikor erre járok, mindig azok közt vagy, akiknek megnézem van-e valami friss írása. Most a friss, aktuális is.
Üdv,
Pinokkió
Igazán őszinte írásod miatt inkább köszönettel tartozom neked.
Sokat olvastál tőlem, így azt is tudod közel hasonló háttérrel indultunk neki a nagybetűs Életnek. Nem egy ilyen írásom van fent, amikor a szülői háttérről, a testvéri együvé tartozásról, a szüleim, a bátyáim elvesztéséről, a nehézségek leküzdéséről írtam.
Nem könnyű életünk volt, mert nagy család voltunk. Ilyen háttérből ered talán bennem a dolgoknak az a része, hogy ami rossz volt, de egyszer vagy többször saját erőből sikerült leküzdenem, másoktól kevésbé viselem el, ha nem megfelelő, főleg ha lekezelő hangnemet alkalmaznak velem szemben.
Ha azt veszem észre, nem a jót keresik, hanem mindennek a fonákját, nem is az írás érdekli őket, hanem azon keresztül mint embert próbálnak megsérteni, az öntudatom, amelyre nagyon korán rá kellett ébrednem, kerül előtérbe.
Nem viselem el, hogy mindenféle magyarázat nélkül ki- és letiltsanak olyan részemről ismeretlen emberek, akiknek fogalmuk nincs az életemnek nem könnyű időszakairól, de nem is érdekli őket, hogy milyen kárt okoznak azzal, ha ilyen - jól mondod - nem felnőttekhez méltó, dedós módszereket alkalmaznak. Ahhoz képest mondom ezt, amin már keresztülmentem. "Nem mindenhatók!"
Akit igazán érdekel, mint ahogy téged, és sok írásomból merítve, nagyjából már tudod milyen ember is lehetek, az nem is tud megbántani, és egészen másként viszonyulok azokhoz a dolgokhoz, melyeket még nem sikerült a mai napig a helyére tennem.
Iránymutatónak élem meg a gondolataidat, nem pedig "kioktatásnak".
Köszönöm őszinte szavaid!
Pussz,
Éva
Nagyon örülök a cikkednek, bár..... nem tudom!
Azt láttam eddig, hogy Te is Én is nagyon hasonlóak vagyunk. Amit az édesapádról irrtál az olyan mintha tudnád az életemet. Az édesanyád kedvence, nem kedvence, szintén hasonlít, a mi viszonyunkra az édesanyámmal. Ennek ellenére azt mondom, saját tapasztalat, az anya nem szereti jobban az egyik gyerekét, mint a másikat, legfeljebb, a "gyengébb", vagy "erősebb", más figyelmet kap, átmenetileg. Vagy másképp jön le, az első, mindig, a "próba", a második , a visszajelzés, a harmadik, az ugymond "kedvenc. Ez az anyákál a gyerek nemétől függően változhat, picit. Mi nők hajlamosak vagyunk, a fiu gyerekünket, főleg, ha a többi lány, kicsit "túlértékelni". Én nem vagyok hívő, de tiszteletben tartom, ha valaki tud hinni. Én csak a látható tapintható dolgokban hiszek, bár elismerem vannak olyan dolgok amit nem tudok mással magyarázni, csak a hittel.- Csodálom azokat akik tudnak hinni, de elutasítom a feltétel nélküli, ugymond csodákat. Teljes mértékben elutasítom a fanatikusokat, legyen szó bármilyen hitről, vallásról, nem vallásról.
Örülök hogy megpróbálod Évát vissza terelni a tolerálható emberek közé, hidd el nagyon szurkolok neked, d e itt lép életbe a hitetlenségem. Sok-sok sikert neked.
Remélem Tolerálja a fáradozásodat, bár szerintem, ehhez az ugymond "jóbarát" teljes halgatása is kellene, hogy ne szítsa tovább a tüzet.
Tudod nagyon régen nem írtam ilyen hosszú hsz-t, remélem nem bánom meg.
Sok sikert neked, őszintén szúrkolok.
Maresz