A kígyóuborka
Látogatók száma: 72
Ötszavas játék: horoszkóp,seprő,takaró,papucs,jégeső Gondolkodtam, hogy leírjam-e ezt az apró kis történetet, mert szomorú és a húsvéti ünnepek közeledtével inkább valami vidámságra lenne szükség.
De a megadott szavakat látva nekem rögtön ez a kép ugrott be és úgy döntöttem, megosztom veletek.
Volt nekünk egy "hegyi" telkünk. Zalában úgy mondják ezeket a telkeket, hogy "hegy". Ha azt mondtuk, megyünk a hegyre, akkor már mindenki tudta, hova tartunk...
A mi hegyünk úgy nézett ki, hogy fent volt az épület, mögötte a meredek részen a szőlő, az épület előtt kis gyümölcsös és alatta a szántó. A férjem,-szakmájából is adódóan imádta ezt a területet, szinte minden szabadidejét itt töltötte, én is munka után vágtattam ki a hegyre, ültettem, túrtam a földet, kapáltam, rendet tartottam a ház körül.Hétvégeken jöttek a családtagok, vendégek, szóval nagyon jól éreztük itt magunkat, bár rengeteget dolgoztunk,-mindezt munka mellett.
A férjem nagy kísérletező típus volt, elsőként próbált ki minden újdonságot, oltott, keresztezett, nem vetette meg a kétkezi munkát.
Emlékszem, abban az időben jelent meg a kígyóuborka a piacon, javarészt külföldről hozták.Akkor még minden magért külön fizetni kellett. Mi rögtön elhatároztuk, hogy kipróbáljuk a kígyóuborka termesztését. Nem tagadom, kicsit babonás vagyok, átnéztem a horoszkópomat, mivel bő termést ígért, megnyugodtam.
Felhúztunk egy nagy fóliasátrat és annak rendje-módja szerint elültettük a magokat, megcsináltuk a támrendszert, ahová majd szépen felfutnak.
Mindez március elején történt és csodálatos volt, amikor a magok kikeltek és napról-napra, mint a gyerekek fejlődtek, gyönyörködtünk, amikor virágba borultak és megjelentek az első kis uborkák.Maga volt a gyönyörűség, nekem képzeletben már megjelent a húsvéti asztal, a tálcákon ott virítottak a formázott uborkák.
A férjem minden délután kiment, ellenőrizte a hőmérsékletet, locsolt és szemével simogatta az akkor már tíz centisre nyurgult uborkákat.
Aztán egy nap arra ébredtünk társasházi lakásunkban, hogy valami cefetül veri az ablakokat, dörög, villámlik.Szinte reszkettem a takaró alatt, később papucsban kicsoszogtam a ház elé, fehér volt minden, hatalmas jégeső esett,,a diónyi nagyságú jég darabok befedték a ház előtti területet.
Mikor kicsit lecsendesült, kiloholtunk a hegyre. Szörnyű volt, amit láttunk. A fólia széttépve, a csodás uborka ültetvényünk összetörve, cafatokban lógott a kifeszített futtatón.
A férjem megállt a sátor előtt és szemeiből ömlöttek a könnyek. Én még soha nem láttam férfit sírni, nagyon megrendültem, borzasztó érzés volt, amint ott állt előttem ez a magas, szikár férfi és rázkódik a válla.
Elkeseredésemben ott kotorásztam mellette és a seprővel a jég darabokat hessegettem, ami teljesen értelmetlen volt, de talán magam sem tudtam, mit csinálok..
Ilona B.T.
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm érdeklődésedet.
Valami nagyon lebutított vírust kaptam be, mert nincsenek komoly panaszaim.
Egy kis fejfájás, kicsi köhögés, kicsi torokfájás.
Nem tudni, mi lesz még belőle, lehet, hogy semmi, mert a bivalyerős szervezetem legyőzi:-)
Köszönöm, Sanda! Remélem, már jobban vagy!? :-)
Valami nagyon lebutított vírust kaptam be, mert nincsenek komoly panaszaim.
Egy kis fejfájás, kicsi köhögés, kicsi torokfájás.
Nem tudni, mi lesz még belőle, lehet, hogy semmi, mert a bivalyerős szervezetem legyőzi:-)
Kedves Ilike!
Nagyon örülök és köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet... Nagyon is élethűen tudtad leírni, mit is jelenthetett szembesülni, hogy mindent tönkretett a vihar... a párodat ez így megrendítette, nem csodálom, megértem, hiszen mind a mai napig te sem felejtetted el... Az ilyet nem is lehet. A természet ereje erre is képes, nem csak adni, de elvenni is..., ezért is tiszteljük annyira...
Puszi
Annyira nem felejtettem el, hogy azóta is kerülöm a kígyóuborkát, pedig nagy zöldség-párti vagyok..:-)
Puszi
Egyszerű, de nagyszerű.
Nagyon örülök és köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet... Nagyon is élethűen tudtad leírni, mit is jelenthetett szembesülni, hogy mindent tönkretett a vihar... a párodat ez így megrendítette, nem csodálom, megértem, hiszen mind a mai napig te sem felejtetted el... Az ilyet nem is lehet. A természet ereje erre is képes, nem csak adni, de elvenni is..., ezért is tiszteljük annyira...
Puszi